Nehéz a nyelvkertész dolga | Vinnai András: Szóvirágok / Dumaszínház & Füge / Jurányi

Posted on 2015. április 13. hétfő Szerző:

0


szoviragok-plakat-ALLOBedő J. István |

A nézőt már a kezdés előtt eligazítja a halk zeneszó, a My Fair Lady dalai – ha nem kapcsolna azonnal, később még rájöhet, miért hallja Eliza Doolittle-t. Mert a történet arról szól, hogy a láthatatlan, de annál cinikusabb Úristen – látván, hogy az ember mint korcsosul a Földön – elvenni készül a beszéd képességét.

A többiekét már elvette, utolsónak hagyta a magyart. És ettől a szégyentől csakis Bernadette, a magyar nyelv édesanyja, a nyelv virágoskertjének őre mentheti meg az emberiséget.

A feltétel: tanítsa meg beszélni szépen valamelyik szomszédját. De ne az értelmiségit, hanem azt a két makogó nyomorultat, a másik kerítésen túlról. Az ő jellemzésüket már készen kapjuk az előadás előtt. Íme:

(Figyelem! A helyesírási hibák nem lyavítandók!) Feri és Teri nem álnak a verbális komunikáció csucsán. Ezért is szeretnének inkább leülni valamire, de viszont székük az meg nincsen nekik. Miután elopják a szomszédos telekről a két napszídta műanyag ülőalkalmatosságot, gyökeressen megváltozik a életük. A kert tulajdonosa ugyanis nem más, mint Nyelvédesanyánk, aki amellette, hogy serényen gyomlál és ojtogat varázslatos szóvirágoskertjében, nem rest a tettek mezejére lépni, ha az emberi nyelv sorsa forog kockán. Márpedig valaki nem írja, hanem irtja a szavakat! Tanúlságos történetünkből kiderül, maradt-e eséj szavaink megovására, vagy talán nem marad írmaglyuk se nem? Lyöllyön el és megtuggya!

Bernadette vállalja, és ezzel el is indul a Higgins-turné – csak azért nem Pygmalion, mert csupán a tanításról van szó (a beleszeretés kimarad…).

Folyik a képzés (Sipos Vera, Elek Ferenc, Bánki Gergely)

Folyik a képzés (Sipos Vera, Elek Ferenc, Bánki Gergely)

Bernadette odaadó és okos tanárnő – Elek Ferenc játssza, kitűnően, komolyan. Ettől lesz mulatságos. Asszonyi türelemmel kezd neki a két kvázi-ősember, Feri (Bánki Gergely) és Teri (Sipos Vera) idomításának. Kell is, mert a nyögések, izék, horkantások lefedik kettejük kommunikációjának minden területét, az evéstől a nemi életig. Izé, na! Mássz rám – mondja Teri, s ezzel véget is ér a közlendőinek listája. Illetve mégsem: bőségesen akadnak válogatatlan trágárságok.

Bernadett (őt is jellemzi egy szép monológ, barokkos bonyolultságát talán csak az ínyencek élveznék, tehát ők kattintsanak IDE) sziszifuszi munkát végez. Legelőször is a B+-fa leveleit hullatja el, így a kifejezés „elfogy”, ezzel káromolástalanítja a párocskát. Aztán gyakoroltatni kezdi Ferivel a megszólítás, köszönés formáit. Eközben derül fény a múltra. Feri csecsemőkori traumájára, ami beszűkítette a beszélőkéjét. Teri még nehezebb eset. Érjük be annyival, hogy gyerekkorában neki sem jutott pihe-puha ágyikó: farkasok nevelték. És Terinek nem is megy az átállás a szépbeszédre.

Elek Ferenc, Bánki Gergely (mint farkasok), Sipos Vera

Elek Ferenc, Bánki Gergely (mint farkasok), Sipos Vera

A nyelvkertész végül az Úr elé állítja egyre jobban kikupálódott vizsgázóját, kevés híján mégis ő bukik el. Ekkor Feriből kitör az őserő, ő kezdi fingatni a Mindenhatót, aki viszont nem tud megküzdeni a maga szabta vizsgafeladatokkal.

Hepiend, B+!

Vinnai András egyfelvonásosa nagyon is megtalálta helyét a Jurányiban (Füge és Dumaszínház produkció.) Nem mondható, hogy mentes lenne némi szépelgéstől, hiszen Bernadette egy ma már alig érthető ékesszólást állít szembe Feri és Teri állati egyszerűségű makogásával – de azáltal, hogy ezt a két sorsverte taplót látjuk szembesülni egy másik fajta élettel, egyben világos lesz az is, hogy napjaink magyar Higginsének más a feladata. Itt nem elég szép hangzókat ejteni, hogy hercegnőnek nézzenek. Meg kell tanulnod beszélni, érteni a szavak jelentését, elhagyni a fölösleges trágárságot, káromkodást, és máris közelebb kerülhetsz a munkához, a másik emberhez.

A Szóvirágok az első perctől az utolsóig szellemes és erős, még ha a beszélni tanítás buzgalmában olykor kicsit le is ül. (A Teri farkas-gyerekkorát megidéző jelenet nagy fricska, ugyanakkor nem túl izmos ellenpontja Feri történetének.) Ugyanakkor megint csak ínyenceknek szóló Vinnai bravúrdarabkája. Teri és Feri ékesszóló metaforákkal hergeli egymást egy oltári nagy szeretkezés céljából (ami már nem 20 másodperces villámdugás lenne). Egyetlen illetlenség sincs benne, mégis tömény és röhejes pornográfia. Még Csokonai Vitéz Mihály is odaadná érte – hát, nem is tudom, melyik versét vagy alkatrészét. (Az érdeklődők keressék meg CsVM erotikus verseinek gyűjteményét…)

Kálmán Eszter díszlete egyszerű és praktikus (Vinnaival együtt rendezték az előadást), és a vetített jelenetek ötletessége (Kolozsváry Bálint) eltakarta, hogy valószínűleg igen lapos pénztársával kellett megvalósítani. Juhász Dóra úgy öltözteti a három szereplőt, hogy egy pillanatra sem akadunk fenn az Elek által megformált időske tanszűz figuráján. Sipos és Bánky szedett-vedett rongyai jellemükhöz szolgáltatnak áporodott szagú adalékot.

Fiataloknak való, kendőzetlen, mocskos szájú előadás ez. Finom lelkűeknek, bigottaknak, tekintélytisztelőknek semmiképpen nem ajánlanám a roppant szórakoztató tükörbenézést.

Fotók: Kolbe Gábor