Találkozások szövedéke | Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája

Posted on 2011. november 11. péntek Szerző:

0


Írta: Szabó Gábor

Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiájaA nyughatatlan, örök fiatalnak mutatkozó Ungvári Tamás könyveinek mindig különleges atmoszférája van. Műveinek vonzása magához köti olvasóját. Ebben a kötetében arra világít rá, hogy az emberi sorsok szövevényes hálózatát csak akkor érthetjük meg, ha nagyobb történelmi kontextusba helyezzük.
A múlt nyugtalan tenger. Ha mindenki elkezdené családjának múltját kutatni, felismerné, hogy saját története szélesebb kitekintésben akár befolyásolhatja is – a világtörténelmet. De ez nem sok embernek adatik meg. Ungvári Tamás fáradságot nem kímélve elvégzi helyettünk, a halott testeknek élő szövetet adva. A múlt nyugtalan felszínén bolyongó hajótörötteknek csak a jelen és a jövő generációja dobhat mentőövet. Ilyen mentőöv A feledés enciklopédiája.

Ungvári több helyütt is leírja, hogy a történelem – sok más megközelítésen túl – tekinthető a kézfogások történetének is. A jövő nemzedékének pedig azt tanácsolja, hogy a földi élet során szerezzük jó hírét a nevünknek. Rögtön az elbeszélése elején okot ad, hogy rácsodálkozunk bizonyos emberi életek és a történelem közötti szoros kapcsolatra. Megtudjuk, hogy Maria Montessori, aki az első diplomát szerző nő volt Itáliában, később híres pszichológusként és gyermekgyógyászként Mussolini kormányának száműzetését »élvezhette«.

„Dr. Montessori meg sem állt Indiáig, míg én dr. Montessori követségi iskolájában rohadtam Budapesten. Egy kardos olasz asszonyság számomra érthetetlen nyelven valaminő toszkánai dialektusban szórta ránk a tudást, míg én depresszióba süppedve ültem a kis székemen.” Aztán néhány bekezdés után arról ír, hogy minden írásbelit úgy kellett befejezni: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. „Hézagosan emlékszem, hogy egy, vagy két nap múltán a Köröndön énekeltük a királynak, mi kis hungaro-olaszok, pöttöm fasiszták a Giovinezzát. Ifjúság, Primavera, a tavasz, amelyikre boldog nyár köszönt. S erre a dalra menetelünk, E per Benito Mussolini, Eja, eja alalá, E per la nostra Patria Bella [szép hazánkért], Eja eja alalá.”

Majd hirtelen családi mélyvízbe merülünk: szeretett unokaöccse, Elbert János irodalomtörténész és műfordító a Nagyvilág folyóirat egyik szerkesztője 1983. március 9-én a siófoki móló (egyébként sekély) vizébe fulladt. Holttestét Ungvári azonosította. A halál körüli rejtélyek évtizedek óta nem hagyják nyugodni: Elbertnek azóta két egész kötetet szentelt. Ebben a fejezetben az enciklopédia nagyon személyessé válik.

A szerző előkeresi a két világháború közötti magyar irodalom alakjainak portréját. Olyan fényben próbálja megvilágítani őket, ahogyan eddig nem láthattuk. Az irodalom századokon átnyúló jelentőségét a Síron túli kézfogások fejezet egy frappáns bekezdésében így veti fel – a teljesség igénye nélkül idézve: „Az irodalom, magyarázta Végh Gyuri, valójában síron túli kézfogásokból áll. Én most ráztam kezet Hatvany báróval, aki éppen visszatért londoni emigrációjából. Hatvany Gyulai Pál tanítványa volt a pesti egyetemen, így meglehet, hogy végül is Petőfi Sándorral fogtam kezet.” Itt világosodik meg teljesen könyvének ars poeticája.

„Ezeket a neveket: harcos kisúr Gyulai Pál, báró Hatvany Lajos, Végh György alighanem a pusztába kiáltom. Kevesen emlékeznek rájuk. Erre csak annyi a vigasz, hogy manapság senkire se emlékeznek” – írja Ungvári Tamás, és ez a gondolat szövi át A feledés enciklopédiáját. A fölemlegetett emberi sorsok és történelmi kézfogások hálóját bogozgatva mutatja fel őket a jelenkoriaknak, „hogy egy pillanatnyi reflektorfény után visszaadjam őket a múltakat beborító sötétségnek.”

Szikráznak a kötetben a megidézett színészek is. Nem hagyja, hogy elfelejtsük két ragyogó művész, Beregi Oszkár és Gombaszögi Ella nevét. Őket a színpad tette ismertté, de a film már olyan játékukat őrizte meg, aminek alapján nem tudjuk átérezni a kortársak lelkendezését. Mesél a színésznő Darvas Lili és az írófejedelem Molnár Ferenc házasságáról, ami maga volt a tömény ellentmondás.

Mit gondoljunk olyan friss házasokról, akik már a nászúton is két külön szobát vettek ki? (Igaz, Molnár gyakorlott nászutazó, Darvas a harmadik felesége volt.) Ritkán éltek együtt, jegyzi meg a szerző, de valójában sohasem váltak el egymástól. Egy rövid megjegyzésben kitér Molnár előző feleségére, Fedák Sárira is, aki 1955-ben szegényen és pályájáról letiltva hunyt el. Pedig mekkora csillaga volt a századelő zenés színházának!

Ungvári Tamás

Ungvári Tamás

Az olvasó, ha szereti az (ön)ironikus, csapongó anekdotázást, vegye kézbe a kötetet, és csatlakozzon szerzőjéhez a szarkasztikus időutazásban. Ungvári Tamást a sorsa rengeteg olyan találkozással ajándékozta meg, olyan embereket ismerhetett meg, amelyeknek és akiknek az emlékét nem szabad átengedni a feledésnek.

A könyv fülszövege

Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája

Scolar Kiadó, 2010