Enkidu, Odüsszeusz és Dante nyomában | Georges Minois: A pokol története

Írta: M. Dalnoki Fanni

Hogy mi történik az emberrel halála után, valószínűleg azóta foglalkoztat minket, amióta van halál. Kis túlzással: amióta az első ember látta, hogyan falja fel a társát a kardfogú tigris. Az elképzelés aztán területenként, népenként változott, módosult, kiegészült, sötétebb vagy éppen árnyaltabb lett. Egyes népeknél, például a suméreknél, a halálon túli lét a földi élet kicsit nyomasztóbb változata. Ha itt volt családod, szerelmed, barátaid, akkor ott jól fogod magad érezni, mert van, aki gondol rád, van, akinek hiányzol. Ha nincs, akkor ugyanolyan nyomorúságosan magányos leszel, mint evilági életedben, csak éppen tovább. Másoknál, például a görögöknél, már megjelenik a túlvilági ítélkezés, ami alapján eldől, mi lesz a lélek sorsa, de ez gyakorlatilag csak említés szintjén van jelen. Minósz és Radamanthüsz alakja ismerős, de effektíve ítélkezni nem látjuk őket. A görög túlvilág strukturáltabb, van relatíve boldog és egészen nyomorúságos része. Azt már nem is érdemes megemlíteni, hogy a zsidó kultúrkörben hányféleképpen jelenik meg a túlvilág, mert ez tárgyalt könyvünk több fejezetére rúgó téma lenne. Érdemes elolvasni.

Georges Minois francia történész számos összefoglaló munkát írt már a nyugati kultúráról. Írt a nevetés és a gúnyolódás történetéről, vizsgálta már a depresszió (az „életfájdalom”) megjelenéseit és adott korok értelmiségének ahhoz való viszonyát, hozzáállását. Úgy tűnik, ez jellemző egy bizonyos kultúrtörténész generációra, mert Umberto Eco is foglalkozott ilyesmivel. A pokol történetével Minois tovább halad ezen az úton. Van a dologban valami ténylegesen lefelé vezető. Az olvasó a gúny és a depresszió után egyenesen a pokolba követi az írót. Felmerül a kérdés, hogy ez jót tesz-e a hangulatnak. A válasz: nem, nem tesz jót. A pokol története nyomasztó könyv.

Ezzel együtt nagyon alapos, okos, olvasmányos és érdekes a mű. Minois végigtekint az elmúlt korok valamennyi hiedelmét és mítoszán, amely az alvilággal, a halálon túli léttel foglalkozik. Megvizsgálja, hogyan gondolkodhattak a halálról a sumérok annak alapján, ahogyan Enkidu beszámol Gilgamesnek túlvilági útjáról. Végigveszi, hogyan változott a zsidók felfogása és másvilágképe a babiloni fogság előtt és után, és mit gondolhattak a halálról a görögök az Iliász és az Odüsszeia alapján. Elméleteit, eszmefuttatásait hosszú idézetekkel, részletes hivatkozással támasztja alá, amelyek egyébként nagyon hasznosak abban az esetben, ha szakirodalomként akarjuk használni a könyvet. Az ókori világ bemutatásából Egyiptom sajnos kimarad, ami hagy némi hiányérzetet maga után, elvégre ott nagyon alaposan kidolgozott a túlvilágrendszer.

A legterjedelmesebb rész a könyvben természetesen a keresztény pokollal foglalkozik. Az ember azt gondolná, hogy van a Pokol, ami rossz hely és a Mennyország, ami jó. A Pokolban szenvedés, a Mennyben boldogság lesz az osztályrészed az örökkévalóságig. Mégis, ahogyan Minois könyvét olvassuk, kiderül, hogy még ez az alapjában véve elég egyszerű képlet is rengeteget változott, átrétegződött az emberek fejében az évszázadok alatt. Különösen érdekes, ahogy az utolsó fejezetek foglalkoznak napjaink pokol-képével, pedig azt hihetnénk, hogy manapság ez az egész dolog nem is annyira fontos. Nem gondolunk rá, nem foglalkoztat minket, mert annyira vacak és nehéz az élet egyébként is.

Szerkezetét tekintve a könyv egyrészt kronológiai sorrendben halad: milyennek látták a poklot a 12. században, aztán a vastagabb középkorban stb. Másrészt a szerkesztés alapja a túlvilág milyensége. Hogyan viszonyul hozzá az ember maga? Mit vár tőle? Mit tesz vele a pokol? Mindenki egy helyre kerül, és utána egy vagy több isten szortírozza? Vagy rögtön az elején megítéltetik a lélek, és az ítélet alapján folytatja útját? É, ha már itt tartunk, utazik a lélek a túlvilágon? Vagy csak elkerül valahogyan megérdemelt helyére?

Mindezek a kérdések borzasztóan izgalmasak, és a szerző igyekszik bemutatni az összes lehetséges választ, ami született rájuk. Vállalkozó kedv, bátorság, idő (és sok csoki) kell ahhoz, hogy az ember elinduljon egy ilyen útra, évezredek poklainak felderítésére. De Georges Minois ugyanazzal a biztonsággal vezet minket, mint annak idején Vergilius Dantét.

Nem vidám élmény. De hihetetlenül érdekes.

Georges Minois: A pokol története

Atlantisz Könyvkiadó, 2012

»Georges Minois: A pokol története   – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

• Fülszöveg
• Olvass bele!