A szingliregények nem az én korosztályomnak íródtak. Persze, emlékszem a problémára, ha akkor még nem is így hívták, és a környezetemben ma is látom a párkeresési helyzetek színét-fonákját. Épp ezért pontosan bele tudom magam helyezni, ha akarom, abba a miliőbe, ami Berki Judit hősét körülveszi, még akkor is, ha időközben nagyot fordult a világ. Empátiám az övé.
Egyébként pedig stílusa visz magával, ha vannak is olykor problémáim vele. Jól ismert jelenség korunkban, hogy a fiatalok nem szakadnak le szüleikről időben, hogy nem tudnak felelősségteljesen gondolkodva családot alapítani, hogy elodázzák a felnőtté válást stb. Nem újdonság tehát az a – főként harmincasokat érintő – problémahalmaz, sem a jelenség, amely Berki Judit könyvében található. Az elsőkönyves szerző feltehetően sok vonatkozásban a saját élettapasztalatait rögzíti, személyes élethelyzete legalábbis erre enged következtetni. Ugyan kevés adatot tudunk róla, de annyit igen, hogy angol irodalomból doktorált az ELTÉ-n, és fordítóként dolgozik. Könyvbemutatós fényképe alapján a korosztály is stimmel, valószínűleg a sportos életmód iránti elkötelezettség is sajátja – akárcsak egyes számban elbeszélő hősének. A novellák főszereplőnője jógázik, biciklivel közlekedik, Shakespeare-ből (legfőképpen a Hamlet színpad- és fogadtatástörténetéből) írja doktoriját, és angolra tanít. (Ehhez képest Berki Judit A szivacs, a tükör és a lakmuszpapír címen írt PhD-dolgozatot, az 1952–’87 közötti magyarországi Hamlet-előadásokról.)
Furcsa, hogy a novellákban, amelyeket könnyen értelmezhetünk egybefüggő, bár időhiányos regényként is, a hősnek neve nincs, legalábbis senki nem szólítja néven. Ez a Nő – nevezzük így – szimpatikus, okos, olykor kissé szabad- (mocskos) szájú teremtés, keresi a nagy Őt, akivel le lehetne élni egy életet. Gyereket szülne, mint kortársai, társra vágyik. A helyzet több mint ismerős – már-már közhelyes. A Bridget Jones keltette divathullám óta tudjuk, hogy hiába a praktikák, a szegény lányok időnként tévutakra mennek, csapdákba esnek, rossz pasikkal töltik az időt. Ehhez, valljuk be, nem sokat tud hozzátenni Berki Judit sem. De bármit is gondolunk, s gondolnak a szingli-ellenesek, a nagy családpártolók – egyáltalán nem olyan egyszerű a szinglik élete. Kell hozzá némi humorérzék és szarkazmus, hogy az ember túlélje a család aggodalmát, az örökös kérdéseket: férjhez megy-e már, miközben kortársai szülnek és elválnak, bepasiznak, megnősülnek, házat és karriert építenek.
Az Ülök a matracon mesélője még szerencsésnek mondható, hiszen legalább a baráti kapcsolatai stabilak, mi több, még programokra is eljárhat velük – nem úgy, mint általában a harminc fölöttiek, akik olyan ütemben lesznek egyre magányosabbak, ahogy a barátok családot alapítanak. Vagyis élik a normális életet. Ők meg megrekednek valahol a bulizós éjszakák és a partnerkeresés lázában. A regénynek –novellafüzérnek – épp az egyik legfőbb erénye, hogy fontos kérdéseken gondolkodik; mi az oka a szingli magánynak, vajon tényleg az egyénben rejlik-e a hiba, hibás-e, aki magára marad, és hogyan kell, kéne viszonyulnunk ehhez.
Természetesen szó sincs filozofálgatásról; a szerző humora lenyűgöző (még ha szabadszájúsága olykor feszélyező is lehet) és intellektuális, problémái valósnak tűnnek, mint ahogy a barátokból összeálló környezeti háló is megrajzolt kontúrú, igaz, néha kissé túlzottan markáns karakterekből áll. A közeg speciálisan budapesti, mondhatni szubkulturális – de valószínűleg befogadható más környezetű olvasók számára is. Berki eleven stílusban, olykor a kortárs beszédromlást is visszaadva, folyamatos jelenben és szabad ritmusban ír. Az élőbeszédet idéző áradást csak direkt nem jelzett kérdő mondatainak értelmezése akasztja meg olykor. Ellentétben más szingliregények lezárásával, itt nem érkezik megváltó happy end – sőt! Hősünk kudarcmennyisége kimagasló. A különböző kalandok és keresgélések után az internetes oldalakon is próbálkozik, pszichiáterhez megy, majd otthagyja, megoldást mégse lel. Talán még nincs itt az ideje. Önismerete – és vele az olvasóé is – mindenesetre fejlődik.
És ez is valami.
Berki Judit
Berki Judit: Ülök a matracon
Scolar Kiadó, 2013
316 oldal, 3250 Ft
ISBN 978 963 244 4680
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Berki Judit fanyar humorú könyvében nem végződik minden csók boldog házassággal. Az egymáshoz lazábban-szorosabban kapcsolódó novellák öt év történetét ölelik fel, hősük pedig egy harmincas éveiben járó nő, aki nemrég került ki egy hosszabb kapcsolatból barátai – például Lepke, a kissé neuraszténiás operetténekes és Bóna, a maliciózus újságíró – segítségével.
Környezetében lassan mindenki férjhez ment, családot alapított, majd el is vált, csak ő éli még mindig kamaszéveit. Mi lehet a baj vele, hol maradt le a többiektől? Lemaradt-e egyáltalán, csak azért, mert nem úgy él, ahogy a társadalom azt elvárja tőle?
Olvass bele 
Posted on 2014. február 15. szombat Szerző: olvassbele
0