Kellemes szabvány | James Forrester: Megszentelt árulás

Írta: Cserhalmi Imre

Hát, persze, így nem kunszt, mondhatnánk a regény olvasása előtt, értesülve arról, hogy az írói álnév mögött dr. Ian Mortimer, kiváló brit történész található, akinek már sok tudományos publikációja jelent meg a 14. és 18. század közötti Angliáról, kifejezetten otthonosan mozog a Tudor-korszaknak is nevezett világban. A szabadidejében ír krimiket tudásanyaga sokoldalú felhasználójaként, s valószínűsíthető, hogy ezen a könyvpiacon sikerrel szerepelni jelentősebb jövedelemforrás, mint a tudományokén. De a tény, hogy szabadidős – a könyvben közölt életrajzából tudhatjuk ezt – nem jelenti, hogy dilettáns. Amint az olvasásban kissé elmélyedünk, be kell látnunk, hogy James Forrester tökéletesen ismeri a krimik hagyományos patentjeit, amelyeket úgy alkalmaz, mintha valami krimiszerzői tankönyvhöz készítene ezúttal szemléltető példát.

Ennek, persze, van előnye is, hátránya is. Előnye a precíz profizmus a szerkesztésben, a történet tagolásában, a szereplők ábrázolásában és mozgatásában. Hátránya, hogy kevés meglepetés ér bennünket: szinte azt is tudjuk előre, hogy egyelőre mikor és mit nem fog az orrunkra kötni, hogy a kíváncsiságunkat fokozván könyvét továbbolvastassa.

Az igényes krimiolvasó, aki a szimpla izgalomnál többre vágyik, a többletet a korabeli Anglia részletgazdag leírásában találhatja meg. Vagy abban a cseppet sem új keletű felismerésben, hogy a vallásháborúkban a hitbéli szempontok csak gyúanyagként és spanyolfalként szolgáltak, a valóságos okok mindig piszkosan anyagiak és nyersen hatalmiak voltak. Az angliai protestantizmus és katolicizmus (mindkettő keresztény!) harca a legembertelenebb történelmi korszakok közé tartozik. Ennek a világnak a hatalmi viszonyaiba vezeti olvasóját a regény, amely természetesen a címben jelzett áruláson kívül hűségről, kitartásról, szeretetről is szól, de amelynek lapjait elsősorban ármány és vér önti el.

A történet középpontjában egy dugdosott és előkeríteni akart könyv áll, amelyet az aktuális hatalmasok, illetve mindenre elszánt kopóik veszélyesnek tartanak. Ők nyomoznak a hős után, aki rejtegeti a rábízott könyvet. Maga is rangos ember, aki barátja megözvegyült feleségével kettesben hajtja végre hőstettek egész sorát, szenvedi el az üldöztetések és bántalmazások néhány fajtáját, és persze megvédi, akit és amit kell, miközben tehetségesen meg is öli, akit kell. Ők aztán, ketten, időközben – mondhatnánk: munka közben – szerelemre is gyúlnak egymás iránt, külső körülmények „szorításában” nem egyszer kell meztelenül együtt aludniuk, de a szerelmüket nem hálják el, mert a férfi nős. Ezt csak azért említem, hogy érzékeltessem: olykor mesébe illő tulajdonságok és fordulatok is veszélyeztetik az emberábrázolás realitását.

Még csak a külső borítót lapozzuk el, tehát a belső címoldalig még el se jutottunk, a kiadó feltűnő előzékenysége révén máris angliai lapok és kritikusok a könyvről megjelentetett kritikáiból kapunk ízelítőt. Természetesen el vannak ragadtatva, különben aligha idéznék őket. Ez a manapság divatos, üzletileg kissé mohónak tűnő gesztus akár veszélyes is lehet. Ezúttal például, a regény olvasása után, sajnos, nem tűnnek indokoltnak olyan jelzőik, hogy „felülmúlhatatlan”, „lenyűgöző” vagy „körömlerágós” – szerintem a regény a maga dicséretes, de szabvány profizmusával nem emelkedik a történelmi krimik átlaga fölé. Persze az a tény, hogy „történelmi”, különös értéket jelent(het) az angol vagy az angol nyelvterületen élő olvasók számára. A regény után bő hat oldalon az író-történész (de inkább történész-író) jegyzetben mondja el, hogy a regényben melyek a történelmi események és szereplők, mi és mekkora benne a fikció.

A történelmi kutatások kérdőjeleit, dilemmáit és eredményeit is elmesélő, regényen kívüli szöveg nagyon érdekes, nagyon eredeti. Olyan jól van megírva, hogy már-már izgalmas.

James Forrester: Megszentelt árulás
Agave Könyvek, 2012

»James Forrester: Megszentelt árulás – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele!
• Fülszöveg