Karikaturistának nem elég gonosz | Tihanyi Lajos

Posted on 2012. április 22. vasárnap Szerző:

0


Írta: Paddington

Tihanyi Lajos: Önarckép (1912)

Tihanyi Lajos: Önarckép (1912)

A KOGART idei nagy nyári tárlata Tihanyi Lajosra koncentrál. A Nyolcak művészcsoporthoz tartozó modernista festő teljes életművét kiállításon utoljára évtizedekkel ezelőtt mutatták be. Csendéletei, portréi, tájképei és rajzai egyaránt helyet kaptak a nagy­szabású válogatásban, amely számos hazai és külföldi gyűjtemény, illetve magángyűjtő segítségével jött létre.

A megnyitót tartó Spiró György többek között Toulouse-Lautrec életművéhez hasonlította Tihanyiét, akiről azt mondta, különleges látásmódja és technikája akár kiváló karikaturistává is tehette volna, ám az ehhez szükséges gonoszság helyett a művész képei, elsősorban portréi olyan ember­ismeretről és empátiáról tanúskodnak, ami a legnagyobbak közé sorolja őt.

A tárlat a KOGART modernista életműveket felvezető sorozatának legújabb darabja. Mintegy 90 festmény, 40 grafika, egy szobor, archív fotók, korabeli dokumentumok, levéltári anyagok, továbbá egy, a festőről készült némafilm kísérli meg minél élvezetesebben bemutatni Tihanyit. A válogatás lehetőséget kínál egyik legkiválóbb festőnk újrafelfedezésére.

A kiállítás Tihanyi legszínvonalasabb munkáit vonultatja fel, azokat, amelyek­­kel hazai és külföldi kortársaihoz képest is újat tudott mondani. Igyekszik a művész helyét meghatározni a magyar festészetben, illetve az európai avantgárd jelentős képviselőjeként elhelyezni a kontinens művészeti térképén. Az életmű tagolását egyrészt a művész életének különböző helyszínei (Nagybánya, Budapest, Bécs stb.), másrészt a stílusváltások adják.

Tihanyi pályája kezdetén, az 1900-as évek elején, Nagybányán tanult, ahol a nagybányai neósok (új festészeti lehetőségeket keresők) révén ismerkedett meg a legmodernebb francia törekvések, az ún. fauvizmus eredményeivel. Maga is Párizsba utazott, ám ott – elsősorban Cézanne művészetének hatására – a szilárdabb kompozíció, a kép szerkezetének hangsúlyozása foglalkoztatta. Ez vezette el a Picasso és Braque vezetésével ekkor bontakozó kubizmushoz.

Tihanyi Lajos portréja 1910 körül

Tihanyi Lajos portréja 1910 körül

1909-ben csatlakozott a Nyolcak (Czóbel, Berény, Kernstok, Márffy, Pór, Czigány, Orbán) csoportjához. Művészetében ebben az időszakban a fauvizmus, El Greco és Cézanne szerkezetes festésmódja és a picassói kubizmus hatásai ötvöződtek. A tízes évek elején az expresszionizmus és a futurizmus felé fordult, de a harmincas évektől kezdve már az absztrakt kifejezési lehetőségeket kereste. 1933-tól tagja volt a francia Abstraction-Création csoportnak. Életműve barátainak – a fotós Brassaïnak és André Kertésznek, valamint Jacques de la Frégonnière festőnek – köszönhetően megmaradt, hagyatéka 1970-ben került haza Magyarországra.

A kiállítás alkalmából a Kovács Gábor Alapítvány kiadásában kétnyelvű Tihanyi Lajos kismonográfia jelent meg Passuth Krisztina művészettörténész, a kiállítás kurátora tanulmányával, mintegy 80 színes reprodukcióval, dokumentumokkal, forrásszövegekkel, kép- és irodalomjegyzékkel, illetve a kiállítás teljes műtárgy­jegyzékével. A KOGART videószobájában megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában rendezett 1973-as kiállításról szóló film, melyben Déry Tibor (akit a festő fiatalon meg is örökített) beszél Tihanyi Lajosról.

A tárlat augusztus 20-ig tekinthető meg a KOGART Házban. (1062 Budapest, Andrássy út 112.)

A Szerepalapitvany.hu oldalon megjelent írás szerkesztett változata.