Előítéletek, elhallgatások, lelki-testi betegségek csapdáiról | Borgos Anna: Nemek között

Cserhalmi Imre

Igaza van előszavában a szerzőnek, aki azt írja a könyv címlapjáról, hogy „a fénykép kontextusának” ismereté­ben senki sem gondolhatja: „megint meztelen nővel” akarnak eladni egy terméket. De hát az üzleti furfang éppen abban áll, hogy a lehetséges, már a könyv címével is csábítható vásárlók többsége ezt a kontextust csak a könyvből ismerheti meg.

Addig honnan tudhatná, hogy e pompás, félig kitárulkozó, meztelen női test Kövesházi Ágnesé, aki az 1920-as években Madzsar Alice mozdulatművész kitűnő tanítványa volt, és arról az iskoláról itt, ugye, pikantériától mentesen, szigorúan tudományosan lesz szó… Nos, valami ilyesmi az említett kontextus, meg az a fotóhoz fűzött magyarázat, amely szerint „a kép mindenekelőtt az önmaga teste fölötti kontrollt, autonómiát és szabadságot sugározza.” Mindenesetre a sugárzás (!) annyira erős, hogy fel sem merülhet a kérdés: miért nem a könyvben szereplő más – többnyire felöltözött – nők képe került a címlapra. Mindössze ennyi, amit – a kiadói gondokkal nagyon együtt érezve – kicsit ironikus hangon megengedhetőnek vélek, és ez sem érinti a tartalom lényegét.

A lényeg ugyanis az, hogy a tudásgazdag tanulmányok gondolatgazdaggá tehetik az erre hajlamos olvasót. A Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetének munkatársa, a fiatalabb pszichológus generáció tagja az egy évtizeden át írt és publikált tanulmányaiból, recenzióiból válogatta össze ennek a könyvnek az anyagát. Nőtörténeti, szexualitástörténeti írásaiban azokról a kutatásairól számol be, amelyek a nemek közti kapcsolatokra, illetve ezeknek a művészetekben, az élettörténetekben való megjelenésére vonatkoznak, tehát például a szexuális vonzódásokkal s azoknak a társadalmi gyakorlatban (családban, intézményekben, köztudatban stb.) való jelenlétével foglalkozik. Noha vizsgálódásai a 20. századra terjednek ki, azért minden erőltetett aktualizáló hajlam nélkül is megállapítható, hogy a szerző szemléletében, nézőpontjában és megállapításai irányában is mind erőteljesebben közelít a mához. Ami nagyon is tudatos lehet, s amit – ha meglátásunk remélhetően pontos – nagyon is üdvözölni kell.

Tekintve, hogy nem a tudományos mérlegelés és minősítés ennek a recenziónak a tárgya, talán az sem haszontalan, ha legalább felsoroljuk azokat a szavakat, amelyek önmagukban is érzékeltethetik e témakör és Borgos Anna munkásságának gazdagságát, illetve az általa idézett, olykor bírált szerzők, művek tematikai sokszínűségét. Szerelem, párkapcsolat, feminizmus, biszexualitás, homofóbia, hisztéria, depresszió, anyaság, vágy, függőség, abortusz, meddőség, testkultúra, terhestorna, szégyen, pszichoterápia, pszichoanalízis, leszbikusság, ösztön, sztereotípiák, provokáció, homoszexualitás, elfojtás, önmegtagadás, kielégítetlenség, pornó­függőség, tünetek, diagnózisok, orvos–beteg kapcsolat, művészet­pedagógia, mozdulat­művé­szet, szerelmi házasság, szeszély, áldozathozatal, férfiegó, nemi­szerep-normák, teológiai ítélkezés, állami patriarchátus, családképzetek, gyermek­vállalás, kirekesztés, örökbefogadás – a sor még sokáig lehetne folytatható.

A számtalan érdekesség közül tanulságos lehet megemlíteni, hogy amikor Madzsar Alice bevezette Magyarországon a terhestornát, azt az orvosok ellenezték! (Például ahogyan Semmelweis „találmányát”, a kézmosást.) Madzsar egyébként a többi közt ezt írta: „A lánynevelés nagy reformra szorul,… hogy milyen nőket nevelünk testben és lélekben, ettől függ a jövő generációk egész sora.” Ő egész tevékenységével a nőnevelőknek abba a sorába tartozott, amelyet Teleki Blanka, Leövey Klára vagy Veres Pálné neve fémjelez. Hogy ebben ma a világ hová jutott, hol tart, erről mindnyájunknak van érvényes tapasztalata. Amint arról is, hogy valamely társadalom fejlettségének, kulturáltságának meglehetősen pontos mércéje: miként képes bármilyen vonzó és „logikus”csomagolásba rejtett előítéletek, rögeszmék nélkül kezelni az egyik legfontosabb fajfenntartó ösztön, a szexualitás működésének formáit. Miként képes megérteni és méltányolni ezt, mint az önmeghatározás, az önlegitimáció és az egyén boldogságának egyik alapvető feltételét és módját. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a vonatkozásban is érvényes a liberalizmussal, pláne devianciákkal aligha vádolható Németh László író mondása: „Európa Kelet felé lejt”. Ezért is különösen időszerű és fontos Borgos Anna könyve, amely azt is szóvá teszi, hogy a korszerű gondolkodás és társadalmi gyakorlat segítésére a hazai média – tisztelet a kivételnek – alkalmatlan.

Borgos Anna

Kicsi a valószínűsége, hogy a könyv borítóján szereplő hölgy szépségének még élnek a szemtanúi. Azok tábora sem túl széles, akiket e tanulmányok tudományos stílusa, szóhasználata nem zavar, vagy nem távolít a rendkívül fontos üzenettől. Természetesen oktalanság lenne bármely tudóson számon kérni tudománya népszerű változatban való terjesztését, ehhez nincs is mindenkiben megfelelő képesség. De hogy e könyv szemléletét, ismeretanyagát sokak számára befogad­ható tenni sürgető társadalmi érdek volna, az aligha vitatható.

Borgos Anna: Nemek között
Noran Libro Kiadó, 2013

• Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet Borgos Anna pszichológus, nőtörténész elmúlt 8-10 évben született nőirodalmi, nőtörténeti és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos tanulmányaiból közöl válogatást.

Az eddig csak folyóiratban vagy különálló tanulmánykötetekben olvasható szövegek egy kötetbe gyűjtve egymással is párbeszédbe lépő, összefüggő képpé állnak össze, kirajzolva a huszadik századelő irodalom- és társadalomtörténetének egy jellegzetes szeletét.

Borgos Anna: Nemek között
Noran Libro Kiadó, 2013
316 oldal
ISBN 978 615 527 4251