A személyes történelem gyöngyfüzére | Theresa Révay: A hársak felett az ég

Posted on 2012. február 12. vasárnap Szerző:

0


Írta: Mózes Kitty

Theresa Révay: A hársak felett az ég»A szabadság nem egyszerűen a zsarnokság vagy az elnyomás hiánya. Nem is felszabadítás arra, hogy azt csináljunk, amit akarunk. A szabadságnak megvan a maga belső logikája, amely megkülönbözteti és megnemesíti: a szabadság az igazsághoz van rendelve, és abban teljesedik ki, hogy az ember keresi az igazságot, és benne él abban.« II. János Pál

A politikai ítéletalkotás és célszerű cselekvés nem lehetséges anélkül, hogy valóban megértenénk a politikai gondolatokat. A társadalmi célokat, melyeket – legalább egy aspektusból – úgy tűnik, mindig valamiféle igazságos elosztási rendszer létrehozásán keresztül kívántak megvalósítani. De lehet-e egy rendszer mindenki számára megfelelő?

Ki dönthetné el, melyik igazságos? Többnyire minden ideológia tények és racionális érvek mentén meghatározott elméletnek indul, és még ha kezdetben nyitott is a bíráltatokra, idővel kikerülhetetlenül kizárólagosító, dogmatikus, az általánosból egyre speciálisabb elvekre és értékfelfogásra korlátozódó szemléletté változik. Ennek lesznek követői és szükségszerűen ellenállói, sőt: áldozatai.

És vajon bűnös-e vagy áldozat az a gyermek, akit korai éveitől a német propagandagépezet alkatrészeként a szociáldarwinizmus szerint kondicionálnak? Aki a felsőbbrendű ember (Übermensch)-elméleten meditál reggeltől estig, hogy szolgálhassa a Führer által hirdetett megvilágosodást? Bűnös-e az a gyermek, aki más értéket talán nem is ismert soha, kritikai érzékét pedig személyiségfejlődése során minden eszközzel korlátozták?

Hibás-e a bolsevik ideológia mely kizsákmányolástól és magántulajdontól mentes jóléti víziót hirdet, átlátható társadalmi renddel?

A baj többnyire persze sosem az elgondolásokkal van, hanem a megvalósítás közben felmerülő külső és belső konfliktusokkal, melyek előre szinte kiszámíthatatlanok. Elveheti-e az ember a másik szabadságát, annak címén, hogy ezzel szabadságot teremt a magához hasonlók számára?

Theresa Révay könyvét olvasva szükségszerűen felvetődnek bennünk ezek a nehezen körüljárható kérdések. A nehézség éppen olvasás közben tudatosul bennünk, ahogy a különböző ideológiák képviselőit hús-vér emberekként, nem statisztikai adatok formájában ismerhetjük meg. Kamaszlányokat és -fiúkat, nőket és férfiakat, akik nemcsak állampolgárok, de gyermekeik boldogságáért, testi és lelki épségéért felelős anyák és apák.

Emberek, akik szeretnek és gyűlölnek, néha függetlenül minden politikai és szociológiai különbségtől, és néha kiváltképp épp azokra való tekintettel.

Ha a középiskolai történelemórákon inkább amőbáztunk vagy jelen sem voltunk, és autodidakta művelődésünk tárgyát sem képezték az emberi társadalmak fejlődésével és hanyatlásával foglalkozó tudományok, joggal hihetjük, hogy Theresa Révay meglepően pontosan, hitelesen foglalja össze mindazt, amit eddig kihagytunk a világháborúk közötti és a II. világháború utáni időszak kapcsán. A romantikus szereplők unásig ismert mozgásmintáit épp az teszi nem mindennapivá, hogy jóformán bele vannak ágyazva egy kiterjedt előzetes kutatást igénylő történelmi regénybe. Miután átismételtük az egyes irányzatok alapvető jellegzetességeit, lehetőséget kapunk rá, hogy kialakult beidegződéseinket teljesen átformáljuk, ahogy belecsöppenünk egy-egy szereplő személyes történetébe.
Így ismerjük meg a gyönyörű, állhatatos Xénia Fjodorovnát, aki tengernyi diplomáciai érzékkel tölti be valamennyi szerepét. A bolsevik megszállás elől Párizsba menekült orosz grófnő hamarosan a leghíresebb divattervezők múzsája lett. Ez a történet a csillogás, a művészet és pompa romba döntött városában mégis akkor kezdődik, mikor az emberiség történetének legnagyobb fegyveres konfliktusa véget ért. Azon a napon, amikor Xénia férje fegyvert fogott saját halántékához, és minden csupa vér lett.

Dacára a háborúnak Xénia igyekezett a legjobb nevelést nyújtani lányának, Natasának és az üldözés elől menekített zsidó testvérpárnak Lilinek és Félixnek. Férje tetteit mélyen elítélve igyekezett jó feleségként mégis kiállni mellette. A gyöngeség halvány jeleit sem mutatta az erőpróbában. Az áruló férfi halála után azonban Xéniát egyetlen cél mozgatja: megtalálni elvesztett szeretőjét, hogy boldogan élhessenek együtt, amíg…

De ha keresztül is vág a romba dőlt városon, ha Berlinig el is jut és felhasználja minden kapcsolatát, hogy megtalálja az imádott férfit, kérdéses, vajon az mit tud még neki – vagy bármely nőnek a világon – nyújtani? Max von Passau, a különleges tehetséggel és sziklaszilárd jellemmel megáldott fotós, épp csak megmenekült a koncentrációs táborból, máris az orosz felszabadítók munkatáborába került. Számtalanszor visszatérve a halál torkából, talán élete végéig a borzalom képeinek kísértése közt kell egyensúlyoznia egyetlen vékony pengeélen. De talán, ahogy a mesékben, végül minden jóra fordul.

Az írónő olyan bámulatos részletgazdagsággal tárja fel előttünk a legkülönbözőbb korú, nemzetiségű és rangú szereplők szövevényes sorsát, hogy ennek nyomán eltűnődünk, ugyan volt-e gondunk valaha az életben? Hogyan értékeltük volna a kamaszkorunkat, ha egy szép napon kialszik a fény, ami évek óta vezetett utunkon, s újra ki kell tapogatnunk a világot, amiről már azt hittük mindent tudunk? Sőt. Újra kell építenünk.

Theresa Révay

Theresa Révay

Révay fantasztikusan színes története a legélvezetesebb könyv lehetne. Minden képzeletet felülmúlóan érdekes, mert valóságos. Mert megeleveníti az elképzelhetetlent. Akinek ez elegendő – boldogan fogja habzsolni. De ha többet vár tőle: mégsem több, mint érdekes információk és jellemek gyöngyfüzére, amin sokat ront a Romanába és Tiffanyba illő stílusa. A tökéletesen tálalt, ínycsiklandó, exkluzív alapanyagokból készített étel látszatát kelti, aminek talán a fűszerezése nem megfelelő, talán az alapvető ízek találkozása nem adja meg a harmóniát. Mindenesetre legszívesebben otthagynánk a tányéron.

Egyetlen mentség lehetne számára. Ha kiderülne, hogy tehetségtelen fordító gondjaira bízták a munkát. De még az sem. Kiss Kornélia pontosan azt fordította, ami az eredetiben volt.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Theresa Révay: A hársak felett az ég

Athenaeum Kiadó, 2011