Mirtse Zsuzsa: Megnevezem a megnevezhetetlent

(Debreczeny György: Molloy énekei 3. c. versére)

Figyelmetlenül figyeltem már
megint. Megint mellébeszélek.
Egy pontra szűkítem a szórtat,
amikor bátorítasz, félek.

Kutyabajom nincs, irigy kutya,
Ha neked jó, hogy rossz – felőlem!
Adjunk halat a Jóistennek.
Ma se számíts hálára tőlem,

vedd komolyan minden szavamat,
tudod, nem tartottam be soha,
elkártyáztam a becsületed,
amid volt, rég eladtam, noha

tudtam, hogy semmi nem az enyém,
elloptam. Nézd, tiszta a kezem!
Ami hozzám ragadt, szennyes ég,
ég az arcom, nem ér a nevem.

Éppen csak elkerüljük egymást,
kerülj ki, ha utadban állok,
mondj valami fontosat, ha tudsz,
de ne most, mert most buszra szállok.