Meglepetésparti | Parti Nagy Lajos: A Bandy-lányok

Posted on 2012. december 29. szombat Szerző:

0


FRISSÍTVE! – A cikk eredetileg 2011. június 22-én jelent meg az olvassbele.hu-n.

Írta: Bedő J. István

A pislákoló csillagokat összehozni mindig rizikós, de ha bejön, tuti siker. A csillagok (meg a csillagocskák) elég sokáig bírnak fényleni, az egykori sikoltozó rajongók pedig az unokáikat is viszik a megráncosodott, esetleg géppel feljavított hangú, ezüstkorú pacsirták roadshow-ira. Fellini is meg merte csinálni Mastroiannival és Masinával a Ginger és Fredet. Sikert még a táncosimitátorok újramelegített változataitól is lehet remélni.

Bandy03-Hern-UdvA Bandy-lányok is ennek a felmelegítésnek az ötletéből indul ki. Persze kicsit másképp. Nem turné készül, hanem csak egy meglepetés-parti, amire összetoborozzák a hatvanas évek sikeres trióját. Ezt a sikert a mára legendák ködébe veszett műfajkötetlen tehetségkutató, a Ki mit tud színpadán érték el. Ugyanis az egykor országos mozgalomba Parti Nagy Lajos, a szerző belehamisítja a triót, amelyik akkor két-három évtizedre visszatekintve énekli a szintén legendává öregedett Andrews Sisters dalait. Az Andrews meg a hazai keresztségben Bandy lett, na.

A darabbeli Bandy-lányok ma már csak legyintve említik, hogy nem fértek be a vetélkedő kategóriáiba. Amit csináltak, éneklésnek paródia volt, paródiának dalolás. De a három Bandy-lány: Sophie, Angéla és Ica a félbemaradt kimittudozás után még sokat lépett fel együtt, mert – ahogy visszaemlékeznek – volt mögöttük egy iskolatárs, Bandika, aki egy csókért (vagy legalább az ígéretéért) ontotta a magyar szövegeket – de milyeneket!

Csakhogy most a jelenben vagyunk, a Choo-Choo bárban. Egyelőre csak ketten érkeztek meg a meglepetés-parti hármasából (meg a zenekar). Sophie szigorú, merev tanárnő lett, templomi kórusban énekel, és retteg a gondolattól, hogy nagymama korában valaki videózza, aztán föltegye az internetre. Sminktelen arca, elnőietlenítő sima frizurája, aprómintás kosztümje, térd alá érő szoknyája több mint névjegy: portré. Szakács Györgyi remeklése a kosztüm, míg a fellépő ruhák, a sok, nyílt színen is váltható szoknya, blúz egyszerűen csak hitelesek. Istenem, de az a két bő, pörgős szoknyájú ruha a tüll alsószoknyával! Az volt a szép! Meg az ifjúság…

Angéla életéről kevesebb derül ki, csak az alzheimeres anyuka ápolása és kevés öröm sejlik fel a háttérben. Na, de még mindig hiányzik a harmadik, az Ica, született Potty Ilona, aki sok éve sutty, átlépte a határt, Hollandiában lett feleség és – férje nevét felvéve – Ilona Trondheimként énekesi karriert futott be. A vendéglátóiparban. Legalábbis Közép-Európáig ez hallatszik belőle. Az estére tervezett buli is a férjnek szól. De Ica késik, pedig hát milyen trió az: ketten? A fájós derekú művésznők Sophie háborgása ellenére – jobb híján – elkezdik próbálni az egykor sikeres dalokat, emlékezetükből felbukkannak a koreográfiák, a táskákból előkerülnek a jelmezek, a régi füzetek, Bandika szövegeivel.

Bandy04-Hern-Udv A harmadik Bandy-lány késlekedése egyre aggasztóbb, ám a hangulat egyre jobb, és egyre jobban megy a tánc, az ének is. A klasszikus magyar buhera valósul meg: a trió pontosan működik, színpadképes két lánnyal is. (Kétharmados többségük van…) És amikor – sms ex machina – üzenet érkezik Icától, hogy a férj nem csupán a bulin nem hajlandó részt venni, de ráadásul Ica is ki van rúgva Hollandiából cuccostul, karrierestül, nos, akkor mélyen egyetértünk Sophie-val, aki felmutatja középső ujját, és ordítva igazítja el a világot: Mindenki kinyalhatja, de most: smink, öltözés, éneklés!

Különös, de darab született a laza vázlatból. Nincs nagy konfliktus, a katarzis is kicsi, de író írta a dialógusokat, költő a dalszövegeket. A két pályát váltott Bandy-lány néhány mondattal jellegzetes sorsokat mond el – sajátjukat, egykori szerelmeikét, barátaikét, nem-barátaikét, tanáraikét. A közös, már csak emlékként megmaradt múltat. A kortanúk a nézőtéren összenevetnek velük. De nem is tizen-huszonéveseknek, ennek a közönségnek szól a sztori.

Ha a mából nézünk vissza az Andrews nővérek dalaira, vegyesek lehetnek az érzelmeink. A negyvenes-ötvenes években énekeltek három szólamban, csudapontos harmóniákkal, a zeneszerzők mondhatni Bach kórusépítményeivel szolgálták ki őket három percnyi terjedelemben. Három csengő hang, többé-kevésbé rózsaszínű szövegecskék, amiket habcsókként koronázott meg a túltökélesített hangszerelés. Szirupos a dalok legtöbbje, ne tagadjuk, épp olyan, mint a filmzene is, a musical-színház is. DE, barátaim, az idő méhében már érlelődött a rock-and-roll forradalma – hogy a korhoz illő bődületes baromságot is mondjak. Ugyanis ezekből a szving és bugivugi nótákból nőtt ki a feszesebb rock, s ha egy picit gyorsabban, keményebben hozza a banda a ritmust, el is juthatunk Elvisig. Meg ne kövezzenek az Elvis-rajongók, de a Király tömérdek dala ugyanazt a nyálas kórus kíséretet kapta, ami a kort és az Andrews vattacukrait jellemezte.

Minden képen: Hernádi Judit és Udvaros Dorottya

Minden képen: Hernádi Judit és Udvaros Dorottya

És most a LYRICS. Ezekre a dalokra (a darab forgatókönyve szerint) a hatvanas években Bandika írt szöveget – de Parti Nagy Lajos szavai szólnak a színpadról. (Ez majd megér még egy külön elemzést, ha kötetbe is kerülnek.) Parti Nagy Lajos frissiben alkotott szava a Szabadság-szobrot bámuló állampolgárról: szabadofil, a banda ezerujjú zongoristája: klimpiromán, és ezeknél lényegesen több hangzik el, a kancsal rímeitől meg kiver a víz… Leningrádba röpül az anyú, / Képzése ott lesz szakiranyú. De miket írt még az a Bandika! Olyat, hogy: Lőjjél, Aurora…

Bandy01-Hern-UdvGondoljunk bele, hogy a hatvanas években ki írt volna ilyen sorokat… Senki. G. Dénes György (Zsüti) és Szenes Iván szellemes szójátékokkal fűszerezte meg a „Jöjj-felém-légy-enyém” tematikát, S. Nagy István kézenfekvő gondolatokat fogalmazott meg nagyon egyszerűen. Senki nem merészelt volna elszakadni a nóták eredeti laposságaitól. A vaskos anakronizmustól visítva röhögünk, amikor Parti Nagy Lajos már nem bírja az eredeti nyálas szöveget, és ilyet rittyent a helyére: Gejl a tolla, giccs a lába, / Szíve taknyanyál, / De minden kis göb májusnyál ma / Csillagára rátalál.

Szóval a néző hegyezze fülét, mert a dzsesszes ritmusok fölé Udvaros Dorottya (Sophie) olyan szövegeket aprít, amiket leénekelni nem kizárólag nehéz énekmunka – hanem dől a magvas gondolat is. A hangok mellé még korhű, mórikáló koreográfiát is kapunk Bóbis Lászlótól. Hernádi Judit vágyakozó és olykor lemondóan beletörődő Angélája a nyugalom, a túlélés komótosan mozgó, táncoló szimbóluma, altjával kellemes hátteret, segédszólamot, ellenpontot ad Sophie-nak. Néha anyáskodik, néha ügyintéz a tanár néni érdekében. Csitítja, ha kell, kicsit itatja, ellazítja a pukkancs szopránt – és közben jól kibeszélik magukat, de még inkább másokat.

Ascher Tamásnak nem kell nagy drámát faragni, de a színen kerek, épkézláb történet áll a Bandy-lányok produkciója mögött. És még valami, a Chattanooga zenekar. Darvas Kristóf, Philipp György, Fritz József, Hegyi Viktor, Herboly László, Szalay Tamás kiváló szvinget tett a két Bandy-lány hangja alá.

Nyáron, hűtött vagy szabadtéri nézőtéren fogyasztva felér egy jeges dinnyekoktéllal, amit mentaszörppel bolondítottak meg – télen meg jó fűszeres forralt borként dob fel.

(Fotók: Kállai-Tóth Anett)

A Bandy-lányok | Belvárosi Színház | Orlai Produkció
Szereplők: Hernádi Judit és Udvaros Dorottya
Rendező: Ascher Tamás

Következő előadások:
2012. december 30., vasárnap 19:00 – Belvárosi Színház
2013. január 25., péntek – 20:00 – Belvárosi Színház