A gyermeki kreativitás felszabadítása | Gabnai Katalin: Drámajátékok

Posted on 2012. január 25. szerda Szerző:

0


Írta: Tóth Zsuzsanna

Drámajátékok - címlapA magyarországi drámapedagógia és Gabnai Katalin neve szorosan, elválaszthatatlanul egybefonódott. Igaz, nem ő volt az első ezen a szakterületen – nem véletlenül ajánlja kötetét Mezei Éva emlékének –, de mai napig meghatározó, afféle iránytű szerepe van.

A drámapedagógia – amely a hetvenes évek elején, főként angol példák cseh közvetítésével jutott Magyarországra, s került majdan reformpedagógiai, művészetpedagógiai irányzataink közé – mára már meghonosodottnak tekinthető nálunk. A „honosítás” időszakában a zenei nevelés elismertsége mellett meglehetősen nehezen bontakoztak ki a művészetpedagógia más irányzatai. A drámapedagógia szerencséje az volt – ahogyan azt egyik úttörője, Debreczeni Tibor, akinek nem mellesleg munkatársa volt Gabnai Katalin is, megállapítja –, hogy nem az iskolai rendszerben, hanem a közművelődés (akkoriban népművelés) berkeiben talált támogatókra, elsősorban a gyermekszínjátszással foglalkozó szakemberek körében.

Nem véletlen tehát, hogy a közösségi művészeteknek otthont adó művelődési házak, klubok az első „fészkei” a drámapedagógiának, amit gyökerei a színházhoz, a játékhoz és a neveléshez egyaránt kötnek, s amely a komplex személyiségre irányul, így nem tekinthető csupán egyetlen művészeti készség fejlesztő pedagógiájának.

A drámapedagógia alkalmazásával olyan – ma divatos kifejezéssel élve – kompetenciák fejlődését érhetjük el, amelyek nélkülözhetetlenek jelenünkben. (Az ún. lisszaboni kulcskompetenciák közül ötöt kutatásokkal igazolhatóan fejleszt. Melyek ezek? Anyanyelvi kommunikáció; a tanulás tanulása; személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, állampolgári kompetencia; vállalkozói kompetencia és a kulturális kifejezőkészség. Ezeken túlmenően olyan, a személyiséget rendkívül pozitívan befolyásoló komplexitása van, amelyet csak összefüggésekben lehet kimutatni.)

Kicsi messze szaladtam, Gabnai Katalin könyvét bemutatandó, ám a könyv hatása is továbbvisz annál, amit valójában ígér és teljesít. A Drámajátékok egy szakterület alapkönyvének számít, immár évtizedek óta. Nem véletlen, hogy több kiadást megélt, ez már az ötödik, bővített kiadás.

Ahhoz, hogy a könyv tartalmának fontosságát megértessük, magáról a drámapedagógiáról szót kell ejtenünk. Mit akar elérni a drámapedagógia? Alapvetően személyiségfejlesztést, a gyermeki kreativitás felszabadítását. Teszi ezt életelemünk, a játék által. Ezek a játékok – ahogy Gabnai Katalin könyvében is látjuk, a legegyszerűbb észlelő gyakorlattól a legbonyolultabb, fantázia- és kommunikáció-fejlesztő játékokig, rendkívül széles és színes spektrumúak. Az évtizedek során további játékok alapjául is szolgáló modellértékű leírások nélkülözhetetlenek a fiatal pedagógusok (vagy a még tanulók) számára.

Az észlelés, a koncentráció, a kommunikáció játékai mellett megtaláljuk a csoportépítés, a kapcsolatteremtés és a bizalom játékait, de a beszédre és a fantáziára irányulókat is.

Ám ugyanilyen hasznosak a jelen könyvben olvasható bővítmények, amelyeket az előző kiadások még nem tartalmaztak. A Drámajáték az iskolában, valamint az Úton című fejezetek kitekintést jelentenek a drámapedagógia fejlődésére, formáinak gazdagodására, segítséget nyújtanak tantervi programok összeállításához. Úgy is mondhatnám, kaput nyitnak egy olyan gyermekközpontú, a gyermeki lélek fejlődését elősegítő világra, amellyel jó lenne, ha minden pedagógus megismerkedne. Meggyőződésem, hogy Gabnai Katalin is akkor lenne igazán boldog, ha minden pedagógiát oktató felsőoktatási intézményben ilyen játékokkal jutna saját élményhez minden hallgató. Máshogy tekintenének a környező világra, és egészen biztosan másként a gondozásukra bízott gyermekekre is.

Gabnai Katalin

Gabnai Katalin

S noha eleddig a pedagógiában használatos értékéről beszéltem a könyvnek, nem mulaszthatom el felhívni a figyelmet arra, hogy a játékleírások minden közösség összekovácsolásában sokat segíthetnek. Természetes kapcsolódási pontjuk van a színjátszással (idősebbek is elkezdhetik!), de azt sem tartom Istentől elrugaszkodott ötletnek, hogy szociális munkások, idősgondozók ismerkedjenek meg velük. Rendkívül hasznos volna.

Gabnai Katalin munkássága előtt még korai volna tisztelegni, hiszen alkotóereje teljében van, s nem csupán szervez, oktat és színikritikákat ír (s milyeneket!), de drámaíróként is egyre sikeresebb. Mindazonáltal ez a kötete – s még akárhány kiadása – már minden bizonnyal bekerült a „klasszikusok”, a jelen tudásunk alapján örökké érvényes könyvek közé.

Adatok: A könyv fülszövege

Gabnai Katalin: Drámajátékok

Helikon Kiadó, 2011 (ötödik, bővített kiadás, változatlan utánnyomás)