Énkeresőben | Sean Durkin: Martha Marcy May Marlene

Posted on 2012. február 13. hétfő Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Martha Marcy May Marlene - plakátMi lenne? Mi lenne, ha hátunk mögött hagynánk a fogyasztói társadalmat, és meghúznánk magunkat egy Isten háta mögötti farmon. Ha egyszerre többen tennénk így, olyan szerető közösségek állhatnának össze, amelynek tagjai megtermelnék, ami éppen szükséges, önellátók és önfenntartók lehetnének. Nem kellene eljátszaniuk többé a többség által rájuk rótt szerepeket, fütyülnének az adóhatóságra, a banki hiteleket sem kellene tovább törleszteniük. Szabadok lehetnének.

Amennyiben felébredünk képzelgéseinkből, pontosan tudhatjuk, hogy a környezetünktől való teljes elzárkózás nemcsak szinte lehetetlen, de nem is ad gyógyírt valamennyi gondunkra. A világ, amelyben élünk, megváltozni nem fog attól, hogy megpróbálunk tudomást sem venni róla. A zárt kommunák ugyanúgy szabályrendszerekre épülnek, ahogy az állammá szervezett közösségek, amelyek elől épp menekülni vágyunk. És talán még jobban ki vagyunk szolgáltatva egy szűkebb csoport vagy egy vezető érdekeinek, mint egy választott politikai elit akaratának. Szabadságunk tehát nem több puszta illúziónál.

Egy útját kereső fiatal lány könnyen befolyásolható. Frissen szerzett szabadságát maga dobja oda az őt behálózó manipulátoroknak. Kialakulatlan, sérülékeny önképét könnyűszerrel lebontják, megfosztják gátlásaitól, de helyébe a szekta szigorú – és álszent – érdekeinek megfelelő új személyiséget építenek. Ezért is szinte csoda, hogy Martha elhagyja a tanyát, ahol néhány nőtársával és körülbelül ugyanennyi fivérével élt együtt két éven át. Felismeri, hogy a tanyán nincs többé maradása és a New York állambeli Catskills hegység erdőségein keresztül a városba menekül.

Azt nem tudjuk meg Sean Durkin első rendezéséből, hogy a kicsi közösség által Marcy Maynek átkeresztelt lány a hegyekben eltöltött idő előtt milyen ember volt, ahogy arról sem beszél, pontosan mi vezette el a főszereplőt a társadalom peremére. Csak annyit lehet tudni, hogy anyja halála után hirtelen eltűnt. Annak viszont tanúja vagyunk, hogy kifejezetten zaklatottan kér segítséget telefonon rég nem látott nővérétől, Lucytól. Egyelőre azonban rejtve marad a néző előtt, valójában mi történt a világtól elzárkózó csoport tagjai között.

Martha Marcy May Marlene - jelenet a filmből

Durkin nem azzal foglalkozik, hogy mi vezetett a szekták világába, közvetlenül még csak nem is a kilépés okait firtatja. Számára a legizgalmasabb kérdés, milyen lelkiállapotban lehet a lány, aki elhagyja a szektát, és bár nem túl meggyőző módon, de megpróbál visszaintegrálódni a többségi társadalomba. A néző Martha mellé szegődik egy különös nyomozásban, amelynek célja annak saját személyiségének megtalálása.

Lucy hazaviszi magához Marthát, akinek új élete állandó melankóliában és semmittevésben telik. Egy pillanatra sem tud megnyílni nővére előtt, az átélt traumák miatt képtelen a párbeszédre. Viselkedésével folyamatosan sokkolja környezetét (például a legkisebb szégyenérzet nélkül bemászik a férjével szeretkező testvére ágyába), mintha sohasem lett volna érzéke az elfogadott viselkedésminták elsajátításához. A történteket az elméjében megszülető emlékekből kapjuk vissza, amelyek a jelen történéseire rímelnek. Múlt és jelen, a hegyi tanya és a tóparti ház pillanatképei fokozatosan egybemosódnak. A végén már nemcsak Martha nem tudja, hogy valóságot vagy álomképet lát, hanem a néző sem.

Az emlékekből kezdetben idilli képek bukkannak fel, amelyben piszkos trikós és kockás flanelinges férfiak ácsolják a tetőt, lenge pólós nők magot vetnek, palántáznak. Mindenki együtt hallgatja a gitár romantikus dallamait. A meghitt, családias hangulatot beárnyékolja a múltból átemelt diszkriminatív gyakorlat: a nők nem ehetnek mindaddig, amíg a férfiak el nem fogyasztották a magukét. A vezetőnek pedig előjoga – a tagok helyeslése mellett – az újonnan érkezett lányok betörése, megerőszakolása. Marlene (mint minden lány, ő is így mutatkozik be a telefonban) azonosulása a csoporttal akkor roppan meg igazán, amikor kiderül, hogy a csoport önfenntartásához nem elegendő a saját kétkezi munkájuk. Ha szükség van némi kiegészítésre, utánpótlásra, azt éjszakai portyák során lopkodják össze a környék tehetősebb házaiból.

Durkin mozija kissé szájbarágósan állítja szembe az egyszerű vidéki élet szegénységét és a testvér tóparti házának fényűző miliőjét. A túlhangsúlyozott eltérés azt azonban jól érzékelteti, hogy a jóléti táradalom értékeit megtagadó lány milyen mérhetetlen módon össze van zavarodva, miután csalódott az általa választott, idillinek vélt alternatív életmód radikalizmusában is. Munkát, karriert nem kívánt magának, családalapításra sem igen gondolt, azzal viszont nem tud mit kezdeni, hogy az alternatív próbálkozás is vakvágányra futott.

Martha Marcy May Marlene - jelenet a filmből

Elizabeth Olsen, Sarah Paulson

Bár a szekta futni hagyta a lányt (ami nem tipikus), egyre inkább elhatalmasodik rajta a paranoia. A zörejekben, kopogásban, árnyakban, emberek és autók sziluettjében mindig a kommuna férfi tagjait véli felfedezni. Nem tud elszakadni a gondolattól, hogy csak őt keresik, őt üldözik. Mivel a filmben valóság és képzelet összekeveredik, a néző sem lát világosabban nála. A befejezés pedig egyáltalán nem megnyugtató.

A Sundance fesztiválon díjazott alkotás karakterei közül mindenképp érdemes kiemelni a John Hawkes által megformált szektavezért. Zavarba ejtően adja a teljhatalmú uralkodót és egyben a krisztusi figurát, akinek minden szava megkérdőjelezhetetlen parancs a közösség számára. Ambivalens érzéseket keltő alakját jól hangsúlyozza a jelenet, amelyben hiteles country énekesként előadja a Martha Marcy May Marlene-nek írt dalát.

Rajta kívül természetesen a főszerepet meggyőzően alakító Elizabeth Olsenről kell külön szólni. Róla ezután biztosan nem csak egykori gyereksztár nővérei (Mary-Kate és Ashley Olsen) kapcsán fognak beszélni. Sarah Paulson és Hugh Dancy házaspárja nem kiemelkedő alakítás, de figyelemreméltóak a felületes, megszokott életüket feladni nem akaró rokonok szerepében.

Sean Durkin

Sean Durkin

Durkin filmjének legnagyobb erénye, hogy a súlyos lélektani drámát úgy keveri a hátborzongató thriller elmeivel, hogy sosem billen át sekélyes ijesztgetésbe. A feszültséget folyamatosan növeli, de a végén nem engedi berobbanni a felgyülemlett energiát. Hadd állandósuljon a félelem, a kétség a nézőben.

Tegye fel a kezét, aki ezek után vállalná, hogy egy tucat ismeretlennel letelepedjen a vadonban…

Sean Durkin: Martha Marcy May Marlene, 2011 – színes, amerikai thriller

Magyarországi bemutató dátuma: 2012. január 12. (Forgalmazó: Budapest Film)

Rendező, forgatókönyv: Sean Durkin
Zene: Daniel Bensi, Saunder Jurriaans
Operatőr: Jody Lee Lipes

Szereplők:
Elizabeth Olsen – Martha
Sarah Paulson – Lucy
John Hawkes – Patrick
Hugh Dancy – Ted
Brady Corbet – Watts

Posted in: Film, NÉZŐ