James Patterson–Mark Sullivan: Véres olimpia (összefoglaló)

Posted on 2012. augusztus 14. kedd Szerző:

0


Írta: D.B.

Egészen rövid mitológiai gyorstalpaló: valamikor az ősidőkben, jóval az olümposzi istenek előtt, a görögök szerint Uránosz uralkodott a világon, akinek nejétől, Gaiától született többek között egy Kronosz nevű fiúgyermeke. A kamaszok már akkoriban is csak kamaszok voltak, Kronosz például olyan módon lázadt a túlzottnak ítélt atyai szigor ellen, hogy a zord papát kasztrálta egy sarlóval. Uránosz vére a barbár műtétet követően a tengerbe hullott, és így született a három Fúria. Ők a bosszú megtestesítői, akiknek a fejét decens hajfürtök helyett kígyók borították.

Az istenek következő, nem kevésbé könyörtelen, többek között gyermekevéssel cifrázott nemzedékváltása nem tartozik szorosan tárgyunkhoz. De egyáltalán, mi köze a réges-régi hellén meséknek James Patterson és Mark Sullivan külföldön már számos olvasót meghódító bestselleréhez? Hát csak annyi, hogy az idei londoni olimpia idejére elképzelt akciókrimi ügyeletes rosszfiúja Kronosz aláírással küldözgeti leveleit Karen Pope újságírónak, a Sun magazin rokonszenves sportriporterének. Üzeneteiben sportolók, edzők, sportvezetők meggyilkolásáért vállalja a felelősséget, és egyben ígéretet tesz arra, hogy visszaállítja az olimpiai játékok régi dicsőségét, és elpusztítja mindazokat, akik hazugságaikkal, korruptságukkal és mohóságukkal tönkretették.

A szerzők egyik legügyesebb húzása, hogy az eseményeket két szemszögből mesélik el: a terjedelmes kötet százhúsz fejezete felváltva szól egy (majdnem) mindent tudó elbeszélő, illetve Kronosz hangján. Utóbbiakból meglehetősen közelről ismerhetjük meg az elmehunyás anatómiáját, figyeljék például a következő részletet: „(…) egyike vagyok azoknak a ritka lényeknek, akik egy generáció alatt legfeljebb egyszer bukkannak fel. Különben mivel magyaráznám a tényt, hogy még mielőtt a viharok kitörtek volna a fejemben, már akkor a gyűlölet és az ölni akarás volt a legerősebb vágyam?” Kóros rajongás az ókori Hellász iránt, az erő istenítése, erőteljes felsőbbrendűség-tudat – egy idő után az a benyomásunk, hogy Kronosz a kelleténél többet olvasta az emberfölötti ember, vagyis az Übermensch megálmodójának, azaz Nietzschének a munkáit, aki pályafutását a hellénekért rajongó klasszika-filológusként kezdte, és szelíd elmebetegként végezte.

James Patterson (Az Alex Cross film forgatásán…)

De mi is pontosan az őrület? Nem kenyerünk az ideg-elmegyógyászat, ezért inkább Lovasi András szavait idézzük: „Téboly, te hosszú álom, / a megsértettek álma, / egy végleg lesérült atléta”. Hát igen, e költői definíció tökéletesen illik antihősünkre, Kronosz alapvetően sértett ember. Drogos szülők, londoni árvaház, háborús tapasztalatok a délszláv háború poklában. (Egyébként a végleg lesérült atléta kitétel is passzol, nem véletlen, hogy Kronosz, mondjuk, nem politikusokat vagy befektetési bankárokat választ dühödt bosszúja tárgyául – a pontos részleteket lásd a könyvben.) És vérig sértett a három szerb nővér is, akiket a biztos haláltól (vagy legalábbis a hágai nemzetközi bíróságtól) ment meg Boszniában, és akikből aztán vérprofi halálkommandót nevelget. A Fúriák „művésznéven” serénykedő lánytestvérek afféle fordított Charlie angyalaiként működnek. Kronosz a hosszútávfutó szívósságával, a sakkozó stratégiai tudásával, a focista taktikai érzékével több mint egy évtizedig készül a Nagy Tervre: véres merényletsorozattal készül elvenni az emberiség kedvét az olimpiai játékoktól – egyszer s mindenkorra.

Hogy Elaine Pottersfield, a Metropolitan Police főnyomozója, Peter Knight, a Private nevű magáncég bűnügyi szakértője, valamint a londoni játékok több tízezernyi biztonsági embere, plusz az ilyen-olyan szolgálatok hogyan próbálják megakadályozni a fináléra időzített nagy durranást, az derüljön ki a kötetből.

Ahogy most a feszes cselekmény, az alapos helyismeret, a jól megrajzolt karakterek méltatásától is eltekintünk, mert Pattersonék műve a legnagyobbat mégiscsak Kronosz figurája miatt üt: a tébolyult terroristának ugyanis van icipici igazsága, amikor arról morfondírozik, hogy az olimpia inkább tűnik a drogdizájnerek, sportdiplomaták, befektetők, mint a nemes versengés és a fair play ünnepének. Ilyenkor önkéntelenül vele bólogatunk.

Őrült beszéd, de van benne rendszer.

»James Patterson–Mark Sullivan: Véres olimpia – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2012/7–8. számá­ban megjelent cikk szerkesztett változata