Ezüstszínű aranypart | Don Winslow: A gandzsa urai

Posted on 2012. december 17. hétfő Szerző:

0


winslow_a-gandzsa-bor Írta: Jeges-Varga Ferenc

Nem mindenki tulajdonít döntő jelentőséget az első benyomásnak. Az ügyes marketing­stra­tégiák­ra és szlogenekre épülő világunkban azonban egy könyv sikere is múlhat egy első mondaton. Don Winslow is jól tudja, hogy az olvasó számára a regény kezdőmondata sokkal lényegesebb lehet, mint bármilyen frappáns fülszöveg.

A gandzsa urai című regény egy vaskosan durva kiszólással indul. Éppen úgy, mint a történet folytatásában, a Barbár állatokban (vagy ahogyan a regényt Oliver Stone filmjének bemu­tatása kapcsán újranevezték, a Vadállatokban). Az öncélúnak tűnő káromkodás azonban nem csak a pökhendi lazaság és a nyers erőszak nyelvi megnyilvánulása. Pontosan érzékelteti a regény főhősei által képviselt szilaj szabadságeszmény lényegét is.

Ki ne érezné magát érinthetetlennek, az élet császárának, ha a képeslapokba illő Kali­for­niá­ban, az égszínkék Laguna Beach napsütötte, strandjain barníthatja a hasát? Fiatal vagy és gazdag, s rosszul sem nézel ki. Saját magadon kívül senki más nem érdekel. Elvégre kedved szerint szopogathatod kedvenc koktélodat egy bárpultnak dőlve, miközben lenge öltözetű szépségeken legelteted a szemed. Beleszippanthatsz a legjobb minőségű gandzsába, és semmibe sem telik neked, hogy a legjobb csajokat vagy éppen a legdögösebb pasikat vidd az ágyadba, százszámra.

Ben és Chon ezen a vidéken nőttek fel. Magától értetődik, hogy megkapják, amit csak akar­nak. A két fiú és közös barátjuk, O, azaz Ophelia a semmittevés világbajnokai. Konkrétan: tesznek az alkotmányra. A lány jégcsap anyja azonban egyszer felteszi a nagy kérdést gyermekének: mihez akar kezdeni az életével? O nem tudja a választ, Ben és Chon felel helyette: beszállnak a marihuánabizniszbe. Elvégre szeretik ők a jó anyagot, és az sem mellékes, hogy miközben jót tesznek magukkal, mások arcára is mosolyt csalnak. Vagy vigyort.

Igazán frankó dolog, ha a hobbid lehet a munkád. Az pedig egyenesen a mesébe illő, ha meg is szedheted magad. A sikerért persze azért a legelején neked is dolgoznod kell. Először is meg kell találni a tökéletes alapanyagot. Egy kivételesen nagyszerű, tetra-hidro-kannabinolban (THC – vágod?) gazdag kender például éppen megteszi. Jobb, ha tudod, a vízben termesztett kannabisz az átlagosnál is magasabb terméshozamot produkál.

A termesztéshez aztán csomó fény kell, vagyis nagy teljesítményű izzókra van szükséged. De túl meleg sem lehet a termőhelyen, mert az nem tesz jót a növényeknek. Ezért kell a légkondi, ami azonban kutya sok áramot zabál. Ez pedig hamar szemet szúrhat olyanoknak, akiket véletlenül sem szeretnél a portádon vendégül látni. Kell tehát egy generátor is.

Amint elhárult egy akadály, jön a következő. Tehát: találni kell egy házat, pincével, aminek a tulaja nem túl kíváncsi, s szomszédok sincsenek belátható távolságban. Ja és ez is fontos: iskola vagy játszótér ne legyen a közelben, ugyanis ilyen esetben a törvényi maximumot kell kiszabnia a bíróságnak. (Ennyit az USA hatályos jogszabályairól.)

És ha minden összejön, a terv valósággá válik: sínen van az üzlet. A cuccot gyorsan elkapkodják, a szükséglet megnő, a termesztő házak megszaporodnak. Elégedett dőlhetnek hátra a fiúk, mint a teremtő a hetedik napon. Csakhogy…

Don Winslow tudja: ha valaki a drogbizniszből akar megélni, arra csőstül jön a baj. Senki sem szereti, ha mások belenyalnak a habos tortájukba. Márpedig Ben és Chon ezt teszi. Nagy gond srácokkal, hogy pofátlanul szabadnak hiszik magukat. Ben és Chon ugyan nem Bud Spencer és Terence Hill, de a nagy haversággal megfér az, hogy másképpen lássák a világot. Ben meggyőződése, hogy „az erőszakra adott erőszakos válasz csak még több erőszakot szül”. Chon ezzel szemben úgy véli: „az erőszakra adott nem erőszakos válasz szül még több erőszakot”. A legszebb, hogy mindkettőnek igaza van.

Winslow már a legelején beviharzik a történet sűrűjébe, és egy a tempóból percre sem vesz vissza. Mindig jó érzékkel növeli a feszültséget, a megfelelő pillanatokban csavar a sztorin. Montázstechnikája bravúros, rövid, lényegre törő jelenetekkel száguld végig a határ menti drogháborún. Macsó akcióthrillert forgat – egyes jeleneteket a forgatókönyvek mintájára szövegesít.

Don Winslow

Don Winslow

A kaliforniai Julianben élő Winslow megtöri a lineáris időszerkezetet, párhuzamosan mesél el két generációnyi drogtörténetet a hetvenes és a kétezres évekből. Drogdílereket és drogellenes ügynököket, az italo-amerikai maffiát és a mexikói kartellt, apákat és fiúkat ugraszt egymásnak. Sikeresen használja fel a tarantinói módszert: a szöveg vázát a karakterek közötti sűrű és trükkös dialógusokra építi, szereplői mindent felülmúlóan durvák, a történet fontos gócpontjain pedig hagyja tombolni az erőszakot.

A Barbár állatokból jól ismert fékezhetetlen trió piszkosul izgalmas és fordulatos eredettörténete A gandzsa urai. Annak az ártatlanságnak az elvesztéséről szól, amely talán sosem létezett. A Winslow által kevert koktél elfogyasztása után még a legromlatlanabb lelkű olvasó is igazán tökös legénynek vagy szívdöglesztő csajnak érezheti magát.

„Az ember kétszer kap lehetőséget arra, hogy családja legyen. Az egyikbe beleszületik, a másikat maga választja.” Ben és Chon megmutatja, hogy véresen komolyan kell venni azt, amit a világról gondolnak.

Fordította: Varga Bálint

Don Winslow: A gandzsa urai
Agave, Budapest, 2012

»Don Winslow: A gandzsa urai  – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«