Álmok – Semih Kaplanoğlu: Méz (film)

Posted on 2011. november 28. hétfő Szerző:

0


Írta: Nádudvari Anna

Méz (Bal/Honey)A kis Yusuf álmodik. De az álmait csak az apjának tudja elmondani. Sőt. Minden mást is. Az apján kívül senki mással nem képes beszélni, még szép, szelíd anyja kérdéseire sem ad feleletet, felszólításaira sem szóval, sem tettel nem reagál.

Az iskola, ahová első osztályba jár, kész katasztrófa a számára. Olvasnia kéne, de nem sikerül a szavakat megformálnia, hiába igyekszik, a szája, a nyelve nem engedelmeskedik. A többi gyerek kineveti, a tanító úr szerencsére megértő, jól van, Yusuf, majd máskor megint megpróbálod, mondja.

Azt, hogy a társai a szünetben az udvaron játszanak, rendre csak a tanterem ablakából szemléli. Arra, hogy a tanító majd neki is, mint másoknak, kis piros szalagot, amolyan rendjelet tűzzön a mellére a jó feleletéért, miközben az egész osztály tapsol, sóváran, de valójában a siker reménye nélkül vágyakozik.

Végre elindulhat haza, hatalmas iskolatáskával a hátán, sáros úton, vízzel teli gödröket kerülgetve ballag hegyen levő, erdő rejtette magányos házukba.

Az édesapján kívül az erdő, a fák, a virágok, az állatok a barátai. Az édesapja méhész, az erdőben levő kaptárokból gyűjti be a mézet, s mestersége rejtelmeibe beavatja a nem csekély érdeklődést tanúsító, itt már jó teljesítményt nyújtó Yusufot is.

Mindössze egyszer csalódik Yusuf az apjában. Akkor is csak majdnem. Az apa, Yakup a szomszéd – valójában tőlük messze, ugyancsak az erdő mélyén lakó – kötélverő kisfiának ajándékozza a csöppnyi vitorlás hajót, melynek készültét ő oly nagy izgalommal figyelte odahaza a színben. Még bosszút is áll a másik gyereken. De később egy sokkal szebb vitorlást kap az elsőnél. Amikor már nem kell. Amikor egyedül az apja kéne, aki eltávozik, egy jobb méztermő vidéket keresve, mert feléjük már nagyon kevés eredményt hoz a munkája.

Yusufot egy időre elviszi a nagyanyja, akinek a házában esténként összegyűlő asszonyok a Koránból olvasnak. Mohamed próféta azt álmodta, hogy felment a mennybe, de visszatért onnan. Mi másra is gondolhatna ennek alapján hallgatag kis hősünk, mint hogy ugyanígy visszatér majd az ő apja is.

Méz (Honey/Bal)

Egy vásárba is eljut Yusuf és az őt ismét magához vevő anyja. Az anya, a feleség kétségbeesetten kérdezősködik a férje, Yakup után. Ki látta? Ki tudja, merre jár? Az asztalok teli vannak a kirakott áruval, az emberek, férfiak is, nők is, táncolnak. Igazából senki sem törődik a riadt asszonnyal, annak néma kisfiával.

Megint otthon vannak, beköszönt az éjszaka, az álom méze csöppen anyára és fiára. Yusuf megálmodja a jelenetet, meg, ami igazán megtörtént: az apja egy meghasadó faágra erősített kötélen kapaszkodik. Egészen letörik az ág, és ő földre zuhan az irdatlan magasból. A gyerek felriad…!

A befejezés van már csak hátra. A felnőttek valóságos hírekből értesültek arról, amiről Yusuf álmodott. Az iskolában a tanító vigaszul feltűzi végre az ő mellére is az áhított kitüntetést. Felcsattan a taps.

De nem dicsekedhet el otthon még szavak nélkül sem a sikerével. A ház, a veranda tele emberekkel, elfogják a befelé vezető utat, valami olyat mondanak, hogy a testet majd hazaszállítják…

A kisfiú menekül. Ledobja az iskolatáskát, beveti magát az erdőbe, egyre sűrűbb vadonba ér, már eggyé válnak ő, meg a fák, meg a fű, meg a bokrok. S a sötétség beborít mindent.

Aláfestő zene nincs a filmben, a ritkás szavakon kívül leginkább csak az erdő meg az ódon ház neszei hallatszanak. Arra, hogy a gyerek miért áll hadilábon a beszéddel, nem kapunk magyarázatot. Makacsnak tűnő hallgatásából, kínlódó, küszködő olvasni akarásából, nagy, tágra nyitott, sötét szeme pillantásából egyaránt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem igazán érkezett még meg ebbe az emberekkel zsúfolt világba.

Semih Kaplanoğlu

Semih Kaplanoğlu

Egy trilógia befejező darabja ez a film. A rendező korábban készült Tej, illetve Tojás című filmjeiben (nálunk A tejesember, illetve Jumurta címmel játszották őket) egy felnőtt fiatalember, egy felnőtt Yusuf – mert szintén így hívják mindkettőben a főszereplőt – keresi a helyét, igyekszik meghatározni önmagát a világban. Talán most azt tudtuk meg, honnét is indult az azokban a filmekben önazonosságáért küzdő hős.

Mindenesetre a Méz szépséges képek sorozata. A cselekmény lassú csordogálása, a finom részletek aprólékos bemutatása lenyűgözheti a rájuk fogékony nézőt, mintegy az erdő részévé téve őt is, mintegy arra késztetve, hogy feltegye a kérdést: ugyan mit is keres az ember a természet fenséges, „úgy jó, ahogy van” világában.

Semih Kaplanoğlu: Méz (Bal/Honey), 2010

Magyarországi bemutató dátuma: 2010. október 7.

Rendező: Semih Kaplanoglu
Forgatókönyvíró: Semih Kaplanoglu, Orçun Köksal
Operatőr: Baris Ozbicer

A főbb szerepekben:

Bora Altas (Yusuf)
Erdal Besikçioglu (Yakup)

Posted in: Film, NÉZŐ