Te is fiam!?… – George Clooney: A hatalom árnyékában (film)

Posted on 2012. január 17. kedd Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

A hatalom árnyékában - plakátAz Amerikai Egyesült Államok első embere elsőszámú hazafi és egyben világkormányzó. Ő felelős azért, hogy a sokmilliós amerikai nemzet érdekei megvalósuljanak, másrészt kulcspozíciót tölt be a világ hatalmi egyensúlyának megteremtésében. A politikát illetően azonban nincsenek különösebb illúzióink, a népképviselet, a közszolgálat már a társadalmi szervezkedés ősi formáinál értelmüket vesztették, amikor is a Hatalom önmaga ígéretével elcsábította a gyarló emberi jellemet.

George Clooney negyedik rendezése, A hatalom árnyékában (The Ides of March) olyan állításokat tesz a politika világáról, amelyek nem szolgálnak számunkra újdonsággal. Tudjuk azt, hogy a politika nem tűri meg a tiszta erkölcsöket és a naiv, jobbító szándékokat. Ha egyszer a hatalom közelébe kerülsz, meg kell válaszolnod a kérdést: elfogadod-e a tisztes vereséget vagy mindent megteszel a győzelem érdekében. Mert ahogy az egyik szereplő mondja, ezen a játszótéren hiba nem létezik, csak egy döntés van.

Clooney azonban nem csak üres gondolatokat fogalmaz meg agyonbeszélt morális kérdésekről, hanem épkézláb, őszinte válaszokat ad az őt foglalkoztató társadalmi jelenségekről. A népszerű kórházsorozatból hírnevet szerzett sármos színésztől eddig sem állt távol a közügyekben való megszólalás, pályája során előszeretettel játszott közéleti témájú filmekben. Elég, ha a nemzetközi olajbiznisz működését boncolgató Sziriánára, vagy a vállalati korrupció szövevényes közegét bemutató Michael Claytonra gondolunk. Második rendezői munkája, a Jó estét, jó szerencsét! mutatja be a legtisztább formában azt a hitvallást, ahogyan a közszereplők felelősségteljes szerepvállalásáról gondolkodik.

Míg azonban a wisconsini Joseph McCarthy szenátor által irányított politikai boszorkányüldözés ellen nyilvánosan fellépő Edward E. Murrow történetében olyan médiamunkásokkal találkozunk, akik a legalapvetőbb állampolgári jogok, az emberi méltóság elidegeníthetetlensége mellett törnek lándzsát, A hatalom árnyékában című filmből már hiányoznak azok a  példaértékű hősök, akikkel jó szívvel azonosulnánk. Clooney hozzáállása ezúttal kevésbé naiv, éppen ezért a legújabb munkája a segítő emberi akarat pürrhoszi győzelméről szól.

A hatalom árnyékában - jelenet a filmbőlClooney nem az elnöki székért folytatott küzdelem legvégső csatáját teszi elbeszélése színterévé, ahol az angolszász váltógazdaság hagyományainak megfelelően demokraták és republikánusok ütköznek meg. Az egy oldalon harcolók belső konfliktusairól, feszültségeiről mesél. Azt a kampányt mutatja be, amelyben a demokrata elnökjelölt személye a tét. Messze vagyunk még attól, hogy a Fehér Házba betegyük a lábunkat, de az odavezető út fontos állomásánál tartunk.

Mike Morris kormányzót (George Clooney) a megnyerő mosolya és a laza eleganciája eleve a rivaldafénybe teremtette. Ugyanakkor nemcsak jól mutat a televíziók képernyőjén, hanem minden szóba kerülő problémára van megoldási javaslata is. Ellenzi a háborút, nem támogatja a gazdagok adókedvezményeit, az olajfüggőséget a megújuló energiaipar fejlesztésére cserélné le. Töretlenül hisz az alkotmány mindenek felettiségében és odaáll a jó ügyek mellé. Ráadásul nem foglalkoztatja a szavazatok maximálása, bízik abban, hogy tiszta játszma keretében bizonyíthatja a rátermettségét. Tiszta szemlélet, tiszta jellem, aki ideális választás lenne arra, hogy a demokratákat képviselje az elnöki párbajban.

A harmincas éveit taposó, agilis kampánymenedzser, Stephen Meyers (Ryan Gosling) éppen azért dolgozik a kormányzó stábjában, mert úgy véli, munkaadója valóban képes változtatni a dolgokon. Ha Morris lesz az elnök, akkor rendbe lehet tenni mindazt, ami intézkedést igényel az országban. Meyersnek azonban meg kell tanulni azt, hogy a makulátlan elvek nagyon könnyen kijátszhatók, ha az ember híján van az óvatosságnak. A film ezért tulajdonképpen nem is a politikus, hanem a fiatal idealista háttérmunkás beavatásáról mesél nekünk.

A hatalom árnyékában - Ryan GoslingA problémát az okozza, hogy az ellenfél, Pullman szenátor stábját vezető Tom Duffy (Paul Giamatti) a politikában még járatlan ifjút egy kis négyszemközti kávéházi csevegésre invitálja, aki ahelyett, hogy élből elutasítaná a kétes közeledést, tárgyalóasztalhoz ül. Természetesen azt akarják tőle, hogy igazoljon át a másik oldalra, ott kamatoztassa tovább tudását, mert ott nagyobb az esély a győzelemre. Meyers ugyan nem adja be a derekát, de mentorának (a mindig kiváló Phil Seymour Hoffman játssza) csak késleltetve számol be a beszélgetésről.

Az elhallgatott megbeszélés során Meyers lojalitása és a megbízhatósága méretik meg, és tapasztalatlansága okán a főszereplő nem megy át a vizsgán. Amikor egy újságíró fülébe jut a kényes szituáció, megindul a lavina. Meyers személye ugyanis veszélyezteti Morris kampányának sikerét, ezért nem maradhat a stáb tagja. Persze az ifjú titán beláthatná, hogy a politikai pálya a legjobb szándékai ellenére sem neki való. De az önérzet állandóan ott duruzsol az ember fülében, a vereséget nem viseli, mindig a győzelmet akarja. Meyersnek gyorsan kell cselekednie, hogy a számára igencsak reménytelennek tűnő helyzetet a javára fordítsa. Gyenge pontja pedig mindenkinek van, a mentornak, a jelöltnek is. Az események furcsa alakulása is a kezére játszik, már csak ki kell terítenie a kártyákat.

Ördögi kör az egész. Ahhoz, hogy tenni tudj valamit, helyzetbe kell kerülnöd. Ahhoz azonban, hogy megkapd a felhatalmazást, igen nagy árat kérnek cserébe. Már csak azt kell eldöntened, hogy mit vagy hajlandó feláldozni a hatalom érdekében. Ezt az egészen egyszerű kérdést teszi fel a nézőinek Clooney. Szerencsénkre nem veszi hülyére a nézőt, partnernek tekinti. Kerüli a semmitmondó szólamokat, ellenben könnyen értelmezhető választási szituációkat teremt.

Nem lepődünk meg azon megállapításán, hogy a nagy kiszorítósdiban egyszer mindenki elveszíti az ártatlanságát, még az is, aki valóban a jó ügyeket akarja szolgálni. Beau Willimon és Grant Heslov forgatókönyve azért vázol fel egy eszményi jelöltet és egy tökéletes szürke eminenciást, mert azok bukása sokkal élesebben megvilágítja az alapvető dilemmát: dönthetünk így is, de választhatjuk akár a másik, sokkalta csendesebb utat is. Minden lépésnek azonban következménye van. Arról nem is beszélve, hogy felmerül bennünk: mennyire lehet hiteles az a cselekvő, aki a maga által választott elveket egyszer már félrerakta.

George Clooney

George Clooney

Clooney számomra ugyanazt az úriember típust és alázatos filmest mintázza, amilyen korábban Gregory Peck vagy később Robert Redford is volt. A hírnév ellenére is határozott igényességgel dolgozik, és úgy tűnik, ha van mondanivalója a világról, amelyben élünk, érthetően képes megfogalmazni álláspontját. Clooney hűséges gyűjtögető, aki a nagy elődöktől és markáns hanggal rendelkező kortársaktól eltanultakat hasznosítja munkáiban.

Clooney nem használja az irónia eszköztárát, nem készített politikai pamfletet. A hatalom árnyékában ugyanakkor nem szájbarágós politikai tanmese, sokkal inkább a politikai thriller elemeivel megbolondított kijózanító hatású karriertörténet, amelyben a sikerhez sokféle árulással, mesterkedéssel, feláldozással és a jóról való lemondással lehet eljutni. Erőssége a rendkívül színészi csapatmunka, amely a villanófényben elhangzó nagymonológokban és a kíváncsi szemek elől elrejtett pusmogásokban csúcsosodik ki.

Geroge Clooney: A hatalom árnyékában (The Ides of March) –  amerikai filmdráma, 2011

Magyarországi bemutató dátuma: 2012. január 26. (Forgalmazó: Budapest Film)

Rendező: George Clooney
Forgatókönyv: George Clooney, Grant Heslov, Beau Willimon
Zene: Alexandre Desplat
Operatőr: Phedon Papamichael

Szereplők:

George Clooney (Mike Morris kormányzó)
Ryan Gosling (Stephen Myers)
Marisa Tomei (Ida Horowicz)
Philip Seymour Hoffman (Paul Zara)
Evan Rachel Wood (Molly Stearns)
Paul Giamatti (Tom Duffy)

Posted in: Film, NÉZŐ