Kamaszbakancs | Ol Parker filmje: Most jó

Posted on 2013. január 31. csütörtök Szerző:

0


now-is-good-posterÍrta: Bedő J. István

Elcsépelt dolog, tudom, de a latin közmondásig kell visszamennem: ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz. Hát tényleg nem. Azt mondom: Bakancslista, és még csak nagy film­rajon­gónak sem kell lenni, hogy Jack Nicholson és Morgan Freeman kettőse jöjjön elő, a két (nagyszerű) vén csataló, akik a halálos betegség utolsó heteiben bepótolják, amire évtizedek alatt nem jutott idő, akarat, szív, gyengédség. »Mielőtt feldobjuk a bakancsot, ezeket még meg kell tennünk.«

Öt évvel az előző után, amit kalandfilmnek, drámának, vígjátéknak egyszerre foghattunk fel, tavaly készült el Ol Parker angol mozija, a Most jó. Sok párhuzamossággal, és hihetetlenül sok különbözőséggel.

Ez csak dráma. Itt egy 17 éves lányra mondják ki a szentenciát: neki már nagyon kevés van hátra. Tessa, ez semmilyen külsejű, vékony kis béka az iskolát már nem akarja folytatni, célja alig marad – hacsak az nem, hogy amire másoknak évek vagy évtizedek jutnak, azt gyorsan habzsolja fel. A háttérben elvált szülők – apa rajta csügg, rákfüggő, anya nem bír sehova időben megérkezni – mondja róluk, meg egy kisöcs, aki inkább kíváncsian, mint tárgyilagosan érdeklődik tőle, hogy mi lesz, ha már meghalt.

Dakota Fanning

Dakota Fanning

Tessát nem kötik társadalmi konvenciók, a törvényekre is fütyül, mert mit tehetnek már vele. De hát leggyorsabban a szüzességétől szabadulna meg – de még az sem megy. Nemcsak a konvenciók nem érdeklik, hanem az álságos viselkedések sem, és mindenkinek a szemébe vágja azt, hogy ő halálraítélt – csak a nap még nincs kitűzve.

Aztán találkozik egy szomszéd fiúval – és tényleg sikerül bepótolni mindent, megtanul szeretni, szülőt is, testvért is, a világot is. Hogy békével mehessen el.

Ol Parker filmje az istenkísértés kategóriába esik. Hihetetlenül könnyű lenne átcsusszanni az érzékenyből az érzelgősbe, onnan meg a tömény giccsbe. Csakhogy igen jó a forgatókönyve. (Jenny Downham regényéből maga a rendező írta. Könyv formában magyarul is megjelent, Amíg élek címmel a Ciceró Könyvstúdiónál.) Roppant egyszerű mondatok hangzanak el, tárgyilagosan, könnyek nélkül, a néző meg könnyezik, mert mást nem tehet. A színtelen, fakó, sápadt Tessa – homlokán a halál jelével – smirglimodorú kamaszból egyszer csak érző nővé alakul át – és nagyon örülök, hogy Dakota Fanninget itt láttam először (kihagyva az Alkonyatot és Dakota egész eddigi életművét). Az illusztrációként itt mellékelt képek sajnos pont attól fosztják meg most az olvasót, ami a legnagyszerűbb játékában: az átalakulás. Ahogy a benne ébredő szeretet megnyitja, és a már említett tárgyilagos mondatok – a soha már meg nem élhető közös jövőről – gyönyörűvé, szeretni valóvá teszik.

Természetesen a film komolyabb szeletelgetése vezethetne oda is, hogy Parkert hatás­vadászónak címkézik. Azokért a jelenetekért, melyekben Tessa úgy nézi a világot, lassítva, mint aki tudja, ezt meg kell őrizni az utolsó percekre. Vagy a jelenetsorért, melyben friss szerelme megígéri, hogy a világban a lány által hagyott jel megmarad – és kiderül, hogy a következő éjjelt a fiú arra használta, hogy a város sok-sok falára a lány nevét graffitizze fel.

De hát éppen ez Erik Wilson operatőri munkájának a lényeg, hogy kézzelfoghatóvá teszi Tessa átváltozását a lázadó kamaszból. Dakota Fanning mellett voltaképpen mindenki csak szekundál, az apját alakító Paddy Considine csak a legvégső percekben meri elengedni Tessa kezét, és ad bizalmat Adamnak (Jeremy Irvine). A szétszórt, nem is anyának való anyát remekül hozza Olivia Williams. És bármily furcsa: emlékezetes a Tessa kisöccsét alakító Edgar Canham.

»Ilyenkor nem érzem, hogy beteg vagyok« (Dakota Fanning, Jeremy Irvine)

»Ilyenkor nem érzem, hogy beteg vagyok« (Dakota Fanning, Jeremy Irvine)

A szomszéd fiúból első és utolsó szerelemmé növő Adam figurájában a jóképű Jeremy Irvine jelenik meg. Kicsit panelekből szabott a jelleme (apja balesetben meghalt, ezt nem bírja feldolgozni, de Tessa szerelme erőt ad az egyetem folytatásához), még talán a Love story (1970) Oliverjéből is van benne valami – csak hát ez ugye még rövidebb, és korábban jött elmúlás. Ez egyben az ő bakancslistája is: kilépni a bénultságból, felnőni az »anyuka kisfia« szerepből. Szeretetet adni másnak is.

Szép film, jó zenével (Dustin O’Halloran). Akármilyen korú néző vagy, vigyél elegendő papírzsepit. Nem tudod megállni.

Most jó (Now is Good), 2012
színes, feliratos angol filmdráma
Rendezte: Ol Parker

Szereplők:
Dakota Fanning,
Jeremy Irvine,
Paddy Considine,
Olivia Williams

Bemutató: 2012. február 7.

Posted in: Film, NÉZŐ