Browsing All posts tagged under »kálmán_eszter«

Allgemeine Angesaufen* | Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Centrál Színház

január 9, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Tulajdonképpen már a kezdés előtt tapsot érdemelt volna a díszlet, a csempefényű fekete falakkal, a földet (padlót) behálózó pontnyi (led)fényekkel és a karácsonyi üvegdíszekkel sűrűn benőtt éggel. Kicsinyítve egy hazug művilág, aminek a nagy eseménye, hogy elhúz fölötte a Zeppelin léghajó, miközben lent patakokban folyik a sör. Igen, ez az Oktoberfest, […]

»Mossuk tisztára a szennyest!« | Básti Juli a Kísértetekről / Centrál Színház

január 23, 2018 Írta:

0

L. Horváth Katalin |  Kíméletlen tükröt tart elénk a Centrál Színház Kísértetek című előadása, Alföldi Róbert rendezésében, Básti Julival a főszerepben. A darabot ugyan a norvég Henrik Ibsen írta, 1881-ben, de úgy érezzük: a mai magyar valóságról szól. ,,Nem tudnak a gyerekeink biztos alapokról indulni, mert óriási káosz van a múltban, amire évről évre egyre több megoldatlan […]

»Előbb-utóbb kiborul a bili« | Alföldi Róbert a Kísértetekről / Centrál Színház

január 10, 2018 Írta:

0

L. Horváth Katalin | Alföldi Róbert rendezésében vitte színre a Centrál Színház Henrik Ibsen egyik ritkán játszott darabját, a Kísérteteket. Az először 1881-ben bemutatott dráma középpontjában egy középkorú nő, Helene Alving áll (Básti Juli játssza), aki – a társadalmi elvárásoknak megfelelően – egész életében a férje bűneit titkolta és kompenzálta. A férfi halála után azonban minden […]

Vinnai András: Szóvirágok (részletek)

április 13, 2015 Írta:

0

Előbeszéd, ajánló Nyelvünk gazdagsága, kommunikációs lehető­ségeink burjánzó veteményes kertje ihlette, hívta életre e tanulságos, s egyszersmind mosolyfakasztó történetet, amely az emberi beszéd eszközeivel szólítja meg nézőit, s hívja önfeledt, ugyanakkor felelősségteljes játékra mindazokat, akik szívükön, s ajkukon viselik a verbális információáramlás sorsát, s akik nem fordulnak el az emberi diskurzus építőköveinek az évezredek során tükörré […]

Nehéz a nyelvkertész dolga | Vinnai András: Szóvirágok / Dumaszínház & Füge / Jurányi

április 13, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | A nézőt már a kezdés előtt eligazítja a halk zeneszó, a My Fair Lady dalai – ha nem kapcsolna azonnal, később még rájöhet, miért hallja Eliza Doolittle-t. Mert a történet arról szól, hogy a láthatatlan, de annál cinikusabb Úristen – látván, hogy az ember mint korcsosul a Földön – elvenni készül […]

A demencia poézise | Florian Zeller: Apa / Belvárosi Színház

február 22, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Vajon fogja-e vonzani közönségét Florian Zeller darabja a Belvárosi Színházba? Hiszen az időskori elbutulás, az Alz­heimer-kór nem de­rű, nem komédia. Ennek a betegségnek, az aggkori (néha korábban kezdődő) el­tom­pu­lásnak a tünetei kis adagban figyelve talán mu­lat­ságosak, nagy adagban – a beteggel együtt élve – tragikusak. Lukáts Andor Andréja, a címbeli Apa, […]

Kibírhatatlan nő az éjszakában | Bill Manhoff: Bagoly és Cica / Belvárosi Színház

július 5, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | Egy díszlet, két szereplő, sok poén. No igen, meg két jó színész. Sok mindent el tudnak ám feledtetni. Rosszkedvet, házsártos házas­tár­sat (avagy kapcsolt részt), leginkább az­zal, hogy a történet bekapcsolja a nézőben a rela­­tivizálót. Azt a képességet, hogy végig­néz­zen a saját életén, és merje kimondani: hát, ehhez képest az én párom […]

Működteti a WordPress.com.