Egy lány identitásra vágyik | Kálmán Mari: Ecetudvar

Posted on 2012. november 13. kedd Szerző:

0


Írta: Cserhalmi Imre

Ismeretes, hogy nagyobb társadalmi mozgások idején vagy után nagyobb a veszélye az ember gyökértelenné válásának. Identitáskeresésnek hívják azt az ösztönös-tudatos állapotot, illetve szándékot, amely az embereket többnyire konfliktusos utakra vezérli, s amelynek sikere legalább annyira múlik a saját személyiségükön, mint az úgynevezett körülményeken. Az irodalomnak mindig gyakori témája az úgynevezett első generációs lét, vagyis azok sorsa, akik közvetlen felmenőikhez képest gyökeresen máshol, máshogyan, sőt olykor másért kényszerülnek vagy akarnak élni.

Ez a regény nem az első, hanem a második generációs létezésről szól. Egy többszörösen hátrányos helyzetű fiatal lány keresi önmagát, érzékenyen, okosan, igényesen – és lényegében nagyon magányosan. Természetesen minden új nemzedéknek meg kell vívnia az örökölt valóságba integrálódás cseppet sem egyszerű harcát, de hogy a második generációsoknak ez egyben s másban nehezebb, mint elődeiknek – erre nagy erővel figyelmeztet a regény. Főként a már görcsössé vált, tehát régen irracionálisnak bizonyult, mégis „virágzó” előítéletek – a „hétfejűek”, ahogy a szerző jellemzi őket – egyik európai melegágyában, hazánkban.

Mari, a hősnő a regény cselekménye során eljut ugyan egy sok tapasztalaton nyugvó, tehát hiteles és fontos felismeréshez, de hogy ez a boldognak kívánt jövőjéhez elegendő lesz-e, nem tudható. Az olvasó számára – a könyv végére érvén – megadatik a felelős töprengés lehetősége. És ez nem kis adomány!

Mari annak köszönheti meggyőző otthontalanságát, hogy a szerző nagyon is otthon van Magyarországon. Nincs olyan helyszín – a budapesti Ferencváros, a Dob utca környéke, a Royal Szálló, vagy éppen a vidék –, amelynek a látványát, emberi viszonyait, jellemző figuráit ne tudná találó tömörséggel ábrázolni. Másfél oldalon le tud írni szinte egy teljes emberi életet, anélkül, hogy az olvasóban hiányérzet maradna. Jellegzetes karakterek egész sorát vonultatja fel, olyanokét, akik nem csak a Marihoz, illetve az ő életéhez való viszonyukban, hanem egyébként is érdekesek. Többnyire kisstílű, átlagos, olykor annál is érdektelenebb emberek, ám attól a ténytől, hogy a szerző nemcsak tökéletesen érti, de szemérmesen szereti is őket – felfénylenek. (Időnként Fejes Endre halhatatlan figurái jutnak az ember eszébe a Rozsdatemetőből, vagyis a „nyóckerből”.) Ezért is válhat súlyossá Mari dilemmája, hiszen nem akármilyen akárkik között kellene s szeretne boldoggá válni.

Kálmán Mari

Aztán az identitáskereső lány útja – egy régi barátnője meghívására – Izraelbe vezet. Van oka meglepődni, csodálkozni és kételkedni, de nem igazán tud kilépni a turistalétből, idegen marad. A szerző láthatólag ebben a közegben is otthonosan mozog, de a regénynek ez az utolsó fejezete az ábrázolás erejében nem ér fel a hazai helyszíneken játszódó korábbiakhoz. Olykor inkább útleíró riportokra emlékeztet, ráadásul bőven nélkülözhető részekkel, mintha csak a melléklete volna egy jó regénynek, nem szervül vele eléggé.

Kálmán Mariról, korábbi könyve ürügyén, megemlítették, hogy csak a kilencedik unokája megszületése után kezdett igazán írni, hogy egy rangos online lap pályázatát megnyervén tűnt fel, és hogy persze újabb könyveken dolgozik. Vagyis nem maradhatott el a legjobb szándék mellett és önkéntelenül is kissé vállon veregető gesztus: amatőr, de tehetséges.

Ez a regénye azt bizonyítja, hogy már nem amatőr író. Egyszerűen csak író.

Kálmán Mari: Ecetudvar
Atlantic Press Kiadó, 2012

»Kálmán Mari: Ecetudvar – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«