Browsing All posts tagged under »prózaversek«

Szabó Imola Julianna: Varratok (részletek)

augusztus 16, 2014 Írta:

0

rókatündér Pici ház, óriás erdő. Bogarak románca a fák alatt. Levélbe vont szélvihar. Rókatündér alszik, álmos, hallgatag. Ma nem nyílnak virágok, ma emberek jönnek. Játszanak. Kicsit gyilkosost, kicsit elárulósat. Vadakat céloznak meg, puska sóhaja dereng a dombon túlról. Ma emberek jönnek. Csizmákban, kabátban taposni az avart. Szertefújni a félhold sugarát, eltépni a hajszálvékony nyarat. Húst […]

Táncöltések | Szabó Imola Julianna: Varratok

augusztus 16, 2014 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Szabó Imola Julianna kötete csupa tánc. Mondhatják persze, hogy Jónás Tamás fülszövege inspirált erre a kijelentésre, de nem. Magamtól jutottam erre a meg­állapításra, mielőtt azt elolvastam volna. Még csak nem is az utalás okozta ezt a táncművész Pina Bauschra – hanem a Varratok mondataiban lüktető, remegő tánc­érzet. A szövegek, amelyek ebben a […]

Bárhol megteremthető a mindenség közepe | Turczi István: A változás memóriája

november 23, 2011 Írta:

0

Írta: Szeifert Natália A prózavers olyan vers, ami nem rímel, de már majdnem kiér a lap széléig. Ez volna az a tulajdonsága, ami alapvetően meghozza a kedvet az olvasáshoz. Ha néha mégis ódzkodik tőle az olvasó, annak a számos, igencsak felejthető költői próbálkozás lehet az oka. Ebben a műfajban leggyakrabban a tördeléssel verssé kalapált próza […]

Turczi István: A változás memóriája

november 23, 2011 Írta:

0

Tenyérnyi terjedelmű szövegek követik egymást Turczi István új kötetében. Az erdőszéli kert magányában szemlélődő, álmodó és számot vető ember életfilozófiája nyer fegyelmezett, mégis lebegő formát prózai versekéit. Igaz – írja Lator László -, van bennük elég próza: életének egy-egy helyszíne, álomszerű vagy pontos rajzzal rögzített jelenete. A feszült, fegyelmezett mondatokban szakszavak, hétköznapok hordaléka, szleng. De […]