„Valaki ma este megsérülhet” | Ultima Vez: Amire a test nem emlékszik / Trafó (előzetes)

Krivánszky Emőke | 

Vannak a táncban nagyágyúk, akiknek a magyar­országi látogatása mindig ese­mény­szám­ba megy, és még a lépcsőhelyekre is érdemes benevezni, ha nem kapcsoltál idő­ben. Ilyennek jelezték a Trafó színpadára har­mad­szor visszatérő világhírű bel­ga együttest, az Ultima Vezt is. Szégyenszemre nem láttam még egyetlen darabjukat sem, de ha nekem repülő téglákat, fizikai brutalitást és tapintható veszélyt ígérnek egy színház­terem falai között, akkor óriási elvárásokkal felvértezve bár, de ott a helyem!

„Kirobbanó agresszió, téglák, szélsőséges érzelmek” – ígéri a Trafó programfüzete címszavakban, de a Hangmás zenekar egyik slágerének fent idézett címét is nyugodtan írhatták volna. Anne Teresa De Keersmaeker (Rosas társulat) mellett Belgium legismertebb koreográfusa Wim Vandekeybus, akinek a pályája 1987-ben kezdődött a What the Body Does Not Remember (Amire a test nem emlékszik) című darab erős fizikalitásának megdöbbenést és csodálatot egyaránt kiváltó sikerével. Az akkori előadás hatása az azóta fizikai színház néven elhíresült új látásmódon és alkotói módszeren alapult, mely a testeknek a szépség kifejezése mellett egyéb közvetítői minőségeket is megenged, legyen az rút, undort keltő vagy kifejezetten brutális. Most ezt a kultikus koreográfiát újították fel a 2013/14-es évadra, hogy az újabb generációk is megtapasztalhassák, milyen a mai, merésznek mondott fiatal alkotók elődeiben rejlő őserő, miből lett tehát a cserebogár.

Vandekeybus személyében olyan alkotóról van szó, aki a konceptuális elmélkedések vagy a kifinomult irodalmi adaptációk helyett a testekkel való fizikai kísérletezést választotta. Bátran épít a meglepetésre, a megdöbbenésre és a megijedésre mint közönségreakciókra. Aki az éjszakába nyúló intellektuális vita helyett az arculcsapást választja, hogy előbb az érzékeid reagáljanak, és csak aztán az agyad.

Az ismertető szövege sem magyarázza agyon a felújított alapdarabot: kilenc embert fogunk látni a színpadon, akik folyton helyzetbe hozzák majd egymást, ráugranak a másikra, repülő téglák elől hajolnak el, lökdösik, dobálják egymást, hogy rácsodálkozhassunk, hány olyan testi pillanat van az életünkben, amikor nem mi választjuk meg a reakciónkat, hanem ösztönből válaszolunk. Ennek megfelelően a színpadon is pengeélesen kiszámított, balesetveszélyes akciókra lehet számítani, ami legalábbis látványos előadást ígér.

Ultima Vez: Amire a test nem emlékszik (tánc/fizikai színház)

Trafó Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest, Liliom u. 41.)
2014. január 31 (péntek, 20:00) és február 1. (szombat, 20:00)

Az előadásról bővebben itt olvashat.