Bíró Judit, Csepeli György: Kis emberhatározó (részletek)

Posted on 2012. szeptember 15. szombat Szerző:

0


Előszó

Ma az emberiséget – még ha talán már nem is oly sokáig – az embervilág tölti fel életanyaggal, mint emberi termőhely gyönyörködteti, s az „emberi táj” (Márai) részeként az ismerősség, az otthon érzését is adja.

Az emberről szóló ismeretszerzés és cselekvés egységének elvéből következően az embertípusok tanulmányozásának egyik legfontosabb módja az emberhatározás. Cél, hogy a közösségek tagjai ismerjék fel a jellegzetes helyi emberféléket, és szerezzenek jártasságot az emberhatározásban.

A határozási tevékenységhez természetesen megfelelő segédeszközre van szükség. Ezek körébe illeszkedhet a Kis emberhatározó.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy e segédkönyv olyan didaktikai határozó, melynek kulcsa az általában ismert és könnyen felismerhető alaktani bélyegekre épül, és kizárólag a határozásban való jártasság megszerzésére alkalmas! Ebből kifolyólag segédkönyvünk semmiképpen nem tekinthető az ember teljességéről szóló műnek, hiszen ezek már rendelkezésre állnak (példának okáért Ivan Szergejevics Turgenyev Apák és fiúk vagy Per Olov Enquist Blanche és Marie).

Csepeli György

Munkánk elkészítése során számításba kellett vennünk az emberföldrajzi különbségeket, tehát azt a tényt, hogy Magyarország különböző tájain nem azonos emberfélék virítanak: egymástól eltérően viselkednek, különböző a munkavégzésről és az örömszerzésről alkotott fogalmuk, máshogyan emlékeznek a múltbéli eseményekre, más a túlélési képességük, ami utódnemzési késztetéseiket is meghatározóan alakítja, akárcsak a helyváltoztatási készségük, alkalmazkodóképességük és így tovább.

Fontosnak tartjuk, hogy a Kis emberhatározóból megismert embereket ne puszta tárgynak tekintsük, hanem ismerjük helyüket is az embervilág fejlődéstörténeti rendszerében, származásukat, múltjukat, fejlettségi szintjüket.

Az emberfélék ismeretében olvashatjuk, tanulmányozhatjuk a természet élővilágának elrendeződését, azaz mintázatát a Földön (hol, miből s mennyi van?), illetve vizsgálhatjuk ennek miértjét, a mintázat kialakulásának, változásának okait. Bizonyos elemi miértékre kapott válasz ismeretében az emberfélékből következtethetünk az emberi termőhely minőségére, fontosabb tulajdonságaira. Könyvünk tehát az emberismeretet segíti elő, de emellett emberföldrajzi és ökológiai alapismereteket is ad, közölve az emberfélék hazai elterjedését.

Szunyoghy Viktória illusztrációja

Bíró Judit

Utószó

Elképzelhető, hogy a segédkönyvünk alapján ember­hatá­ro­zás­ba kezdő olvasó olyan emberfélékről olvashat leírást, amelyekkel még soha nem találkozott, és amelyekkel valószínűsíthetően soha nem is fog találkozni élete során. Csak remélni tudjuk, hogy segédkönyvünk e sajátossága az ismeretlenre való rácsodálkozás mellett előhívja annak megismerésére és megtapintására való igényt is az olvasóból, ami egyben közelebb is hozza őt az emberfélék szeretetéhez és védelméhez.

Arra kérjük az olvasót, hogy fogadja segédkönyvüket annak ami, azaz hazai viszonyaink közötti első kísérletnek, s ha bíráló észrevétele és tanácsa támad, közölje velünk.

Végére értünk a könyvnek, de nincs vége a meghatá­ro­zá­soknak.  Mindenki meg­határozó lehet, akiben él a vágy és a kíváncsiság a másik ember iránt, akit ha megismer, önmagából ismert meg egy darabot. A tudatos emberhatározást elősegítendő, tervezzük, hogy a jövőben közreadunk egy tesztkészletet, mely afféle humán GPS-ként, lehetővé teszi olvasóink számára az emberhatározást.

Bíró Judit, Csepeli György: Kis emberhatározó
Illusztrációk: Szunyoghy Viktória
Kossuth Kiadó, 2012.