Ilyen ez a popszakma | Trevor Baker: Dave Gahan & Depeche Mode

Írta: Takács Máté

„Te Mode-os vagy vagy Duranos?” – hangzott el sűrűn a Váci utcában és környékén a nyolcvanas években, legalábbis az Ifjúsági Magazin újságírója szerint. Azóta tudjuk, a Duran Duran háromszor durran, azután feloszlik – ezt már Gémes János, azaz Dixi mondta. Mi ebből a tanulság? Talán az, hogyha meg is hal valami, azért még feltámadni tudni kell.

Ezt tudta a Depeche Mode, azért is a könyv alcíme: Születés és feltámadás. Kis angliai körkép, munkásosztály, 70-es évek. Dave Gahan, a renitens, beilleszkedésre nehezen hajlandó srác inkább a saját imidzsének építésére koncentrál, mint a tanulásra. Fekete bőrdzseki, belőtt háré, egy-két házilag barkácsolt tetoválás mindig jól mutat. Tizenhét évesen már javában csajozott, punk koncertekre járt, talán ott hullott lelkébe a mag, ami nemsokára csírázni is látszott: mennyivel jobb lehet a színpadon állni, mint előtte, a dühöngőben. Dühöngeni fent is lehet, csak sokkal kényelmesebb, és a csillogó lánytekintetek is jobban szemügyre vehetik. Nem is telik sok időbe, máris egy zenekarban találja magát, Martin Gore, Vince Clarke és Andrew Fletcher társaságában. Ezek a srácok jócskán mások voltak, mint Dave. Magasabb társadalmi rétegből származtak, jól tanultak és nem ittak (akkor még) alkoholt, céltudatosak voltak. Kiszámítható középpolgárok. Dave pedig a maga féktelenségével, sugárzó személyiségével és exhibicionizmusával pontosan megfelelt nekik az énekesi posztra. Vince volt a motor, ő írta a dalokat, a zenét és a szöveget, a többiek eljátszották, Dave pedig elénekelte. Szándékukon kívül megszületett a New Wave irányzat egyik ága, az újromantika.

Ez persze a zenekar élettörténetét tekintve kissé vállalhatatlan lett az idők folyamán. Bugyuta dalszövegek, vastagon populáris dallamok. A nagy előd, David Bowie sem kezdte másként, a fejlődéshez ez elengedhetetlen. Ám valamire ráéreztek, egyre többen kezdtek eljönni a koncertjeikre, véglegesült a Depeche Mode név, és kialakulóban látszott egy lemez lehetősége is. Dave persze mindemellett dolgozott, ahogy a zenekar többi tagja is. Aztán megtörtént a fordulópont: éppen kirakatot rendezett egy áruházban, amikor a rajongói felismerték: »Hé, az ott nem a Depeche Mode énekese?« Innentől fogva Gahannek fontos döntést kell hoznia, vagy polgáriasodik, vagy kockáztat, és popsztár lesz. Döntött, és hatost dobott mind a két kockával.

A könyv lemezekhez társítja a fejezeteket, s megfigyelhetjük az egy-egy korszak alatt végbement változásokat. Az emberi viszonyok átalakulását. Az egyre sikeresebbé válás szépen lassan kezdi felőrölni a tagokat, látjuk, hogyan távolodnak el egymástól, miközben mindegyikőjük valahogyan kompenzálja a negatív velejárókat. Az alkohol mindig kéznél van, ez az elsődleges tudatmódosítójuk. Persze kívülről minden oké, a gigantikus méretű koncerteken és végeláthatatlan hosszúságú turnék alatt csúcsteljesítményt nyújtanak, amíg a színpadon vannak. De lelkük mélyén még essexi srácok, akik nem felejtették el, honnan jöttek. Csak messzire vitt az útjuk. Talán ez az, ami még mindig összetartja őket, bár széthullott családok és más is van a háttérben. Dave egyre nehezebben viseli a civil életet, színpadfüggővé válik. Aztán heroinfüggővé. A tagok sokáig nem sejtik, de nemsokára komolyra fordulnak a dolgok, Dave egy aranylövéstől majdnem átmegy a halálkapun. Hiányzik az olaj a zenekar motorjából. A gigantikus építmény recseg-ropog – majd leáll.

Aztán Dave is leáll. Persze nem egyik napról a másikra, és nem kis áldozatok árán. A könyv hosszasan taglalja a tagokban végbemenő lelki folyamatokat, ki hogyan érzett, mit gondolt egy-egy korszakában a Depeche Mode-nak. Őszintén megnyílnak, pedig sokáig egymás előtt sem tisztázták az érzelmeiket. Most Dave krízise – és persze sajátjuk – után vesznek egy nagy levegőt, és a szekér tovább megy. Sőt sikeresebbek lesznek, mint valaha. Sorra jönnek a lemezek, melyeket a vallásosság itat át, de nem felszínes vagy túllihegett módon, sokkal inkább egy hiteles istenképet felmutatva.

Mi a titkuk? Mitől működik a mai napig is a Depeche Mode? Mi mozgat meg ilyen óriási létszámú rajongótábort (a könyv külön említést tesz az évtizedek óta működő magyar rajongói klubról)? A válasz ott van a Depeche Mode zenéjében. Meg a könyvben is.

Adatok: A könyv fülszövege

Fordítók: Szántai Zita, Szántai Zsolt

Trevor Baker: Dave Gahan & Depeche Mode

Silenos Kiadó, 2011