Browsing All posts tagged under »anna_gavalda«

Anna Gavalda: Édes életünk (részlet)

február 24, 2021 Írta:

0

MATHILDE [első felvonás] || 1 || Kávéház a Diadalív mellett. Majdnem mindig ugyanott ülök. A terem mélyén, balra, hátul, a bárpult mellett. Nem olvasok, nem fészkelődöm, nem nyüstölöm a mobilomat – várok valakit. Várok valakit, aki úgysem jön el, és mert unatkozom, elnézem, ahogy az éjszaka leszáll a kávéházra. Utolsó kollégák, utolsó italok, utolsó megfáradt […]

Anna Gavalda: Kis kiruccanás (részlet)

február 7, 2021 Írta:

0

Még le sem ültem, fél seggem a levegőben, a kezem az autókilincsen, a sógornőm máris nekem támadt: – Na de tényleg… Nem hallottad, hogy dudálunk? Már tíz perce várunk rád! – Sziasztok – feleltem. A bátyám hátrafordul. Kacsint. – Jól vagy, szépségem? – Jól. – Betegyük a holmidat a csomagtartóba? – Nem, köszönöm. Csak ez […]

Jelenetek két házasságból | Anna Gavalda: Szerettem őt / Rózsavölgyi Szalon

május 3, 2012 Írta:

0

Írta: Bedő J. István Párbeszédkönyv a Gavaldáé, a késleltetett, elkésett párbeszédeké, az utólag, post festa kibeszéléseké. Annyira tipikus a helyzet, amivel indul, hogy szinte söprűért kiált, kisöpörni az életünkből, a múltunkból az összes ilyen sztorit, amikor a pasi elhagyja a feleségét, otthagyja két gyerekkel, hát mi ebben az új. Hát például az, hogy mindannyiunk múltjában […]

Anna Gavalda: Szerettem őt (részlet)

május 2, 2012 Írta:

0

– Alszol? – Nem. Jött, hogy töltsön magának egy pohárral és leült mellém a fotelba. Még mindig fújt a szél. Sötétben voltunk. Néztük a tüzet. Időnként valamelyikünk kortyolt egyet, a másik meg utánozta. Nem éreztük magunkat se jól, se rosszul. Csak fáradtak voltunk. Nagyon hosszú csend után megszólalt: – Tudod, ha egy kicsit bátrabb vagyok, […]

Anna Gavalda: Szerettem őt

május 2, 2012 Írta:

0

Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja „egy másik” kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni. Ahogy az após apránként megnyílik, lefoszlik róla a tárgyilagosság maszkja, és egy sérülékeny, csupa-seb ember […]