Öreg ügynök nem vén ügynök | Tarjányi Péter, Dosek Rita: A pápa emberei

Posted on 2012. december 30. vasárnap Szerző:

0


TarjányiDosek_Apápa-emberei-borÍrta: Tóth Gergely

Az ember az íráshoz merítsen a saját élményeiből – javasolja Stephen King az Írásról című könyvében –, vegye alapul azt, amihez ért. Ez sokszor nem hangzik túl jó ötletnek, ám ha az ember különleges egység tagja volt – köznyelven kommandós – akkor nincs is ennél jobb alap egy kalandregényhez. Tarjányi Péternél pontosan ez a helyzet. Már korábbi regényeiben is saját tapasztalatait vegyítette a fikcióval, most is ezt teszi. Dosek Ritával tandemben dolgozva  pedig végleges formába öntik a művet – hangzott el egy közönségtalálkozón.

A pápa emberei ezúttal nem a Balkánra kalauzol bennünket, hanem kisebb lengyelországi és nagyobb római kitérőkkel – Magyarországra. A magyar főszereplők ezúttal a saját hazájuk titkosszolgálatának múltja miatt kerülnek szembe az egykori KGB-vel és a Vatikánnal. Összeesküvések, beszervezések és átszervezések, félévszázados bűnök kerülnek napvilágra, és döbbenünk rá a főszereplőkkel együtt újra meg újra, hogy senkiben sem szabad megbízni. És senki sem az, akinek/aminek látszik.

A második világháború elején kezdődik a történet és 2005-ben ér véget. Benne kibontakozik előttünk az a titkos háború, amit a hidegháború évei alatt a KGB – és annak személyes okokból elhivatott vallásügyi vezére – vívott a Vatikánnal, kelletlen csatlósait is hadrendbe állítva. A kulcsszereplők pedig nem változnak, de idős korukra csak a tapasztalataik száma nő, a lelkesedésük nem törik meg. És ahogy a szereplők nem tűntek el a rendszerváltások során, úgy a harc sem ért igazán véget. Elég csak egy egészen kicsit megbolygatni a darázsfészket ahhoz, hogy újra beinduljanak a régi gépezetek mindkét oldalon, és elinduljanak a végrehajtó csapatok. A magyar-nemzetközi csapat szinte véletlenül keveredik bele ebbe a világba, és próbál harmadik félként helytállni az üldözésekben, rajtaütésekben és csapdákban bővelkedő útja során. Van, akit zsarolással szerveztek be, másvalaki személyes okból vagy parancsra csatlakozott valamelyik szolgálathoz, csak egy valami lesz egyre biztosabb: senki sem ártatlan.

Tarjányi Péter és Dosek Rita

Tarjányi Péter és Dosek Rita

A könyv olvasmányos és néha már-már zavaróan realisztikus. Érződik, hogy az író otthonosan mozog a titkos akciók világában, részletesen és szakavatottan írja le ezeket a dolgokat. Ebből adódik, hogy a szereplők – lévén szakemberek – nem követnek el olyan hibákat, amiket az egyszeri olvasó is kiszúrna, vagy amik olvastán egy szakmabeli dühösen letenné a könyvet.

Tarjányi részletesen és valósághűen írja le Magyarországot is, az épületeket, utcákat és embereket. Ugyanígy ismerteti a KGB beszervezési trükkjeit és receptjeit, a titkosszolgálatok működését és a merényletek megszervezését is. Időnként annyira valószerűen, hogy a regény elején még lelkes „Vajon mennyi igaz ebből?” kérdésünkből a regény végére kissé kétségbe esett „Ez ugye nem igaz?” lehet.

A leírások plasztikusak, akciófilmbe illők – néhol talán túlzottan is. Némelyik jelenet annyira filmszerű, hogy leírva kissé idegenül hat. Az egyik szereplő, akinek kilétére eddig nem derült fény (bár ötleteim, mint minden olvasónak, vannak) úgy takargatja az arcát még az elől is, aki ismeri, ahogy a filmekben szokták hasonló esetben, noha itt a leírás egyszerű hanyagolásával ugyanezt a hatást érte volna el az író.

A történet lassan indul be, és – sajnálatosan, de egyben szerencsére! – nem ér véget a könyv utolsó lapjain. Mert ez még csak az első rész.

Tarjányi Péter, Dosek Rita: A pápa emberei
Libri Könyvkiadó, 2012

»Tarjányi Péter, Dosek Rita. A pápa emberei – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«