A közérthetőség metszéspontján | Csepeli György: A hatalom anatómiája

Posted on 2013. november 16. szombat Szerző:

0


Csepeli_A hatalom anatómiája-bor180Cserhalmi Imre

A hatalomról és hatalmasokról, politikáról és politi­kusokról, vezetőkről és vezetettekről, felelős­ségről, dön­tési dilemmákról, illetve mecha­nizmu­sokról, s ezeken kívül is sok olyasmiről szól A hata­lom anatómiája, amivel a kor embere hol át­téte­lesen, hol testközelien, de szüntelenül talál­kozik, olykor anélkül, hogy ez a találkozás tuda­tosulna benne, olykor meg úgy, hogy érzi a talál­kozását, érintettségét valamivel, de nem tudja pon­tosan: mivel.

Több mint három évtizede publikál a szociálpszichológia kiemelkedő hazai tudósa, Csepeli György, akinek legújabb könyvéről írtak már s fognak még írni sok jogos elismeréssel. A szerző ismert erényei közül ezúttal egyet hangsúlyozok: a közérthetőséget. Ami ritka kincs. A közérthetőség olyan metszéspont szerintem, ahol tapasztalat és gondolat, absztrakció és konkrétság egymást keresztezve s mégis felerősítve képes találkozni.

A tudósok által publikált írásoknál, amelyeket nem tankönyveknek vagy tudós kollégáknak szánnak, ugyanis szinte megoldhatatlan a probléma: sikerül-e eljuttatni a mondandóból bármit is a szakmai körökön kívülre. Tapasztalataim szerint ritkán. Kevesen tudják kikerülni a veszélyeket, amelyek a legtisztességesebb szándékok dacára is gyakoriak: például a fecsegő semmitmondást, az arisztokratikus hűvösséget vagy a szaknyelv elidegenítő lefordíthatatlanságát.

A tömegkommunikációs térből szabadulni nem képes mai ember például érzi, hogy az információ szóban, hangban, képben szinte fullasztóan ömlik rá, mégis gyakorta gyanítja, hogy bizonyos kérdésekben ezek inkább elfedik, mintsem felfednék az igazságot. Csepeli, lám, ki is mondja: „Az információ inkább akadálya a tudásnak, mint segítője.” De ehhez a mondathoz ő a tudomány útján jut el, nem közérzeti indulatokkal. Annak ellenére, hogy éveken át magas rangú államigazgatási tisztségviselő volt, s ha azt mondjuk, hogy az ott szerzett, semmi mással nem pótolható tapasztalatai nagyon jót tettek tudósi létének s e könyvének is, akkor keveset mondtunk.

És miközben nagyon is gyakorlati tapasztalatokhoz kötődő ismereteket nyújt, tudományán belül is újdonságokkal szolgál. Például a nagyhatalmúak – király, miniszterelnök – elkerülhetetlen magányosságáról, a politikusok szinte szakmai követelményként felfogható őszintétlenségéről, a hatalmi nyelvhasználatról, politikus és művész kapcsolatáról. Ez utóbbiról írja, hogy „a kétféle szuverenitás vonzza meg taszítja egymást”. És mindjárt ott a példa is, meg a következtetés is: Gyula pápa és Michelangelo között nem volt éppen felhőtlen a viszony, és – lám – melyikük vált az emberiség halhatatlan kincsévé?

Könyvében Platon, Nietzsche, Hegel, Heidegger, Machiavelli, Freud és még szinte megszámlálhatatlanul sok nagy név, felfedezés, példa, idézet szerepel, de mindez magától értetődővé, könnyen értelmezhetővé válik az ő tollán. Amikor a tudományban egyébként talán járatlan olvasó ilyen mondathoz ér, hogy „A szeretet és a viszály dionüszoszi tere kívül van az értelem apollói terén” – akkor semmi gond: a jóvoltából már eljutott ennek is a könnyű értelmezéséig.

Van ilyen fejezetcíme, hogy A politikai antropológia kiválása a kulturális antropológiából – amelyet egyébként készséggel ajánlok az antropológiáról is önfeledten nyilatkozó, „mindenhez értő” self made man-ek figyelmébe –, de ezeken a tudományos hangzású fejezeteken belül aztán ilyen alcímek találhatók, mint: A botrány, A tanácsadó, Kibékülés, A döntés, Színlelés, A titok, A kampány, Siker és kudarc, Az erőszak, Bosszú és visszavágás, Puszta ország stb.

Az általam itt hangsúlyozott erénynek, a közérthetőségnek van egy nélkülözhetetlen eleme, feltétele: az aktualitás. Ez oly mértékben erős oldala a szerzőnek általában s természetesen e könyvének is, hogy nem érdemes példákat sorolnom. De aki figyelmesen olvassa Csepeli könyvét, hamarosan megérzi, hogyha olykor talán kimondatlanul is, de Csepeli sok mindent mond neki mindarról, ami manapság aggasztja vagy ingerli, esetleg reménységgel tölti el.

Ilyen esetekben szoktuk leírni, ha kissé elcsépelt megfogalmazásban is lényeges mondatot: nagy szolgálatot tett a kiadó.

Csepeli György

Csepeli György

Csepeli György: A hatalom anatómiája
Kossuth Kiadó, 2013
208 oldal, 2990 Ft
ISBN 978 963 097 5230

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a könyv nem ortodox módon közelít a politika világához, s nem illeszkedik be egyik szaktudomány kánonjába se. A szerző személyes tapasztalatok birtokában ír a politikáról azoknak, akik többet és mélyebben akarnak tudni a politikai hatalom jelenségeiről. Úgy véli, nekik hasznos lehet ez az írás, mely az emberi lét határhelyzetéről tudósít, ahol a rend és a káosz találkozik – ez pedig a legfelső politikai hatalom.

A könyv célja a politikai hatalom filozófiai antropológiai alapjainak a feltárása. A szerző áttekinti a hatalom megszerzésének és megtartásának a praktikáit, részletesen kitér a hatalom és az ember viszonyára, a politikai mező és a politikai cselekvés lehetőségeire, taglalja a politikus személyiségét, szerepét és szerepkészletét, továbbá a politikai kommunikációt, amely felhasználja a manipuláció és propaganda egész eszköztárát, beleértve a botrányt, a hajszát, a kampányt és a kormányzati kommunikációt is. Mindeközben soha nem téveszti szem elől, hogy a modern világban a politikuson kívül senki nem maradt, akié a szuverenitás lehetősége abban az értelemben, hogy elrendelheti azt a rendkívüli állapotot, mely túl van a renden, s a rend bizonyosságához képest maga a teljes bizonytalanság.