Múlt a jelenben orosz módra | Borisz Akunyin: A cár könyvtára

Posted on 2012. december 2. vasárnap Szerző:

0


Akunyin_A-cár-borÍrta: paddington

Borisz Akunyin, úgy tűnik, megirigyelte amerikai kollégái sikerét, amelyeket a múltbeli rejtélyeket kibogozó titkosírás-szakértőikkel arattak. Lehetséges, hogy Dan Brown vagy Steve Berry hőseinek felmenői között találnánk nagy detektív-koponyákat, ám az is lehet, Eraszt Fandorin génjei véletlenül keveredtek úgy, hogy olyan tudóst hozzanak létre, akire akkor is ráakad a kaland, ha egyáltalán nem keresi.

A népszerű orosz krimiíró új sorozatában régi jó ismerősünk, Eraszt Fandorin kései leszármazottjával ismerkedhetünk meg. A brit neveltetésű Nicholas Fandorine orosz gyökereit részben ismerve látogat Oroszországba, hogy megoldjon egy régi rejtélyt. Ehhez a korábbi regényekben tárgyalt időszaknál távolabbra kell visszamennie a múltba: a 17. század második felébe, amikor a Nyugat felé nyitni próbáló Oroszországba érkezett Cornelius van Dorn kapitány. A derék nemes élete egy szakaszában a cári testőrség parancsnoka lett, és természetesen egyben Eraszt Fandorin őse. Így kiderül az olvasó számára is, hogy tősgyökeres orosz kém-detektívünk miért visel ilyen orosztalan nevet, sőt talán arra is megtaláljuk a választ, miért is éreztük a korábbi regényeket olvasva, hogy Eraszt Petrovics egy kicsit mindig más, kilóg kora társadalmából.

Akunyin ezt a regényt jól ismert és garantáltan sikeres panelekből építette fel, meg kell hagyni, szórakoztatóan. Vannak benne különös, múltbéli események, amelyeknek nagy hatása van a jelenre, sőt a jövőre is, szép és titokzatos, természetesen nőnemű segítő-megmentő, baltaarcú gonoszok éppúgy, mint okos-rosszak, egy félig előkerült régi, megfejthetetlennek tűnő dokumentum, pontosabban egy régi okmány el nem veszett fele. Ezen kívül pedig, hogy minden tuti legyen, egy titkos könyvtár.

Ennek ellenére nem Akunyin regénye lenne ez, ha ezekből a tuti panelekből tucatregény született volna. Távolról sem. A Nicholas nevű alma nem esett messze Eraszt fájától még akkor sem, ha emigráns oroszként nevelkedett úgy, hogy édesapja a gonosz birodalmaként tekintett a Szovjetunióra épp úgy, mint a peresztrojka és a glasznoszty utáni Oroszországra.

A napjainkban játszódó történetből nem csak az Oroszországba származott ős életét ismerhetjük meg, de egy-egy villanás erejéig megismerkedhetünk a Fandorin család oroszországi ágának későbbi, Eraszt Fandorinon is átívelő történetével. Így az új sorozat nyitókötetének szánt történet keretet is ad a korábban megjelent regényeknek, amelyek hazánkban is nagy népszerűséget szereztek Borisz Akunyinnak.

A német ősök leszármazottjaként eloroszosodott Cornelius van Dorn késői leszármazottja előítéletekkel telten vág neki a nagy kalandnak, az utazásnak Rosszijába. Nicholas azért is dönt így, mert a családi legendárium részévé vált, kettétépett pergamen másik felének felkutatása és megfejtése kézenfekvő eszköz lehet ahhoz, hogy tudósként végre publikációt is fel tudjon mutatni. Útjának első szakasza nemcsak megerősíti, hanem erősen túl is szárnyalja a gyermek- és ifjúkorában beleplántált előítéleteket. Bár felkészültnek érzi magát, egyik meglepetés a másik után éri Oroszországban, és ezek távolról sem kellemesek. Hamar kiderül, hogy eredeti publikációs terve nem is annyira egyszerű, sőt. A könnyűnek tervezett kutatás során, úgy tűnik, már annak puszta tényével, hogy a levél másik felét akarja tanulmányozni – több tyúkszemre lép.

akunyin-portré03

Borisz Akunyin

Fandorine magiszter hozzáállását két dolog változtatja meg. Ezek egyike persze – nem meglepő módon – a történetbe és a fiatalember életébe belépő NŐ. A másik a tudós – lustasága által korábban elnyomott – kíváncsisága. Kibomlik előtte a vizsgált korszak politikai és hétköznapi élete, ezzel párhuzamosan pedig megismerkedik a jelen politikai és magánérdekeinek labirintusával, és egyre érdekesebbé válik a nyomozás.

Akunyin – és Fandorin – rajongói minden bizonnyal szívesen olvasnának még Eraszt életéről. Még az is lehet, hogy az olvasói akarat – hasonlóan más nagy detektívekhez – feltámasztja őt. Mindenesetre most ezt kaptuk. Persze továbbra is kérdés marad, hogy a történelmi kalandregények és Sherlock Holmes keresztezéséből született Eraszt Petrovics történetének folytatása helyett az orosz szerző miért váltott. Nagy baj persze nincs, Akunyin kellő rutinnal űzi ezt a műfajt is

Fordító: M. Nagy Miklós.

A Szerep Művészeti Portálon megjelent írás szerkesztett változata

Borisz Akunyin: A cár könyvtára
Európa Könyvkiadó, 2012
»Borisz Akunyin: A cár könyvtára – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«