Mozaik-kirakó | Gazdag László: A fejlődés természete

Írta: Zemen Annamária

Számos tudományos értekezés, publikáció megjelenése után – és azokkal párhuzamosan – sajátos szempontú, különös történettudományi művet alkotott Gazdag László. Kötete az emberi civilizáció fejlődését boncolgatja olvasmányosan és izgalmasan. A könyv rögtön azzal lep meg, hogy legelőször is újragondolja, mi is a fejlődés definíciója. Arra a rendkívül nehéz és összetett kérdésre keresi a választ: van-e a fejlődésnek valamiféle célja, és vajon mi lehet az.

A fejlődés természete elsősorban természetesen a több évtizedes kutatómunka eredményeit foglalja össze a nagyközönséghez szólóan, de mondanivalója a szűkebb, szakmai világ számára is hasznos – és megkockáztatom –, újdonság erejű információkat tartalmaz. A tudományos tartalom nem nehéz olvasmány, sőt a téma komolysága ellenére néha mosolyra fakasztó gondolatokkal találkozunk benne.

A könyv egyik mottója André Gide-től származik: »Szeresd, aki az igazságot keresi. De óvakodj attól, aki már megtalálta!« Ebben benne van a szerző szándéka: megismerésre és gondolkodásra ösztönöz. Ne fogadjuk el mindig a puszta tényeket, vegyük észre az összefüggéseket ott is, ahol eddig nem véltük fölfedezni, értékeljük át a fecsegő felszín csillogását, és merüljünk le a szerzővel együtt a hallgatag mélybe.

Ezzel az útravalóval véve kézbe a kötetet azonnal megértjük, hogy nem enciklopédia ez, amely néhány készre fogalmazott mondatban sorolja fel az adatokat, eseményeket. Az emberi civilizáció hosszú és részletes összefoglalását kapjuk politikai, vallási, szociológiai és intellektuális szempontból. Megismerhetjük az igazságot – vagy legalábbis közelebb kerülünk hozzá.

Mindazonáltal az események kronologikus sorrendbe vannak szedve, így mindenki annál a korszaknál vagy történelmi periódusnál kezdheti el az olvasást, amelyik a legjobban érdekli. Természetesen ajánlatos az elején kezdeni, mert minden sora érdekes, és a köztudatba beolvadt téziseken túl az eseményeket megláthatjuk egy másik oldalról megvilágítva is.

A mai ember meg van győződve arról, hogy sokkal többet tud, mint néhány évszázaddal korábban élt elődei. Némi magyarázat után azonban el kell ismernünk, hogy „a ma embere nem többet tud, hanem mást tud”. Ugye mindenki úgy gondolja, hogy a vallás, az istenhit erkölcsössé teszi az embert. Ez nagy vonalakban igaz, de ne feledkezzünk meg az inkvizícióról, a Borgia-pápák koráról, hogy a pedofil papoknak az utóbbi években napvilágra került vérlázító és botrányos eseteit már ne is említsük.

Gazdag László érvelésével képes odáig eljutni, hogy Marx kizsákmányolás-elméletét cáfolja meg. A tézis értelmét veszti, ha utánagondolunk következtetésének: „az elosztás megváltoztatásával a társadalom tulajdonképpen semmit sem nyer”.

A könyv a teljesség igénye nélkül tárgyalja a korokat. Állandóan párhuzamokat von, ok-okozati viszonyt állít föl az egyetemes történelem eseményei között, bemutatva azok egymásra hatásait, a különbségeket és a hasonlóságokat.

Ahhoz, hogy a jelent megértsük, ismernünk kell a múltat. Ma mi vagyunk a múlttal összekötő lánc utolsó láncszeme, és nem feledhetjük el, hogy ez a láncszem hozzákapcsolódik gyermekeink és unokáink jövőjéhez.

A múlt tagadása, a sokszor mesterségesen gerjesztett történelmi amnézia elszegényíti az embereket – de legalábbis megvonja annak a lehetőségét, hogy teljesen önmagunk legyünk. Sokan nem szeretik a történelmet (mint tudományt), mert arra emlékeznek vissza, hogy az iskolában a legnehezebb feladat a rengeteg évszám és adat megtanulása volt. Csupán az iskolapadot elhagyva döbbentek rá, hogy nem ismerik az eseményeket, az összefüggéseket. Hosszú évek elteltével kezdték az érdeklődőbbek és a vállalkozó szelleműek – itt-ott, ezt meg azt elolvasva – összerakosgatni magukban a mozaikdarabokat. Gazdag László most maga végezte el ezt a munkát, s készen kínálja a lehetőséget: nekünk mindössze olvasni kell és gondolkodni.

Mindenki előtt ismeretesek a fejlődés területei – művészet, tudás, technika, vallás, gazdaság, politika – és ezek mozgatórugói: a lélek és az elme, szoros kötelékben a matematikai igazságok együttesével. A történelem az emberiség terméke. Gazdag László a különböző területek fejlődését nem csupán egyfajta megközelítésben magyarázza, azaz nem kizárólag filológiai, filozófiai, vagy éppen történet- vagy társadalomtudományi szempontból vizsgálódva fogalmazza meg gondolatait. Képes a szélrózsa minden irányából vett tényekkel, érvekkel, magyarázatokkal szolgálni. Mindig szem előtt tartja és hangsúlyozza az emberiség és a civilizáció eredet-megismerésének fontosságát. Hangsúllyal említi az évszázadokon át tartó fáradságos erőfeszítéseket, amelynek révén az emberiség folyamatosan fejlődött és változott, s közben egyre gazdagabb és fejlettebb „történelmet” alakított ki maga körül.

Aki kezébe veszi a könyvet, azt vállalja, hogy követi a szerzőt a gondolatok erdejébe. A tényeken, az eseményeken túl megérti a szerzői üzenetet is, és elgondolkozik azon, hogy a látszat, a kézenfekvő történések mögött milyen mozgatórugó dolgozik. Megbarátkozik a gondolattal, hogy a visszafejlődés – másféle nézőpontból és megközelítéssel – esetleg fejlődésnek is tekinthető. Minden csupán szemlélet kérdése.

Nagy Péter cárt eddig a reformok embereként tartottuk számon; de meggyőződhetünk róla, hogy a reformok az ő esetében visszaütöttek, és a modernizáció gátjává váltak. Mindenki tudja, hogy Amerikát az olasz Amerigo Vespucciról nevezték el, de a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy Amerika egy német könyvkiadó marketingfogásának köszönheti a nevét. Ha eddig abban a hitben éltünk, hogy a magyar szürkemarha XIV. századi exportja a nyugat-európai agrárforradalom menetébe illeszkedő jelenség volt, akkor most találkozhatunk a szerző – megfelelő argumentációval és indoklással alátámasztott – cáfolatával.

Eloszlik a majákról újabban terjesztett mítosz, miszerint isteni vagy éppen földönkívüli erők segítségével hozták volna létre hatalmas építményeiket. El kell fogadnunk, hogy minden produktumuk az emberi erőre alapozva jött létre, igaz, egy olyan világban, ahol az emberi élet értéke, megbecsülése hiányzott. Magyarázatot kapunk arra, Indiában miért erősebb a lokálpatriotizmus, mint a pozitív értelemben vett nacionalizmus. Megtudjuk, miért unalmas olvasmány a Korán, ugyanakkor felvázolódik előttünk az iszlám tan és az Ó- és Újszövetség viszonya. Elgondolkozhatunk, vajon eljutott volna az ember a Holdra, ha nem él elevenen a zsidó-keresztény vallási és erkölcsi hagyomány, és vele párhuzamosan töretlenül előre nyomuló materialista, racionális, tudományos gondolkodás.

Váratlan történelmi párosítások, meglepő következtetések, tudományos alapokra helyezett történelmi tényfeltárás, Gazdag-féle megközelítések – és irodalmi, filozofikus idézetek: találkozhatunk többek között József Attila, Seneca, Karl Marx, Arisztotelész, Churchill, Thomas More és Pál apostol gondolataival is. A nem szakmai olvasót erősen segítik a részletesen felsorolt források, az egyes fejezeteket záró rövid összefoglaló kronológiák.

A könyvet elolvasva lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban vagy másként ismerjük meg a múltat, amelynek ismerete nélkül nehéz a jelenben eligazodni – és még nehezebb a jövőt építeni. Lehet, hogy tanulunk a múlt hibáiból, lehet, hogy megismételjük a régi hibákat, de a mű elolvasásával gazdagabbak, teljesebbek leszünk.

Dr. Gazdag László, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi doktor, közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem docense. Az agrárgazdaságtan, a történetfilozófia, a gazdasági fejlődés és növekedés területének kutatója. Korábbi nagyobb művei: A Bokros-csomag mítosza és a valóság, A teremtés titka.

Adatok: A könyv fülszövege

Gazdag László: A fejlődés természete – Civilizációk

Szamárfül Kiadó, 2011