Mélyfúrás női lelkekben | Richard Yates: Húsvéti korzó

Írta: Mózes Kitty

Hányféleképpen élheti egy nő az életét, és vajon hogyan érdemes? Úgy, mint Sarah, a született feleség, tökéletes anya és háziasszony? Vagy inkább, mint az éles eszű Emily, aki képes kezébe venni sorsát, és kivívni önállóságát? Esetleg mint anyjuk, Édi, aki az „igazi életérzésnek élő”, örök kamaszként azt akarja bizonyítani, hogy a családalapítással egyáltalán nem szükséges bárminek is változnia?

Richard Yates már könyve indító mondatával egyértelműen fogalmaz: „Egyik Grimes nővérnek sem adatott boldog élet”.

Yates nem szélsőséges esetet elevenít meg, csak egy hétköznapi csonka család életéről ír. Az apa nélkül, anyjukkal felnőtt lányokról, akik a maguk módján igyekeznek a legjobb stratégiát választani, hogy boldogan és elégedetten kerülhessenek ki a szülők által teremtett helyzetből – de valójában sodródnak csupán.

Emily felnőttkori kiruccanásai, útkeresése csupán folytatása a középiskolás stílusnak. Akkor még a jelszó: bármi megtörténhet, bárhogyan alakulhat, a fiatalság önmagában véve erény. Nem kell mást tenned, csak tanulni, cserébe a szabadságot kapod. Később majd ezért a tudásért, a céltudatos állhatatosságért izgalmas és irigylésre méltó állást nyersz, tágas lakosztályt bérelhetsz, otthonosan mozogsz a szellemi elit partijain. Minden elérhető, kóstolj bele mindenbe.

A másik, a bámulatosan légies, gyönyörű Sarah éppen ahhoz a térdremegtető gentlemanhez megy feleségül, akit az ég is neki szánt. Épp időben ahhoz, hogy gyermekeket szüljön, akiket aztán családi idillben nevelhet a bájos vidéki farmon. Mégis irigyli Emilyt, mert egészen más, mint ő. Aminthogy Emily is irigyli Sarah-t, mert egészen más, mint ő.

A dolgok elromlanak, és kétségessé válik, hogy egyáltalán meg lehet-e javítani őket. Egy pillanat, egyetlen elhibázott lépés képes romba dönteni a boldogságot. Vagy inkább évek lassú munkájának lett az eredménye?

A hiú és önző anya nem volt képes példát adni a lányoknak. A megkapargatott felszín alatt rothadást találsz. A kifelé mosolygás erőfeszítése alkoholba fullad. A talpraesett, okos Emily nem fél férfiakkal harcba szállni, hogy megvethesse lábát a világban, de végül bonyolult és/vagy megalázó kapcsolatokba keveredik. Számára a másik út: az örök szingliség. Törvényszerű volna mindez?

Yates átkozottul jól ismeri a nőket. Túlságosan is érzékenyek az apró részletekre kitérő jellemrajzai. Hogy a legjobb szakácsok és a legjobb festők férfiak – annak ellenére, hogy az étel és az ízlés dolga a közvélekedés szerint nőkre tartozik –, már tudjuk egy ideje. De hogy a női lélek mélységeit is jobban ismerheti egy férfi, ez az igazi meglepetés. Nő már csak szolidaritásból sem leplezné le ilyen mesterien a saját fajtáját.

Richard Yates életét sok minden nyomorította. Otthona széthullott: szülei hároméves korában elváltak. A hadseregben tüdőbajt kapott. Komoly alkoholistává nőtte ki magát. Szenvedett el nem ismertségtől, ráadásul mániás depressziótól is. Két sikertelen házasságból lépett ki, három lánygyermek apjaként. A gyerekkori traumák, a világháború alatt katonaként megélt történetek újra meg újra, fel- és átdolgozva bukkantak fel a későbbi művekben. Hírnevét első regénye, A szabadság útjai (1961) alapozta meg, amelyben az alig harmincéves, kétgyerekes házaspár élete máris céljavesztetté vált. (Sam Mendes szabta át aztán filmmé, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet alakításával.) Az életrajz nemcsak azt rögzíti, hogy szabadúszóként Robert Kennedy szellemírója volt, hanem azt is, hogy számos amerikai egyetemen tanított írástechnikát.

Yates realizmusa, melyet finoman adagolt romantikával fűszerez, ajánlott irodalom lehet férfiak és nők számára egyaránt.

Adatok: A könyv fülszövege

Richard Yates: Húsvéti korzó

Partvonal Kiadó, 2010