Gordon apróbb esetei | Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes

Posted on 2013. január 29. kedd Szerző:

0


KondorV_Magda-a-bestiális-borÍrta: Abády Benedek

Hat írást tartalmaz Kondor Vilmos új kötete, pontosabban inkább öt novellát és egy kisregényt, amely túlnőtte a novella kereteit és egy nagyobb lélegzetű regény lehetősége is benne rejlett talán. De az eddig csak regényeket publikáló írónak biztosan hasznára, olvasóinak pedig örömére válik, hogy egy másik, bizonyos szempontból több önfegyelmet igénylő mű­for­mában is felmutatja ismert erényeit: a krimi­tech­nikában való jártasságot, a cselek­mények színhelyeinek lenyű­göző isme­retét, a ritmusérzéket, a feszültségteremtést, a pontos és gyakran szellemes dialógusokat. A kötet utolsó darabjaként közölt kisregénytől eltérően a novellákat nem is lehet egyértelműen krimiknek nevezni, inkább olyan emberi történeteknek, amelyek a bűnüldözés világában játszódnak.

Ismeretes, hogy krimijeit már több nyelvre lefordították, de valószínű, hogy inkább csak a magyar olvasók érthetik, értékelhetik azt budapesti miliőt, amelyben olyan valóságos mellékszereplők jelennek meg, még ha csak megemlítve is, mint a színész Gombaszögi Ella, Ráday Imre, Perczel Zita, Csortos és Kabos, olyan korabeli sztárénekesek, mint Kalmár Pál vagy Szegő Mikós és olyan sztárújságírók, mint Tarján Vilmos vagy Tábori Kornél. Sőt a három nagysikerű újságot alapító és vezető, a magyar sajtótörténet több szempontból is meghatározó alakja, a legendás Miklós Andor egy röpke jelenetben kéziratot javít, Gordon Zsigmondét, egyébként, tehát annak az újságírónak a cikkét, aki Kondor műveinek főszereplője.

Minden írásában Gordon nyomoz, ami önmagában nem új találmány, ilyen típusú krimik – filmen is – régóta ismeretesek. Tudjuk róluk – mint az egyszemélyes felderítőkről (lásd még magándetektív) általában –, hogy nincsenek nagyon jóban az aktuálisan hivatalos nyomozószervekkel, tudjuk, hogy kiterjedt kapcsolatrendszerrel működnek, továbbá, hogy bátrak, leleményesek, és legfőbb fegyverük az a veszély, amit mintegy megtestesítenek: a nyilvánosság.

Gordon figurája ezekben a novellákban túlmutat a sztereotípiákon. Részint azzal, hogy szociálisan érzékenynek tűnik, részint azzal, hogy nem korhely, nem részeges (igaz, elvadult nikotinista, csaknem szertartásszerűen kínál meg mindenkit cigarettával), részint azzal is, hogy az életvitelét ugyan hajszoltság, de lényegében a polgári konszolidáltság felé vonzódás jellemzi. Szóval hiteles és erős figura, szívesen hagyjuk, hogy vezessen izgalmas útjain. Márpedig ezek az utak bizonyos értelemben ugyanoda vezetnek: az igazság felderítésének és megmutatásának a mítoszához. És ebben a vonatkozásban a jó krimi, mint ez is, értékmintát, viselkedési mintát ad – a szórakoztatás eszközeivel.

Ez azonban még kevés lenne a sikerhez. Ami még szükséges – és Kondornál, illetve az általa alkotott Gordonnál is nyilván megvan –, azt az egyik novellában barátnője, Krisztina úgy fogalmazza meg, hogy „bizonyos értelemben maga is regényt ír a cikkeivel, csak folytatásokban adja közre”. Vagyis jól ír. Kondornál ez kiemelkedő színvonalon igazolódó tény. Ami krimi íróknál azért nem annyira kézenfekvő és megszokott, az ő írásaiban a stílusnak van különös ereje. Tömörség, lendület, nem harsány, inkább ironikus humor. A Rejtő Jenőn „edzett” magyar krimi kedvelő csettinthet, ha például ilyen hasonlatokat talál Kondornál, hogy „A tárgyalóteremben hirtelen olyan csend lett, mint amikor… a karaván… megtorpan egy homokdűne tetején, mert a legelöl haladó tevének valami az eszébe jutott”.Vagy „jelentőségteljesen bólintott, mint a falusi plébános, miközben… a fiatalember gyónását hallgatja, miszerint neki bizony tisztázatlan gondolatai voltak… a kis szomszédasszonnyal kapcsolatban.” Vagy „Hock felügyelő kezdett elrévülni, akár a macska, amelyik kifekszik az ablakpárkányra az első igazán tavaszi délelőttön”. Vagy „úgy állt ott, a folyosó közepén, mint egy stráfkocsi, amely elől elkóborolt a ló”. És még egy: „A főnővér majdnem olyan nyakas volt, mint egy kiskunsági paraszt, aki akkor is búzát termeszt, ha a föld soha nem volt alkalmas rá.”

Talán e példákból is kitűnik, hogy ezek a történetek, illetve művek hamisítatlanul magyar környezetben, magyar mentalitású szereplőkkel íródtak. Ezen belül az 1920 és 1937 között Budapest a helyszínük, hangsúlyosan budapesti bennük minden: a szokások, a szerkesztőségek, a bíróságok, a közterek, a lakások, a hangulatok, a reflexek, az agyafúrtságok, a rokon- és ellenszenvek, a kapcsolatok és a sorsok.

Kondor Vilmos

Kondor Vilmos

Az írói nyelv kifejező és érett. Ezért is vélem szövegidegennek, amikor megjelenik benne olyasmi is, amit jellegzetesen mai divatnak ismerünk, például, hogy valami „sanszos”, hogy valami nem jelent, hanem „takar” valamit, és hogy nem jó, hanem szép napot kívánnak.

Meggyőződésem, hogy az Agave kiadó fontos és önmaga számára is hasznos feladatot teljesít Kondor Vilmos a maguk műfajában igen színvonalas írásainak a megjelentetésével. Ez a könyve – amint nyilatkozta – bizonyára a lezárása egy írói korszakának, s remélhetően kezdete egy újnak. Azt azonban nem érzem ízlésesnek – még ha üzleti szempontból talán indokolható is –, hogy a borító utáni első két oldalon 15 idézet olvasható a szerző korábbi munkáit dicsérő kriti­kákból. Kondor Vilmos erre már nem szorul rá.

Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes
Agave Könyvek, 2012

»Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes – megvásárolható a polc.hu webáruházban«