Kommunikációs analfabéták | Dömötör Tamás: pont com – Pécsi Nemzeti Színház

Posted on 2012. január 31. kedd Szerző:

1


Írta: Jeges-Varga Ferenc

pontcom1 - forrás: pnsz.huP. a laptop fölé görnyedve ül és püföli a billentyűzetet. Unott tekintettel kotorászik a világhálón, olyan oldalakat keres, amelyek a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolják. Nincs abban semmi rendkívüli, ha valaki a nemi vágyának felkorbácsolása érdekében pótlékot vesz magához. Egy átlagos huszonegyedik századi fiatalember óhatatlanul szembetalálkozik a pornóval, de P. érdeklődését valahogy nem keltik fel a meztelen női idomok.

P. láthatóan fásult, kedveszegett, épp hogy csak létezik. Nem csoda, mert már nyolc éve nem hagyta el a lakását. Menekül a helyzetekből, ahol nem érzi biztonságban magát. Az emberek közelségében zsibbadnak a végtagjai, izzad és remeg. Még az érintésüket sem bírja elviselni. P. ugyanis kóros mértékben szorong a külvilágban. Ezért nem teszi ki a lábát az utcára, az otthonába sem enged be senkit. Beszűkült, teljesen elfogyott a személyisége. Van neve is a betegségének: agorafóbia, tériszony.

A társadalmi érintkezés illúzióját azonban fenn kell tartania, legalább hogy a hétköznapjait megszervezze. A modern kori technika megadja neki azt a biztonságot és kényelmet, amellyel leélheti mindennapjait személyre szabott bunkerében. Nyolc éve csak a videofonon keresztül kommunikál embertársaival. Így beszélget édesanyjával is, aki rendszeresen (sőt naponta akár többször is) bejelentkezik a képernyőn. Pszichológusával is csak ezen az úton konzultál, élete apró-cseprő ügyeit a virtuális térben intézi.

Akár még irigylésre méltónak is tűnhetne a helyzete. Betegségét megelőzően szerzett jövedelméből ugyanis legfelső kategóriás betegbiztosítást vásárolt magának. Ennek köszönhetően bármihez hozzájuthat, amire csak szüksége van, mert a telefonos háztartási ügyfélszolgálat embere mindenben a rendelkezésére áll. Ha elromlik a porszívója, elviszik megjavítani, a bevásárlást elintézik helyette. P. a tökéletes fogyasztó. Belőle él a pszichiátere, a szolgáltatók is csak örülhetnek az ilyen ügyfélnek, még az anyja is az ő figyelmét akarja.

pont com - forrás: pnsz.huP. ennek ellenére csöppet sem elégedett az életével, valódi emberi kapcsolatokra vágyik. Csakhogy minden más késztetésnél erősebb benne a félelem. Nem repes az örömtől, amikor pszichológusa egy társkereső oldalra regisztrálja, hogy ezzel próbálja meg kimozdítani a négy fal közül. Az efféle meglepetés ugyan hisztériás dührohamot és fokozott szorongást vált ki belőle, kíváncsisága mégis felülkerekedik. A világhálón egyszer csak találkozik Évával (túl beszédes név), akinek őszinte könnyei megindítják a férfit. Lassan ráébred arra, hogy a lány miatt érdemes kockázatot vállalnia, érte talán még a biztonságos kuckóból is kimerészkedne…

Dömötör Tamás első pécsi rendezésének egy film (Pierre-Paul Renders: A szerelmes Thomas) színpadi változatát választotta, amit egyszer már Veszprémben is megrendezett. Phillippe Blasband sci-fi forgatókönyvét egy jellemzően jelenkori történetté formálta át. A pont com ízig-vérig kortárs darab. A modern ember elmagányosodásának tetten érhető jeleit és az egyedüllét hosszan tartó hatásait veszi górcső alá. A formabontó színházi kísérletekről ismert színházi alkotó (a Czukor Show) ezúttal az élő film módszerét alkalmazza. A színészek többségét csak webkamerán keresztül, a díszlet részét képező kivetítőn láthatjuk a színpadon. Egyedül P., a főszereplő jelenik meg élő valójában a néző szeme előtt.

A pécsi társulat vállalkozása felettébb ambiciózus. A színészi jelenlét hiánya gyengíti az előadás dinamikáját, a technikai eszközök pedig rendkívül korlátozott mozgásteret hagynak a játszóknak. Ezért olyan történetet kell elmesélni a közönségnek, ami odaszögezi a nézőt a székéhez, és úgy, hogy ne engedje lankadni a figyelmét. Nagyon erős színészi munka is kell ahhoz, hogy a képernyőről is hasson az, ami testi jelenléttel könnyebben születne meg.

Az alapötletből alapjában véve működőképes produkciót lehetne létrehozni. Volna mit mondani arról, hogy a technikai fejlődés vívmányai hogyan kényelmesítenek el, és ezzel egyenes arányban miként szolgáltatjuk ki magunkat a természeti törvényeknek. A pécsi előadás tehát kísérletet tesz arra, hogy belénk világítson: vegyük már észre, hogy életmódunkkal mind jobban eltávolodunk egymástól. Mert itt nem csak P.-ről van szó (naná!), aki az orvostudomány által leírt súlyos betegségben szenved. A ma embere ugyanis kommunikációs analfabéta. Az internet térnyerése sem segített a helyzetén. Állandóan a monitor előtt gubbasztunk, lájkoljuk ismerőseink állapotfrissítéseit, de amikor találkozunk velük, gyakran képtelenek vagyunk szót érteni velük. Szerencsére azért a helyzet nem végzetesen súlyos, de a betegség diagnosztizálható. Akárcsak az agorafóbia. De akkor mi vezethet ki a társas kapcsolatok útvesztőjéből?

pont com - plakátP. például azon erőlködik, hogy felszabadítsa magát gátlásai alól, párbeszédbe próbál elegyedni a külvilággal. Elbeszélget az analitikussal, az orvossal, az ügyfélszolgálati ügyintézővel is, mindenkivel, aki a betegsége csodájára jár. Elkezd keresgélni a webes call girlök között, kipróbálja a kiberszexet is. Természetesen Éva az egyetlen, akit nem igazán érdekel ez a nyolc év remeteség. A külsőségek firtatása helyett kapcsolódási pontot találnak egymásban, mégpedig az elbizonytalanodást a környezetük iránt.

P.-nek előbb-utóbb ki kell lépnie az emberek közé. Teljesen világos, hogy csak ez lehet a dráma végkifejlete. P. átalakulási folyamata azonban nem tud hitelessé válni, mert az alkotóknak nem sikerül izgalmassá tenni az előadást. Sajnos. A számítógépes egérgomb folyamatos kattintgatása többet árul el a főhős lelkivilágáról, mint az előadásban felvonultatott szituációk. Az egyes jelenetek között túl sok az üresjárat, a produkció nem haladja meg a közhelyeket. A néző fokozatosan elveszti az érdeklődését, tehát nem élheti át a katarzist, amelynek le kellene zárnia a történetet. Nem azzal van baj, hogy nem állít újat a darab, hanem amit mond, azzal nem lehet azonosulni, és egyáltalán nem rázza meg a nézőt.

A P.-t megformáló Czukor Balázs, akire Dömötör Tamás már a Czukor Show főszerepét is rábízta, a pont com-beli szerepében túlzottan enerváltnak tűnik. P. belső átváltozását nem tudja hihetően átadni a nézőnek. Sok múlik az ő játékán, de erős jelenlét helyett legtöbbször csak halk motyogást kapunk tőle. A színészek, akik a színpadon kívül, de a színház épületében játszanak, nem tudnak kiemelkedni a képernyő síkjából. A pont com így érdekesnek tűnő, ám sikertelen kísérletté válik. Igazán kár érte, de reméljük, hogy lehet tanulni a hibáiból.

Dömötör Tamás: pont com
Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Rendező: Dömötör Tamás
P (Péter) Czukor Balázs
A (Anya) Unger Pálma
Mz (Madame Zoé) Füsti Molnár Éva
É (Éva) Stubendek Katalin
Me (Mercédesz) Darabont Mikold
Ok (Otthon Klinika) Urbán Tibor
Bi (biztosító) Götz Attila
An (Analitikus) Rázga Miklós
Ész (Ételszállító) Józsa Richárd
Dr (orvos) Sólyom Katalin
Psz (Porszívószerelő) Rajnai Attila

Legközelebbi előadások:
2012.01.29. vasárnap; 2012.02.10. péntek; 2012.02.21. kedd – 19:00

Posted in: NÉZŐ, Színház