A Q-ügyosztály él és virul? | Line Holm, Stine Bolther, Jussi Adler-Olsen: Holt lelkek

Paddington |

Van olyan könyvsorozat, amit jobb időben abbahagyni. És van olyan, amelyikről kiderül, hogy a lezárás után is maradt még benne élet. Jussi Adler-Olsen a Q-ügyosztály történetét eredetileg tízkötetesre tervezte, és a Hét négyzetméter valóban alkalmasnak tűnt arra, hogy búcsút vegyünk Carl Mørcktől, Assadtól, Rosétól és a koppenhágai rendőrkapitányság pincéjének sajátos világától. Ehhez képest most itt a tizenegyedik rész, a Holt lelkek, ráadásul Adler-Olsen már nem egyedül jegyzi: két fiatalabb dán krimiszerző, ráadásul két nő, Line Holm és Stine Bolther csatlakozott hozzá.

Ez persze rögtön felveti azt a kérdést, amitől egy hosszú sorozat rajongói általában tartanak: ugyanaz maradt-e a Q-ügyosztály? Meglepően nagy részben igen. A két új szerző jelenléte érezhető, de nem úgy, mintha valaki egyszerűen átvette volna Adler-Olsen szereplőit, és most megpróbálná utánozni az eredeti hangot. Nem ún. fan fiction érzetet kelt. És nem is olyan, mint az elhunyt szerzők (pl. Agatha Christie vagy Ian Fleming) hőseinek feltámasztására tett jobb-rosszabb kísérletek. A humor, a groteszk helyzetek, a szereplők közötti furcsa szeretet-gyűlölet viszony, a magánéleti problémák és a nyomozás összefonódása nagyon is ismerős. Ugyanakkor mintha valamivel több lenne a személyes konfliktus, néhol erősebb a drámaiság. Különösen Rose és az új szereplő, Helena történetszála kap hangsúlyosabb szerepet. Talán éppen ez a jó megoldás: nem próbálták konzerválni a Q-ügyosztályt, hanem hagyták változni valamennyire.

Annál is inkább, mert maga Carl is megváltozott. Kilépett a rendőrségtől, és – ez a könyv egyik legszellemesebb ötlete – krimiíró lett. Sőt: tulajdonképpen Adler-Olsen egyetlen elegáns mozdulattal Carlt teszi meg az egész Q-sorozat szerzőjének. A Nyomtalanul már megjelent, és Carl éppen a Fácángyilkosokon dolgozik. Vagyis amit mi eddig Jussi Adler-Olsen regényeiként olvastunk, az a történet világában lassan Carl Mørck saját életének irodalmi feldolgozásává válik. Szép kis játék szerzővel, szereplővel és olvasóval – és egyben lehetőség arra is, hogy Carl úgy maradjon jelen a sorozatban, hogy már nem ő vezeti a Q-ügyosztályt.

Mert a pince közben nem ürült ki. Assad és Rose próbálja működtetni az osztályt, nem különösebben fényes eredménnyel, majd megérkezik hozzájuk a dán–francia Helena Henry. Természetesen neki is komoly személyes problémái és titkai vannak – ebben a tekintetben tökéletesen illik a csapatba. Assad ezúttal a megszokottnál talán kevésbé zűrös, Rose viszont annál inkább. Fizikailag és lelkileg sincs igazán jól (hogy mitől, azt szerintem minden olvasó tudja a könyv felénél, de mivel csak a végén derül ki, nem spoilerezem el). Helena érkezését pedig olyan gyanakvással fogadja, hogy rövidesen fontosabbnak tűnik számára az új kolléganő múltjának felderítése, mint a hivatalos nyomozás. Helena pedig valóban rejteget valamit.

• Olvass bele!

A Holt lelkekben egy évekkel korábban lezárt esetről kiderül, hogy mégsem egészen úgy történt, ahogyan a rendőrség gondolta. Innen vezetnek a szálak vissza egy évtizedekkel korábbi iskolai történethez. A történet hátterében és középpontjában ugyanis iskolai zaklatás áll (már megint, mondhatja az olvasó, hiszen már több ilyen kötetről írtam). Egy „csínynek” szánt, kegyetlenül elfajuló megalázás és annak évtizedekkel későbbi következményei mozgatják a történet szálait.

Adler-Olsen könyveiben korábban is gyakran elmosódott a határ áldozat és elkövető között, és ez most sincs másképp. A regény egyik legérdekesebb kérdése, hogy meddig felelünk azért, amit fiatalon tettünk, és mit kezdhet az ember egy olyan sérelemmel, ami köré lassan az egész életét felépítette. A bosszú természetesen nem teszi semmissé az eredeti igazságtalanságot, de az eredeti igazságtalanság sem igazol mindent, ami utána következik.

Be kell vallanom, a magyar Holt lelkek cím nem igazán tetszik. Nem rossz, csak éppen eltűnik belőle valami, ami a regényben fontos. Az eredeti dán cím, Døde sjæle synger ikke szó szerint azt jelenti, hogy „a holt lelkek nem énekelnek”, az angol kiadás pedig a sokkal hangulatosabb No Song for the Dead címet kapta. A dal és az éneklés nem véletlenül került a címbe: a történet egyik meghatározó motívuma. Igaz, így a tartalom is meglepetés.

A magyar szöveg viszont kárpótol ezért az apró csalódásért. Sulyok Viktória fordítása gördülékeny, természetes, jól működik benne a Q-ügyosztályra mindig jellemző humor, és különösen fontos, hogy a szereplők eltérő beszédmódja sem válik erőltetetté. Ez nem kis feladat egy olyan sorozatnál, amelynek figuráit a magyar olvasók már sok kötet óta ismerik, és szinte hallják a hangjukat olvasás közben. (Lábjegyzetként hozzáfűzöm, annyira így van ez, hogy a nemrég bemutatott, amúgy kiváló Netflix sorozat nekem komoly csalódás volt. Más kép élt a fejemben a szereplőkről.)

A Holt lelkek tehát érdekes kísérlet. Egy lezárt sikersorozat újranyitása úgy, hogy az eredeti szerző fokozatosan átadja a stafétabotot két másik írónak. Egyelőre működik. Nem egészen ugyanaz a Q-ügyosztály, mint régen, de talán nem is lenne jó, ha az lenne. A regény végét olvasva körülbelül annyira hihető, hogy itt véget ér a történet, mint az, hogy Rose egyszer csak békésen elfogad egy új kollégát, és nem kezd nyomozni utána. És a Q-ügyosztály története folytatódik, ugyanis Adler-Olsen hivatalos honlapja szerint már a 12. rész befejezésén dolgoznak.

Line Holm, Stine Bolther,
Jussi Adler-Olsen:
Holt lelkek
(A Q-ügyosztály esetei 11.)
Fordította: Sulyok Viktória
Animus Könyvek, Budapest, 2026
424 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
online ár a kiadónál 5390 Ft,
e-könyv változat 3890 Ft
ISBN 978 615 132 0068 (papír)
ISBN 978 615 132 0075 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Carl Mørck befejezte a rendőrségi pályafutását, hátat fordított a Q-ügyosztálynak, és krimiíróként próbálja megállni a helyét, ám egy napon nyugtalanító hangfelvétel birtokába jut. Négy évvel korábban egy idős férfi megpróbálta megölni a feleségét, majd végzett magával. Az ügyet akkor lezárták, de a hangfelvétel alapján egyértelműen kiderül, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a házaspár nem volt egyedül.
Carl felkeresi régi barátait, Rosét és Assadot, akiknek a főnökük távozása után nemcsak az eluralkodó rossz hangulattal, hanem a siralmas felderítési arányukkal is meg kell küzdeniük. Gordon Dánia egy távoli szegletében talált munkát, így a két főre csökkent Q-ügyosztály új kollégát kap egy dán–francia rendőrnő, Helena személyében. Rose a fejébe veszi, hogy Helena titkol előlük valamit, és a saját szakállára nyomozni kezd utána, de Helenának mintha nem lenne múltja.
Carl kezdeményezésére a Q-ügyosztály újra megnyitja az idős házaspár ügyét, és lassan kibontakozik előttük egy szívszorító történet. Ám amikor Assad és Helena belesétál egy bosszúszomjas alak halálos csapdájába, fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy ki az áldozat és ki az elkövető ebben a szövevényes ügyben.