Istenek, fény, homok – emberek | Márai Sándor: Istenek nyomában

Posted on 2012. december 19. szerda Szerző:

0


Márai_Istenek-nyom-borÍrta: Tóth Zsuzsanna

Személyes hangvételű, útinapló-jellegű kötet. Útirajz. Így definiálja műfaját a szerző, Márai Sándor. Látszólag a sivatagon vezet át, mégis inkább belső tájakat jár végig.

A fiatal Márai útnak indul, és rögzíti benyomásait – abból az európai társadalmi környezetből kiindulva, amely gondolkodásmódját meghatározza, s abból a korból, amelyre – a 20. század még talán idillinek mondható időszakában – már a második világháború elő-árnyékai vetülnek. Nyugatról indul Keletre, a varázslatos Keletre, a titkokkal terhes Afrikába, a Szentföldre és Szíriába.

Milyennek látta Márai a múlt század első negyedében Afrikát? A definíció hamar felbukkan: „évezredes szennyben és nyugalomban senyved és éli egykedvűen, titokzatosan tunya, vad és rafinált életét ez az erős és beteg, hatalmas és tehetetlen tömeg: Afrika.”

A képek, amelyek végigkísérik útját, mégsem egyszerűen Afrika-rajzok. Inkább egy európai szembesülése az eltérő emberi magatartásokkal. A találkozások, amelyek nyomán rögzülnek az emlékek, széles skálát mutatnak; egy elzászi pincér, aki húsz éve él egy hajón, Ahmed Rumi – a „magyar” dragomán, Carter, az Angol; arabok, zsidók, görögök, franciák, sznobok, fáraók.

A Kelet bacchanáliájának valóságos és jelképes képei keverednek a könyv lapjain. A három nagyobb egységen belül – Afrika, Szentföld, Szíria – nagyobb hangsúlyt kap Egyiptom, Libanon, Szíria, Palesztina, de még Rodoszról is esik szó.

S emberek, benyomások, illatok, vélemények, ízek, fájdalmak villannak fel, s enyésznek el, akár az utazás napjai, mint az élet. És az Isten keresése, az Istennel való párbeszéd különféle helyzetei. „A legerősebb kép, melyet Keletről elhoz magával az európai utas, az imádkozó ember képe. Délben, este, nagy forgalmú tereken, szabad mezőkön, a vonat mellett a földeken, térdre esik egy ember, földig hajtja homlokát, két karját keresztbe fonja mellén, és imádkozik.”

Márai Sándor

Márai Sándor

Látjuk az ősi Babilon ünnepi karneválját idéző forgatagot Kairóban, vagy az új világot építő zsidókat Palesztinában. Márai úgy ír benyomásairól, hogy kételyeit is belefogalmazza. („Nincs nagyobb titok a földön, mint az emberek vágya az Isten után; nincs szomorúbb vágy és nincs reménytelenebb.”) Mindezt úgy teszi, hogy nem mond ítéletet. Látleletet ad egy világról – ami ma valószínűleg már töredékeiben sem hasonlít erre a képre –, ugyanakkor egészen frissnek tűnnek gondolatai, mintha nem választana el minket lassan száz év a könyvben rögzített időtől.

Gondolatfutamai az emberi természetről, az eltérő kultúrákról, azok gyökereiről és lehetséges metszéspontjaikról, hitről, fanatizmusról, történelemről és életről – legalább olyan érdekesek, mint eszmefuttatása például a tevékről. Nyelvezete könnyed és természetes, ugyanakkor humorral és lírával telített – élvezet olvasni.

Márai Sándor: Istenek nyomában
Helikon Kiadó, 2011

»Márai Sándor: Istenek nyomában – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«