Aki a legtöbb NYTimes-bestsellert írta | James Patterson

Posted on 2012. augusztus 14. kedd Szerző:

0


Írta: Gy.E.

A Forbes magazin 2010-es összesítése szerint 2009-ben a legtöbbet kereső író, 70 millió dollár bevétellel, James Patterson volt. Az amerikai szerző a maga 16 milliárd forintnak megfelelő honoráriumával olyan nagyágyúkat utasított maga mögé, mint Stephenie Meyer és Stephen King. Jól mutatja, hogy milyen erős mezőnyről van szó, ha hozzátesszük, hogy J. K. Rowling a maga 10 millió dollárjával akkor csak a tizedik helyre került – igaz, neki abban az évben nem jelent meg új könyve.

Persze a hatvanöt éves Patterson sem multimilliárdosként indult a pályán, sőt. Karrierjének alakulása reménnyel töltheti el a szárnyukat próbálgató kezdő írókat. Első kéziratát ugyanis tucatnál is több kiadó dobta vissza, míg végül a neves Little, Brown mégis látott fantáziát a krimiben. A helyi politikus meggyilkolásának körülményeit felderítő újságíró története a hetvenes évek elején 8500 dollárt ért. Az akkoriban a New York-i reklámszakmában tevékenykedő Patterson hihetetlenül boldog volt, hiszen hirtelen egy olyan kiadó szerzői között találta magát, amelyik egyebek mellett Salinger Zabhegyezőjét is megjelenteti. A Little, Brown számára kitűnő befektetésnek bizonyult ez a 8500 dollár, mert napjainkban állítólag az egész kiadócsoport bevételeinek 30%-át Patterson kötetei hozzák. Hogy ez mit jelent, azt akkor mérhetjük fel igazán, ha tudjuk, hogy 2010-ben James Patterson tizenhét új könyvre szóló, és egyes hírek szerint 150 millió dollárt érő szerződést írt alá.

Bár a szerző első kötete megnyerte a nagy presztízsű Edgar-díjat, az amerikai álom Patterson számára nem valósult meg egy csapásra: az igazi áttörésre egészen 1993-ig, az És jött a pók… című thrillerig kellett várni. Az egyetemen angol szakon diplomázó Patterson ekkorra már eltávolodott az első könyvét jellemző, Raymond Chandlert idéző és a kritikusok által elismert irodalmibb stílustól, és rátalált saját hangjára. A bombasikerű új thriller főszereplője Alex Cross washingtoni törvényszéki pszichológus, aki egy szenátor elrabolt lányának ügyében nyomoz. Fordulatos cselekmény, szex, árulás és jó sok erőszak – mindez önmagában nem emelné ki a könyvet a műfaj hasonló darabjai közül, és nem indokolná az óriási sikert, Patterson azonban nagyon hitt benne, illetve abban, hogy megfelelő reklámmal hatalmas felhajtást lehetne generálni a könyv körül. Ötletéért azonban, miszerint a könyvet agresszív televíziós kampányban kellene népszerűsíteni, nem igazán lelkesedtek a kiadó döntéshozói. Mindez mégsem tántorította el a szerzőt, aki végül maga írta meg és finanszírozta a reklámfilmet. A végeredményt látva aztán a Little, Brown beszállt a költségekbe, és a hirdetés heteken át ment a tévében. A hatás nem is maradt el: az És jött a pók… a New York Times bestsellerlistájának 9. helyén mutatkozott be, és a mai napig több mint 5 millió példány kelt el belőle. Később Morgan Freeman főszereplésével film is készült a regényből A pók hálójában címmel.

Sok szerző egyszerűen megírja a könyvét, majd hátradől, és nézi, hogy a kiadó mit hoz ki belőle. Vagy ha szeretnének is beleszólni ebbe-abba, a kiadó munkatársai könnyűszerrel leszerelik és távol tartják őket a könyv kiadásával kapcsolatos stratégiai döntésektől. Patterson véleményét azonban a történtek után nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és ő a mai napig lelkesen veszi ki részét az általa komplex egésznek tekintett szerkesztőségi munkából.

Szorgalmára amúgy nemcsak a kiadójának nem lehet panasza rá, hanem az olvasóknak sem, hiszen a tervek szerint 2013-ig tizenhét új könyve jelenik meg. Döbbenetesen nagy szám. A Lufthansa Magazin riporterének kérdésére, miszerint pihen-e egyáltalán, Patterson egyszerűen azt válaszolta, hogy az ő filozófiája az: dolgozni és játszani keményen kell, aludni pedig mélyen. Persze az ember hajlamos a szkepticizmusra, amikor mindez egy több mint 17 millió dollárt érő Florida Beach-i villában hangzik el, ahol az óceán hullámai a kert végét nyaldossák. A titok egyik nyitja azonban tényleg az lehet, hogy az igazán gazdag emberek egyszerűen képtelenek leállni, és hátradőlve élvezni hatalmas vagyonuk minden áldását. Patterson ma is mindennap fél hatkor kel, és reggel hétig ír. Ezután másfél órán át golfozik, aztán újra ír, majd megebédel, és folytatja a munkát hatig. Minden egyes nap. Hétvégén is.

Rendben, gondolhatnánk, de akkor sem lehet ilyen mennyiségben jó színvonalon gyártani az újabb és újabb könyveket. Pattersonnak azonban, úgy tűnik, sikerül. Igaz, nem egyedül dolgozik, hanem csapatban. Na, most lelepleződött! – kiálthatnánk fel elégedetten. A regényeit már nem is ő írja, csak a nevét adja a tehetséges fiatal írók munkáihoz! A helyzet azonban jóval összetettebb ennél.

De lássuk, hogyan is kezdődött a „társszerzők korszaka.” Amint megvetette lábát a thrillerek piacán, Patterson elhatározta, hogy évente több könyvet szeretne megjelentetni. A kiadói szakemberek persze tartottak attól, hogy a kötetek egymás elől veszik majd el a vásárlókat, és végső soron „felzabálják” egymást. Az eredmény azonban ezúttal is Pattersont igazolta: az eladások nőttek, és ami ennél is fontosabb, ezzel együtt nőtt a szerző ismertsége is. Amikor aztán Patterson felvetette, hogy társszerzőkkel dolgozna együtt, ismét a szívükhöz kaptak a Little, Brown sokat tapasztalt szakértői, mondván, egy ilyen húzás ártana Patterson hírnevének. Való igaz, a szerzőt tényleg sokan kritizálják azért, mert ipari termelésre hasonlító módon gyártja az újabb és újabb regényeket, ám a rajongók ragaszkodása és a kötetek fogyása őt igazolja. Ennek ellenére a társszerzők kérdése a mai napig érzékeny téma Patterson számára: „Hadd tisztázzak valamit. Minden könyvet, amin rajta van a nevem, én írtam. Azokat is, amelyeken másvalakivel együtt dolgoztam” – jelentette ki.

James Patterson (Fotó: Deborah Feingold)

Hogyan is kell elképzelnünk ezt a közös munkát? Patterson részben vezető producer, részben vezető író. Ő találja ki a cselekményt, és kézzel megírja a történetek részletes vázlatát, amit aztán az asszisztense legépel. Ez a vázlat akár százoldalas is lehet. Aztán a szerzőtársak – Patterson négy-öt állandó emberrel dolgozik együtt – segítenek kitölteni ezt a vázat: kiegészítik a dialógusokat, az akciót és a hátteret. Az anyagot elküldik Pattersonnak, aki elolvassa, átírja, javításokat kér, s végül így áll össze egésszé a sztori, amely Patterson-mű: „Végeredményben én felelek a könyv hangvételéért, cselekményéért.”

Mivel párhuzamosan több könyvön is dolgozik, az íróasztalán stószokban állnak a különböző kéziratkezdemények. Ennyi eltérő történet és karakter fejben tartása már-már művészet. „Ezek a sorozatok és szereplők nagyon fontos részei az életemnek – nyilatkozta Patterson. – A családom, azaz a feleségem, Susan, és a fiam, Jack, ők azok, akikkel többet törődöm. Bizonyos értelemben azonban úgy érzem, a regényeim szereplői a családom részét képezik; én keltettem életre őket, én találtam ki a családjukat, a barátaikat, a személyiségüket. Az egész nagyon személyes. Ezért nem keverem őket össze egymással.” Pedig igazán lenne mibe belezavarodni, hiszen egy idő után Patterson újabb kihívásokat keresett, és ma már nemcsak thrillereket ír, hanem számára teljesen új műfajban, az ifjúsági regények területén is sikert sikerre halmoz.

James Patterson Guiness-csúcstartó is: ötvenegy könyve került fel a New York Times bestsellerlistájára, s ebből harmincöt egyenesen az első helyen debütált. Vajon rombolja-e az ehhez hasonló siker a személyiséget? Milyen ember lehet James Patterson? A New York Timesújságírója szerint a szerző udvarias, visszafogott, de tiszteletet parancsoló, s sokkal inkább professzionális hirdetési szakember, mint nyugdíjba készülő író. Bár a könyvespolcán a kortárs krimik mellett olyan szépirodalmi szerzők művei sorakoznak, mint Philip Roth, James Joyce vagy éppen Günter Grass, ő maga teljesen tisztában van az irodalmi életben betöltött szerepével. Az emberek szórakoztatását tartja szem előtt. „Ha a magad örömére szeretnél írni, vezess naplót, ha a barátaid kedvéért, írj blogot, de ha sok embernek szeretnél írni, akkor gondolkozz el azon, mit szeretnek, mire van szükségük. A legtöbb ember ebben az országban valamiféle zsibbadt állapotban éli a mindennapjait. Szórakozásra van szükségük.”

És a Patterson-krimik valóban szórakoztatóak. Úgy tűnik, hogy a rendkívül rövid fejezetek, a pergő események, a leíró részek minimalizálása, a háttértörténet szűkszavú megrajzolása és a szereplők velős jellemzése tetszik az olvasóknak. „Sokszor hallom, hogy egyes szerzők úgy írnak, mint ahogy valaki más korábban… Az én stílusom egyedi. Nagyon dinamikus és tömör. Ha megírok egy fejezetet, aminek a szándékaim szerint ijesztőnek kellene lennie, de valójában unalmas, akkor nem sikerült jól megoldanom a feladatot. Azt szeretném, ha az érzelmek – a félelem, a bánat, a fájdalom – megjelenítése hibátlan lenne. A könyveimnek nem kell realisztikusnak lenniük. Azt szeretném, ha az olvasók együtt éreznének a szereplőkkel, ha elragadnák őket az események és az érzelmek.”

A thrillerein alapuló filmekkel ugyanez Patterson célja. Eddig nyolc könyvéből készült film, és kettőnek a gyártása folyamatban van. Az eredményekkel azonban eddig nem volt elégedett, ezért saját filmes céget alapított, és a Variety magazin 2012. júniusi beszámolója szerint maga utazott Hollywoodba, hogy újabb regényeinek megfilmesítéséről tárgyaljon. Jelenleg leginkább a készülő új Alex Cross-mozi áll a figyelem középpontjában. (A film alapjául szolgáló krimit a hazai bemutatóval egy időben, novemberben jelenteti meg az Alexandra Kiadó.)

Emberek ezrei nem szeretik, amit csinálok. Szerencsére azonban milliók igen” – jelentette ki Patterson. Várhatóan ezt a rajongótábort hamarosan több tízezernyi magyar rajongó is gyarapítja.

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2012/7–8. számá­ban megjelent cikk szerkesztett változata

James Patterson–Mark Sullivan: Véres olimpia
Fordító: Tavasz Marianna
Alexandra Könyvkiadó, 2012

Posted in: Kitekintő, OLVASÓ