Művész-bulvár | Elizabeth Lunday: Híres művészek titkos élete

Posted on 2013. december 10. kedd Szerző:

0


Lunday_Híres-művészek-titkos-bor180Tóth Zsuzsanna

Még szebb lenne ennek az írásnak a címe, ha kiegé­szí­teném: …avagy hogyan tegyünk érdekessé klasszi­ku­so­kat. Visszamenőleges hatályú cele­besí­tés folyik a könyv lapjain, ez kétségtelen. Manapság nem ritka az ilyesmi. Valljuk be, celebes időket élünk. (Ha bele­gondolok, hogy néhány éve még nem is ismertük ezt a szót…)

Igaz, régebben is vonzó volt minden apró titok, amely az ismertebb személyeket övezte, elég, ha csak a pletyka természetrajzára gondolunk. Ennek ellenére egészen pozitív a véleményem erről a könyvről. (S nem csupán azért, mert már annak is örülök, ha egy mű könyvformában jelenik meg – nem tudom, ismert-e a tény, miszerint manapság az információink 60 százalékát nem nyomtatott formából szerezzük!) Úgy vélem, hogy a sok érdekes hírmorzsa, amelyhez jutunk, felkelti az érdeklődést a művek iránt is. S hogy továbbra is mindennek a jó oldalát nézzük, a Híres művészek titkos élete ráadásul a képzőművészet történetét teszi megközelíthetővé, bepillantási lehetőséget adva az alkotói életekbe. Erre a művészeti ágra általában nem irányul kiemelkedő figyelem, bár erre a kijelentésre rácáfolnak a divatos kiállítások látogatószámai.

A borítón díszelgő „Amit tanáraink soha nem meséltek el…” kitétel korunk megnyerő szlogenjével teremt már ismerős, s valószínűleg vonzó közeget a könnyed művekre vágyó befogadó számára. (Persze, az állítás erősen túloz, hiszen dehogynem, a jó tanár valószínűleg mindig is összeszedegetett olyan érdekességeket, kiegészítő ismereteket, amelyekkel színesítette a tananyagot, s emberközelivé tette a megközelíthetetlennek látszó zseniket.)

A könyv olvasásához nem kell nagy erőfeszítés, könnyed, szórakoztató az egész. Még egyvégtében olvasni sem szükségszerű. A hangütés igazi bulváros, de legalábbis szlenges, olykor bombaszerűen durran. Dicsérhetném váltig a fordítókat ezért (Bojtár Péter és Bosnyák Edit), mert stílusban tartott, eleven, pörgős szöveget alkottak – de mégsem teszem, mert akadnak slendriánságok, szóismétlések, nem egészen világos fordulatok. Mint a bulvár újságírásban általában. Többnyire mégis inkább örülök, mint bosszankodom.

A fülszöveg citátumai már megidézik a stílust, közismert művészek elhíresült mondataival: „A világ nem ért meg engem, és én nem értem a világot.” (Paul Cézanne) – bár nekem ennél sokkal szimpatikusabb Michelangelo Buonarroti kijelentése: „Ha az emberek tudnák, mennyire megküzdök azért, hogy az alkotást mesteri fokon elsajátítsam, akkor már nem is tartanák annyira csodálatosnak.”

A szerző szerint akad a könyvben felsorakoztatott művészek között jó néhány balfék, gyilkos, szifiliszben haldokló. A legbotrányosabb történeteket ígéri – ennek dacára mégis művészettörténetet ad, kivonatolva, kis színes kiegészítésekkel, ha úgy tetszik, kapszulásítva. Szerencsére gyakorta születnek a bulvár szintnél összetettebb árnyalatú mini-portrék. Elizabeth Lunday sokszor úgy közelít meg egy világhírű alkotást, hogy jellegzetességeire éppen a művész különcségeiben talál magyarázatot, segítve ezzel egy-egy kiváló alkotás, vagy életmű sajátosságainak megértését.

Megtudhatjuk a könyvből, többek között, hogy Rembrandt túlméretezett egóval bírt (önarcképeinek száma is mutatja); hogy Vermeer felesége – aki gyakran volt modellje is – 20 év alatt 15 gyermeket hozott világra, nem csoda hát, hogy sok képen áldott állapotú a múzsa. Hogy Caravaggiót dühkitörései gyakran sodorták bajba, még hidegre is tett valakit; hogy Rembrandt csodált Éjjeli őrjárata valójában egyáltalán nem éjjeli; hogy miképpen lehetett káros az erkölcsre egy luxus prostiról festett kép; hogy milyen polgárpukkasztó feloldási lehetőségek vannak a preraffaeliták testvéri közössége rövidített nevében; vagy épp hogy melyik kép lett az ihletője egy Broadway-musicalnek. Megtudhatjuk, hogy A csók alkotója soha nem nősült meg – s még számtalan információt megismerünk, ha végigolvassuk a vaskos kis kötetet. A szórakoztató ismeretterjesztő jelleget anekdoták erősítik, s a művészi különcségek megismerésében izgalmakat rejtenek a könyv tipográfiai megoldásai: az egységben tartott kiemelések, keretek, rajzok. Amúgy, mint egy valódi szakkönyv, irodalomjegyzéket valamint név- és tárgymutatót is tartalmaz.

A HVG könyvek sorozatban megjelent művet fiatalok és idősebbek is kedvvel forgathatják. Már amennyiben előtte félreteszik azt a rögzült nézetet, miszerint a nagy művészekhez csak csodálattal és áhítattal lehet közelíteni.

Elizabeth Lunday

Elizabeth Lunday

Elizabeth Lunday: Híres művészek titkos élete
HVG Kiadó, 2011
336 oldal, 3120 Ft (karácsonyi akcióban)
ISBN 978 963 304 051

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amit tanáraink soha nem meséltek el: melyik művész keveredett viharos szerelmi afférokba, kinek az élete volt teli kínokkal és gyötrelmekkel, ki volt gyilkos, ki halt meg szifiliszben és melyikük írt alá halálos ítéleteket.

Isten ments, hogy az itt olvasott mendemondák és igaz történetek alapján alkossunk végső ítéletet! De ha tudjuk, milyen megpróbáltatásokon és traumákon ment keresztül számos művész, akkor talán alkotásaikat is másképp fogjuk értékelni, és meglehet, a botrányszagú, eddig még nem hallott történetek olyan művészi kompozíciókra is fényt derítenek, amelyek előtt korábban értetlenül álltunk.

Egy biztos: a művészek túlnyomó részét nem az unalom tette a sírba, sokan közülük a káosz és az őrület szélén táncolva élték le az életüket, ott, ahol az igazán zseniális alkotások születnek.