Vannak a táncban nagyágyúk, akiknek a magyarországi látogatása mindig eseményszámba megy, és még a lépcsőhelyekre is érdemes benevezni, ha nem kapcsoltál időben. Ilyennek jelezték a Trafó színpadára harmadszor visszatérő világhírű belga együttest, az Ultima Vezt is. Szégyenszemre nem láttam még egyetlen darabjukat sem, de ha nekem repülő téglákat, fizikai brutalitást és tapintható veszélyt ígérnek egy színházterem falai között, akkor óriási elvárásokkal felvértezve bár, de ott a helyem!
„Kirobbanó agresszió, téglák, szélsőséges érzelmek” – ígéri a Trafó programfüzete címszavakban, de a Hangmás zenekar egyik slágerének fent idézett címét is nyugodtan írhatták volna. Anne Teresa De Keersmaeker (Rosas társulat) mellett Belgium legismertebb koreográfusa Wim Vandekeybus, akinek a pályája 1987-ben kezdődött a What the Body Does Not Remember (Amire a test nem emlékszik) című darab erős fizikalitásának megdöbbenést és csodálatot egyaránt kiváltó sikerével. Az akkori előadás hatása az azóta fizikai színház néven elhíresült új látásmódon és alkotói módszeren alapult, mely a testeknek a szépség kifejezése mellett egyéb közvetítői minőségeket is megenged, legyen az rút, undort keltő vagy kifejezetten brutális. Most ezt a kultikus koreográfiát újították fel a 2013/14-es évadra, hogy az újabb generációk is megtapasztalhassák, milyen a mai, merésznek mondott fiatal alkotók elődeiben rejlő őserő, miből lett tehát a cserebogár.
Vandekeybus személyében olyan alkotóról van szó, aki a konceptuális elmélkedések vagy a kifinomult irodalmi adaptációk helyett a testekkel való fizikai kísérletezést választotta. Bátran épít a meglepetésre, a megdöbbenésre és a megijedésre mint közönségreakciókra. Aki az éjszakába nyúló intellektuális vita helyett az arculcsapást választja, hogy előbb az érzékeid reagáljanak, és csak aztán az agyad.
Az ismertető szövege sem magyarázza agyon a felújított alapdarabot: kilenc embert fogunk látni a színpadon, akik folyton helyzetbe hozzák majd egymást, ráugranak a másikra, repülő téglák elől hajolnak el, lökdösik, dobálják egymást, hogy rácsodálkozhassunk, hány olyan testi pillanat van az életünkben, amikor nem mi választjuk meg a reakciónkat, hanem ösztönből válaszolunk. Ennek megfelelően a színpadon is pengeélesen kiszámított, balesetveszélyes akciókra lehet számítani, ami legalábbis látványos előadást ígér.
Ultima Vez: Amire a test nem emlékszik (tánc/fizikai színház)
Trafó Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest, Liliom u. 41.)
2014. január 31 (péntek, 20:00) és február 1. (szombat, 20:00)
Az előadásról bővebben itt olvashat.
Posted on 2014. január 28. kedd Szerző: olvassbele
0