Mindig, minden lehetséges | Harry Mulisch: A menny felfedezése

Írta: Novics János

Vagy másképp: bármi bármikor megtörténhet. Ez az egyik kulcsgondolata Harry Mulisch regényének, amelyet, valljuk be, agyonhallgattak országszerte, vagy legalábbis alig vették észre. Nem mintha túl sok kritika jelenne meg a kortárs világirodalom műveiről, de azért ennél talán több figyelmet is érdemelt volna.

Pedig Mulisch kötete népszerű, sőt kultikus olvasmány lehetne. Ott a helye Umberto Eco vagy Carlos Ruiz Zafón szórakoztató munkái mellett. De míg Eco a nyelvfilozófiát énekli meg, és a világot szövegnek tekinti, Zafón meg elmés ponyvaregényként írja újra a Történetet, addig a holland szerző eredetileg 1992-ben megjelent főműve igazi emberiségregény. Majdnem a teljes huszadik századot átfogja, több mint hatszáz oldalban. Az egész történetet lényegében egy angyal beszéli el, aki előre eltervezett módon befolyásolja hőseink tetteit és a világ működését, egy határozott égi cél érdekében. Ez talán úgy hangzik, mintha valamilyen vallásos meseirodalom volna, pedig a keretül szolgáló betét csak egy játékosan komoly allegória.

A cselekmény Amszterdamban veszi kezdetét, a múlt század ötvenes éveiben. Mulisch műve az első száz oldalban egy szép barátság története. Max, a zsidó származású csillagász és Onno, a baloldali művészettörténész szellemi kapcsolata. A következő száz oldal szerelmi dráma, amelyben persze, ahogy az már lenni szokott, a Nő megjelenésével borul a barátság és elég kacifántos viszonyrendszerek alakulnak ki, illetve végzetes tragédiák sorakoznak, természetesen az Angyal közreműködésével. Csak itt, a kétszázadik oldal táján jelenik meg a regény voltaképpeni főhőse, Quinten, akiről nem lehet tudni, vajon a két barát közül Max vagy Onno gyermeke. Ennek a gyermeknek jutott az az angyali küldetés, hogy az emberi teremtmény és az isteni régió közötti szövetséget megszüntesse. Az emberiség ugyanis megfeledkezett a transzcendensről, nincs többé Istenre szüksége, ezért az angyali seregek úgy döntöttek, visszalopják tőlünk a Tízparancsolatot. Hiszen ha szerintünk Isten halott, akkor már semmi szükségünk az efféle egyezményre. A regény második része ennek megfelelően már egyfajta metafizikai-filozófiai kalandregény, amely legalább annyira emlékeztet A rózsa neve vagy a Zafón-ikerregények fordulataira, mint Thomas Mann műveire vagy az Indiana Jones-filmek motívumaira.

Mulisch regényének legfőbb értékei azonban szerintem a részleteiben rejlenek. Az izgalmas és érdekfeszítő cselekmény ugyanis enciklopédikus módon felvonultatja az emberi kultúra és civilizáció szinte teljes tárházát és tudását. A szereplők beszélgetéseiben, cselekedeteiben, múltjában és történetében szembesülhetünk a történelem, a vallás, a tudomány és a művészet valamennyi fontos dilemmájával. De nem valami száraz, lexikonszerű lajstrom ez, hanem elképesztően érdekes gondolatok, információk és tények tömege. Oldalról oldalra záporoznak az olvasóra a különféle megdöbbentő tudásmorzsák, miközben újra és újra mellbevágó gondolatkísérletek és szédületes elméletek követik egymást. (Különösen jólesett, hogy régi vágyam és mániám, a csillagászati időgép ötlete is megjelent, hiszterioszkóp elnevezéssel.)

Mulisch könyve egyben a huszadik század regénye is. Minden lényeges eleme felbukkan itt ennek a sötét kornak: a két világháború, Auschwitz, a szovjetkommunizmus és a nukleáris félelem, a terrorizmus, a politikai filozófiák, tudományos felfedezések, a technika térnyerése. Persze jellegzetesen holland vagy nyugat-európai regény is, önironikus, kritikus szellemben megírt vitairat a saját felvilágosodás utáni kultúránkról, miközben legalább ugyanennyi csípős megjegyzés vagy elemző gondolat foglalkozik a kereszténységgel, a judaizmussal és az iszlámmal. De nem gonoszkodó hangnemben, hanem okosan és sok-sok humorral.

 

A menny felfedezése arról szól, hogy elveszítettük az angyalokat és Istent, és amit nyertünk helyette, az a kozmikus magány, ahol bármikor, bármi megtörténhet. Ki vagyunk szolgáltatva a vak és gyilkos természet, a véletlenek céltalan működésének. Mulisch azonban mintha azt sugallná, hogy az emberi világban ennyi valószínűtlen abszurditás önmagától nem létezhet: ez egy angyali szellem, talán Lucifer műve. Mert ha mindig minden lehetséges, akkor nem fordulhat elő, hogy esetleg angyalok is léteznek? Vagy ami még abszurdabb: nem lehetséges, hogy még Isten sem halt meg?

(A regényből film is készült 2001-ben, The Discovery of Heaven címmel. )

A könyv fülszövege

Harry Mulisch: A menny felfedezése

Cartaphilus Kiadó, 2008.