Miért elbűvölő még mindig? | Népek meséi sorozat

Posted on 2012. január 9. hétfő Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Népek meséi sorozat (1-18. kötet)Van valami felemelő abban, hogy a népzene, a népművészet, mindaz, ami eredeti, ami tiszta, ami a bartóki csak tiszta forrásból származó, az mind maradandó, mert éppen a konkrét egyedi és az általános emberi ötvözetét nyújtja. És ez azért van így, mert az évszázadok, évezredek alatt alakuló szöveg és dallam, formavilág stb. mindig a maradandót, az értéket »tűrte meg« hozzátevésként, a konkoly kihullott a rostán. Évszázadok, évezredek tisztítótüzében izzott nemessé ez az anyag, amit a »nép« alkotott bárhol a világon.” Az előbbi gondolatot Gazdag László A fejlődés természete című kötetéből kölcsönöztem, mert pontosan rímel arra a tényre, hogy a Kossuth Kiadó közelmúltban indult könyvsorozata 18 kötetben ad ízelítőt a világ népmesekincséből.

Mesecsatornák tömkelege önti magából a gyermekek szemében vonzóbbnál vonzóbb sorozatokat, filmeket. Elég egy dvd-t betenni, és sok szülő már örülhet is, hogy a gyermek szépen, csöndben elvan. Eközben – tisztelve a kevés kivételt – hajlamosak vagyunk megfeledkezni a legkézenfekvőbb örökségről: a népmeséről. Aminek van egy semmihez sem hasonlítható tulajdonsága, az egyszerűnek tűnő, ám annál bonyolultabb, egyetemes érvényű jelképrendszer. A könyvsorozat kapcsán érdemes egy kicsit felfrissíteni tudásunkat a meséről.

A mesék valamikor szájhagyományként terjedtek, generációról generációra, évszázadokon keresztül. A mesélők gyakran hozzátettek a történetekhez, vagy éppen elvettek belőlük, az egyik történetet, motívumot ötvözték a másikkal, így gyakran új mese született. Ezeknek, mint ahogy a neve is jelzi, népi eredetük van: a szegény emberek életét, sorsát dolgozzák föl, a hiedelemvilágukat, félelmeiket, gazdagokról, királyokról, uralkodókról kialakított elképzeléseiket mondják el bennük. Parasztok, pásztorok, halászok mesélték egymásnak este, egész napos kemény munka után. Akár még hetven-nyolcvan évvel ezelőtt is meghatározó szerepük volt a felnőttek életében, manapság azonban úgy tekintünk rájuk, mint a gyermekeknek szóló történetekre.

Illusztráció az Olasz népmesékből

A világ népmeséi sok mindenben hasonlítanak egymásra. A történet idejét és terét általánosságban határozzák meg: „Egyszer volt, hol nem volt, túl az Üveghegyen, az Óperenciás tengeren is túl…”, de pontosan nem tudjuk, hogy hol és mikor. Legtöbbször a valóságban meg nem történhetett eseteket, fantasztikus kalandokat mesélnek el. A karakterek nem kapnak pontos jellemvonásokat, csupán az világos, hogy a szereplők a jó vagy a rossz, a csúnya vagy a szép, a szegény vagy a gazdag kategóriába sorolható. A népmeséknek, függetlenül attól, hogy a világ melyik részéről származnak, vannak tipikusan előforduló elemei: a házikó az erdőben, a legkisebb fiútestvér bátorsága, a legkisebb lánytestvér jósága, a három lehetőség (vagy kívánság) és még sok más. A történet végén szinte kivétel nélkül elnyerik jutalmukat a jók, méltó büntetésüket a rosszak, a gonoszak. És nyelvtől, bőrszíntől, kontinenstől függetlenül mindig van tanító jellegű erkölcsi üzenete.

Ezek az üzenetek szimbolikus formában vannak jelen. A hihetetlen eseményekkel, a kontrasztos szereplőkkel, a vég nélküli lehetőségek világának bemutatásával hozzásegítenek ahhoz, hogy a gyermek lelke megnyíljon az új ismeretek, eshetőségek, ismeretek előtt, és elég bátorságot, erőt merítsen ahhoz, hogy szembesüljön a mindennapokkal, befogadja az újat.

Orosz népmesék - címlapA népmesék csodás világot elevenítenek meg – a varázslatok, a mágikus elemek rendkívüli módon hatással vannak a gyermekekre. Képzeletükben ezek központi helyet foglalnak el, hozzásegítik őket, hogy rátaláljanak nem nyilvánvaló igazságokra, értelmezésekre. Így a valós világgal szorosabb és közvetlenebb kapcsolatuk alakulhat ki, könnyebben illeszkednek be a különböző szituációkba.

A múltban gyökerező népmesék évszázadokon keresztül csiszolódtak, változtak. Ami végül megmaradt, az egyetemes és a lélek mélyére ható. Ezért is mondhatjuk, hogy a mese az egyik „tiszta forrás”, amelyből bármikor meríthetünk, amikor az élet feladat megoldása elé állít. Tehát fontos nevelési célzata is van, a tanulságok, az információk átadása révén. Ezen kívül növeli az önismeretet, a személyiségfejlesztés hasznos eszköze – azon túl, hogy rendkívül szórakoztató.

A népmesében szinte mindig feltűnnek a negatív, gonosz figurák, kegyetlenkedéseknek lehetünk tanúi. Nem kevés szülő azért fordul el az ilyen mesétől, mert attól tart, hogy ezek traumatikus hatásúak a gyermeki lélekre. Csakhogy a szülő téved: a mesékben a gyermek saját magát látja, a félelmeivel, szorongásaival, vágyaival. A népmesei történetek révén megtanul választani a lehetőségek közül, szembesül azzal, hogy az élet akadályokat is gördíthet elénk, és találkozhatunk igazságtalansággal, hazugsággal. A lényeg, hogy tudja mindig, melyik oldalon kell állnia, és tudatában legyen annak, hogy mindig van választási lehetőség. Ehhez segítenek hozzá a népmesék – magyar, orosz, japán, vagy akár afrikai, zsidó, cigány eredetűek.

A népmese megtanítja a gyermeket arra, hogy a jó és a rossz minden emberi lényben megtalálható és pontosan ez a dualizmus vezet a konfliktusokhoz. Rávilágít arra is, hogy mennyire vonzó lehet a „rossz” – mert ezt általában egy nagy hatalmú személy vagy lény (boszorkány, sárkány, kígyó) képviseli, aki mágikus erejét rendszerint alantas módon használja föl. A népmesékben gyakran találkozunk csalókkal, tolvajokkal, rablókkal, viszont a tanulság arra mutat rá, hogy a „rossz” mindig és minden helyzetben csakis vesztes lehet, a becstelenség hosszú távon nem kifizetődő. A tanulság nem azért hatásos, mert győz a „jó”, hanem mert a hős (a jó oldal) élete hosszú távon sokkal vonzóbb, mint ellenfelének (a rossznak) a sorsa. Ebben a helyzetben a gyermek azonosítja magát a küzdelemmel és a hősiességgel, amit a jó képvisel.

A népmeséknek a gyermek életében van egy másik, ám nem elhanyagolható szerepe. A kisgyermeknél gyakran tapasztalhatók agresszív/destruktív megnyilvánulások – ami egyébként a fejlődés természetes velejárója –, ám ezek az érzések és cselekedetek lelkiismeret-furdalást okozhatnak nekik. Amikor a népmesében is találkozik a negatív alakokkal – ugyanakkor azonosulni tud a jó szereplővel, a hőssel –, akkor megérti, hogy az élet útján találkozhat nehézségekkel, de erőt merít és önbizalmat kap: megérti, hogy neki sikerülni fog legyőzni ezeket.

A népmese csökkenti a gyermek szorongását is, mivel edzi, fejleszti a képzeletét. Föloldja a félelmeit, megoldásokat nyújt a problémáira, bátorítja az önállósodásban. Olvassunk tehát népmeséket, mert azon kívül, hogy szórakoztatnak és bölcsességeket adnak át, elterelik gondolatainkat a hétköznapok sokszor felületesen átélt problémáiról. A könyvből való olvasás szorosabbra fűzi a szülő és a gyermek kapcsolatát, hiszen az anyuka/apuka önmagát is beleadja a meseolvasásba: a hangját, a testtartását, a mimikáját. A gyermek nem passzív hallgató, hanem az olvasóval együtt aktívan részt vesz egy ismeretlen világ föltérképezésében.

Cigány népmesék - címlapAz olvasás fönntartja a gyermek érdeklődését, aki a népmesék egyszerű nyelvezete révén hamarabb tudja elsajátítani a nyelvet, a szókincse gazdagabb, a kifejezőkészsége jobb lesz. Más népek meséjének segítségével új kultúrákat, különös hiedelemvilágot, új szavakat ismerhet meg. Ezzel nyílik az elméje, nyitottabbá válik az új, az ismeretlen, a tőle különböző iránt.

A mesekönyvekkel hozzászoktatjuk a gyermeket a könyvek forgatásához, ami elengedhetetlen része az iskolai előkészítésnek, és talán elültethetjük benne az egész életére kiható könyvszeretetet is. A népmesék öröksége fölbecsülhetetlen kincs gyermekeink számára. A ma embere a technológia korszakát éli és sokszor hagyja, hogy az eszközök kiszorítsák elméjéből, ismeretköréből ezt a múltban gyökerező, fantasztikus világot.

Ne hagyjuk elveszni ezt a tiszta értéket. Álljunk meg egy pillanatra, vegyünk kézbe egy szépen illusztrált mesekönyvet, lapozgassuk, olvasgassunk belőle gyermekeinknek, éljük át a történeteket!

Népek meséi sorozat (1-18. kötet)

Kossuth Kiadó, 2010 – 2011