A bor melankóliája | A Kistehén zenés-verses estje / Átrium

Posted on 2013. december 14. szombat Szerző:

0


Kistehén álló01

Kollár-Klemencz László és a Kistehén

Hegedűs Claudia

A bor melankóliája címmel ad estet december 20-án az Átriumban a Kistehén zenekar. Az elő­adáson a nemcsak keserédes dalok, hanem sze­mélyes hangvételű versek is elhangzanak majd, és kóstolót kínálnak a Sziegl Pincészet (Ha­jós­-bajai borvidék) nemes boraiból. A szokatlan kon­certről a Kistehén zenekar frontembere, Kollár-Klemencz László beszél.

A cím, A bor melankóliája – számos asszociációt ébreszt. Elsőként Hamvas Béla alapműve, A bor filozófiája juthat eszünkbe…
Az köztudott, hogy az ún. melankolikus esteket már csináljuk pár éve. Az kevésbé, hogy mindez egy soha véget nem érő, hideg télhez kötődik, amikor is ültem benn a meleg szobában, és megírtam egy teljes albumot. Ezeket a dalokat nem szántam kifejezetten melankolikusnak, egyszerűen úgy sikerültek, merthogy igencsak hosszú volt az a tél. Így született meg az első melankolikus (Ember a fán, 2008) Kistehén-lemez. Az pedig már valahogy adta magát, hogy a daloknak külön estet hozzunk létre. Annak idején a Trafóban kezdtük, a következő állomás december 20-án az Átrium.
Szerintem a melankólia valahol ott található, ahol Menzel kereste a pincelépcső hetedik vagy nyolcadik fokán a sör ideális hőmérsékletét. (Jelenet a Sörgyári capriccio című 1980-as kultfilmből – A szerk.) Számomra a sör ezt a jó kis kelet-európai melankóliát jobban visszaidézi, mint a bor, ami – legalábbis szerintem – egy dúsabb, burjánzóbb és talán egy kicsit tolakodóbb ital. De az is igaz, hogy ilyenkor télen, amikor szép lassan elcsendesedik minden, és haladunk az ünnepek felé – ami egy nagyon szép folyamat –, a megnyugváshoz, a befelé forduláshoz hozzátartozik a bor. Az est során megidézzük A bor filozófiáját, de a bor melankóliájáról való beszédet rábízzuk a vendégekre – az írókra, a költőkre.

Kik lesznek az est vendégei?
Egész pontos névsort még nem tudok mondani, de két nagyon közeli barátom biztosan velünk lesz. Az egyikük, Grecsó Krisztián író, aki zenélni is fog, a másik Tenigl-Takács László költő, aki egyébként a buddhista főiskolán tanár. Az még alakul, hogy rajtuk kívül kik tudnak eljönni. A zenészek közül két élő legenda – Másik János és Lantos Iván is biztosan a vendégünk lesz, nagyon büszke vagyok arra, hogy ők is társaim ebben a melankolikus mély- vagy inkább magasrepülésben.

Hogy áll össze ez a kulináris élménnyel fűszerezett zenés-irodalmi előadás?
Az est borkóstolással indul, majd lesz egy kis felolvasás valamelyik szerzőtől, ezután pedig mi zenélünk. A vers és a zene felváltva követik majd egymást. Az előadás egy erős zenei anyagra, és kötött dramaturgiára épül, de a program egy kicsit mindig változik. Eddig ezek az alkalmak a meghittségüknél fogva váltak különlegessé, a közönség belesimult a zenék csendes és visszafogott hangulatába. Ezúttal a bor hatására talán frivolabb lesz a felütés, mint máskor, ez persze tőlünk függ, meg az íróktól és a közönség reakcióitól.

Mondhatjuk, hogy ez a melankolikus est egyben kísérlet is?
Igen, de minden adott ahhoz, hogy jól működjön. Eleve jó a helyszín, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak az Átrium rendszeres látogatói, de a mi törzsközönségünk is szeretni fogja ezt az előadást. Szerintem az, hogy ezen az esten, egy ilyen ünnepváró időszakban a vers és a zene kiegészül a borral, több mint ígéretes.
Nem klasszikus kőszínházszerű előadásra készülünk, hanem egy kötetlenebb, performansz jellegű együttlétre számíthatnak a nézők.

Kistehén zenekar:
Kollár-Klemencz László,
Bujdosó János
Vajdovich Árpád
Jancsovics Máté

Vendégek:
Másik János,
Lantos Iván,
Grecsó Krisztián

Borok:
Irsai Olivér 2013,
Kékfrankos Rosé 2013,
Kékfrankos 2012,
Jöttment Olaszrizling 2012

A Színház.hu oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Átrium Film-Színház (1024 Budapest, Margit körút 55.)
2013. december 20. 19:00