Paprika Jancsi (a barátainak csak Jancsi) és Vitéz László (a barátainak csak Lackó) éppen a péktől igyekezett hazafelé. Jól bevásároltak: vettek egy zacskó lisztet, kevéske élesztőt és egy kiló cukrot. Szombat volt, ezért még el akartak menni a tejeshez is, tejszínért. Mert vasárnaponként Nagymama mindig szilvás lepényt sütött, jó sok tejszínhabbal. Jancsi és Lackó egész héten erre várt.
– Tudod, mit? – szólalt meg Jancsi. – Szeretném, ha én lennék a bizonyci császár!
– Hogyhogy? – kérdezte Lackó.
– Mert akkor mindennap ehetnék szilvás lepényt tejszínhabbal!
– Miért, a bizonyci császár mindennap szilvás lepényt eszik tejszínhabbal?
Jancsi vállat vont.
– Mittomén. De ha én lennék a bizonyci császár, én bizony isten mindennap szilvás lepényt ennék tejszínhabbal.
– Én is – sóhajtott Lackó.
– Te?! – csodálkozott Jancsi. – Azt nem lehet!
– Miért nem?
– Mert csak egyetlen bizonyci császár van, nem kettő! És ha én vagyok a bizonyci császár, akkor te nem lehetsz az. Lásd be!
– Hm – töprengett Lackó. – Akkor majd felváltva leszünk bizonyci császárok: egy hétig te, egy hétig én.
– Nem rossz! – bólogatott Jancsi. – Nem is rossz!
Ebben a pillanatban távolról segélykiáltást hallottak.
– Hallod?! – kérdezte Lackó ijedten. – Ez nem Nagymama volt?
– De igen, az ő hangja! – felelte Jancsi. – Vajon mi történhetett?
– Nem tudom… Talán baleset!
– Gyorsan, siessünk, nézzük meg!
Jancsi és Lackó sarkon fordult. Azonnal rohantak haza. Nagymama kertkapujában kis híján beleütköztek Üstöllési őrmesterbe. Ő is azért sietett oda, mert hallotta a segélykiáltást.
– Nem tudtok vigyázni? – mérgelődött Üstöllési őrmester. – Akadályoztok a kötelességem teljesítése közben, ami büntetendő cselekménynek minősül!
Öles léptekkel követte Jancsit és Lackót a kertbe. Nagymama ott feküdt a fűben, a kedvenc padja előtt, mint egy ottfelejtett rongybaba.
– Nagy a baj? – kérdezte Lackó, és két kezével eltakarta a szemét.
– Nem – felelte Jancsi. – Azt hiszem, csak elájult.
Óvatosan bevitték a házba, és lefektették a díványra.
Jancsi hideg vizet spriccelt Nagymama arcára és a kezére, aki ettől magához tért.
– Képzeljétek, mi történt! – ezek voltak Nagymama első szavai.
– Mi? – kérdezte kórusban Jancsi és Lackó.
– Kiraboltak!
– Mit nem mond?! – szörnyülködött Üstöllési őrmester. – Kirabolták?! Kicsoda?
– Torzonborz, a rabló!
– Hohó, álljon meg a menet! Ezt azonnal jegyzőkönyvbe kell venni!
Üstöllési őrmester előkapta a tollát, és kinyitotta a jegyzetfüzetét.
– Számoljon be mindenről, de csak szép sorjában, Nagymama! Az igazat, és csakis a színtiszta igazat mondja, beszéljen érthetően, ne hadarjon, hogy mindent gondosan fel tudjak jegyezni. Ti pedig – fordult Jancsi és Lackó felé – meg ne mukkanjatok, amíg be nem fejeztem a kihallgatást! Ez rendkívül hivatalos dolog, a nyomozás része. Megértettétek?
És akkor Nagymama mindent elmesélt, amit tudott, Üstöllési őrmester pedig roppant fontoskodva följegyezte a könyvecskéjébe.
– Visszakapom az én gyönyörű kávédarálómat? – sopánkodott Nagymama, mikor az őrmester végre befejezte a jegyzetelést és becsukta a noteszét.
– Magától értetődik – bólintott Üstöllési.
– Na de mikor?
– Hát azt nehéz megmondani. Először is el kell kapnunk Torzonborz uraságot. Jelenleg azonban sajnos még azt sem tudjuk, hol rejtőzik. Nagyon ravasz bűnözővel állunk szemben! Két és fél éve az orránál fogva vezeti a rendőri szerveket. De egy szép napon őt is utoléri a végzet! És bízunk a lakosság hathatós együttműködésében.
– A hat… micsodában? – pislogott Jancsi.
Üstöllési őrmester feddőleg pillantott rá.
– Csak nem lettél nagyothalló, Paprika János? Azt mondtam: a lakosság hat-ha-tós e-gyütt-mű-kö-dé-sé-ben!
– És az mit jelent?
– Azt jelenti, hogy az emberek segítsenek a fickó nyomára bukkanni.
– Aha… – Jancsi elgondolkodott. – És az segítségnek számítana, ha valaki… el is kapná?
– Az volna a legeslegjobb – pödörte meg a bajuszát Üstöllési őrmester. – De mit gondolsz, ki adná a fejét ilyen merészségre?
– Mi ketten! – vágta rá Jancsi. – Vitéz László, meg én, Paprika Jancsi! Benne vagy, Lackó?
– Naná! – húzta ki magát Lackó. – A rendőrségnek segíteni kell. Majd mi elkapjuk Torzonborzot, a rablót!
Fordította: Nádori Lídia
F. J. Tripp illusztrációival
Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló
Kolibri Kiadó, 2013
120 oldal, 2990 Ft
ISBN 978 615 523 4323
Zalán
2016. május 10. kedd
Szerintem jó.
KedvelésKedvelés