Tükör által homályosan | Andrea Mills: Az érzelmek színes világa

Fazekas Erzsébet |

Ez a könyv, mind figyelemkeltő borítójával, mind a belső oldalaira rajzolt figurákkal, a tarka szín-kavalkáddal önmagáért beszél. Lenyűgözhet kicsit, nagyot egyaránt, így nem is tervezek klasszikus (csalogató) ismertetést írni róla. Inkább csak a lapozgatás közben bennem felmerült gondolatokat tárnám a gyereknek felolvasó felnőtt elé. Arra szándékozom rábeszélni őt, idézzék fel közösen, hogy milyen szín társul (és vajon miért) az egyes érzelmekhez a mesékben, a mindennapokban. A tizenévessel már arra is lehet példát keresni, milyen színben jelennek meg a jellemek az irodalomban. Hasznos dolog az olvasás elsajátításával együtt megtanítani annak felismerését, sőt megértését, hogy a színek rendkívül erőteljes kifejezőeszközök. Nemcsak díszítik a szöveget, de egészen jól megfejthető jelzéssel utalhatnak a szereplő érzelmeire, leírják hangulatát, lelki-állapotát.

A színek jelentése időben/térben (koronként, kultúránként) és egyes szerzők szerint is változhat, de léteznek újra és újra felbukkanó általános társítások a népművészetben és az irodalmi művekben egyaránt. Mindenki ismeri a piros/vörös szimbolikáját – megtanultuk, hogy heves érzelmekre utal. A szenvedély, a mindent elsöprő szerelmi vágy, a lelkesedés, a hevület, a forradalmi lobogás és az (akár véres) önfeláldozás legfőbb szín-jelölése. Más esetekben a harag, a bosszú, vadság, a romboló (destruktív) indulatok kifejezője (ld. vörös/lila a feje a dühtől). Árnyalatai a veszélyt, bűnt is felidézhetik – olykor bűntudatra, véres, tiltott dolgokra utalnak (mint például Nathaniel Hawthorne regényében, A skarlát betűben).

A sárga a kettősség színe – az egyik póluson csupa negatív érzelemre utal. A net gyűjtése szerint, a régebbi művekben (főként a drámákban) a beteges féltékenység, az álnokság, illetve az őrület, szorongás, betegség, a leépülés jelzője. (Dosztojevszkij leírásai szerint Szentpétervár fullasztóan sárga.) Ez a szín, az ellentétes póluson pozitív összefüggésben a fény, melegség, a remény, a szellemi frissesség, az öröm jelzése lehet. A zöld a megújulás: az újrakezdés, a tavasz, remény, a fiatalság, a belső béke klasszikus jelképe. Másfelől a kínzó vágy színe is lehet. Shakespeare óta „a zöldszemű szörny” a féltékenység uralkodó színe (lásd Othello történetében). Más szerzőknél az elérhetetlenségre utal. A nagy Gatsby című regényben (F. Scott Fitzgerald) a móló végén villogó zöld fény a múlt visszaszerzése utáni vágy, az amerikai álom szimbóluma. A fekete a véglegesség, a végérvényesség színe; az elmúlásé – nyilván ezért a gyász jelképe (persze vannak kivételek, a dél-magyarországi Ormánságban, vagy például a koreaiaknál az öltözet fehér színe jelzi a gyászt). De kifejezheti a depressziót, az ürességet, a szomorúságot, reménytelenséget, melankóliát. És utalhat még a lélek sötétségére, a gonoszságra is. (A gótikus irodalomban, a horrorban, de még a Harry Potter-világban is az ismeretlentől való rettegés, a morális romlottság színe.)

A fehér mindenképpen ellenpólus: a tiszta, a még el nem foglalt, be nem szennyezett lap. Az ártatlanság, naivitás, a (szűzi) tisztaság, a bűntelenség klasszikus szimbóluma. Olykor riasztó is lehet, ha az elidegenedésre (külső/belső) ürességre utal. A modern irodalomban gyakran a magányt, dermedtséget, érzelmi ridegséget, egzisztenciális űrt jelöli – akár a rideg téli tájjal ábrázolva. (Ki nem hagyhatom itt az utalást a Nobel-díjas Han Kang A fehér könyv című művére.)

Az itt említett példák nyomán felötlik bennem, ha egy-egy szín olykor erősen eltérő jelzést adhat, érdemes-e erőltetni az osztályozást, a merev dobozba zárást? Valami úgyis mindig kimarad – mint a most vizsgált könyvből például a zöld kapcsán a megnyugtatás. Hiszen nem véletlenül oly hangsúlyos e szín használata a kórházakban: a műtők, betegszobák, a folyosók falán.

Nem folytatom a színskálát, a további példasorolás legyen a szülők és az irodalomtanárok dolga. Csak némi segítséggel sikerült rátalálnom fordítónak a könyvben fel nem tüntetett nevére. Pedig azért megkérdezném tőle, milyen az, ha az izgalom az ember szívében pattog (ezt a borítón olvasom). Mert így még éretlen kisgyerekként sem éreztem. A gombóc sem a hasamban volt az izgalomtól, hanem a gyomromban vagy a torkomban.

Töprengve fogadom a velem pertuban lévő szerző filozófiai alapmondatát: „az érzés ott van bennünk, még ha nem is mindig tudjuk, hogy pontosan mit érzünk” – a szándékát persze értem: „Ez a könyv útitárs a színes világunkban.” Bár a körülöttünk lévő világ színes, de miért ne lehetne nagyon tarka érzelmeink világa is? Csak költői véna kérdése, ki milyen színnel azonosítja az érzéseket. Vagy az érzelmeket? Egyáltalán: azonos ez a kettő? Vajon különbséget tesz-e közöttük ez a könyv, ami a gyerekeket amúgy szájtátó bámulatra készteti? Mivel erre nem találtam itt választ, segítséget vettem igénybe. Nagy Ádám (Mindset Mentor) írja, hogy sokáig ő is azonosnak hitte a két fogalmat. Ám lassan felismerte lényeges a különbség van köztük.

Az érzelem olyan összetett pszichológiai állapot, ami belső/külső ingerek hatására jön létre, többnyire rövid ideig tart, gyakran automatikus fiziológiai reakcióval jár, így könnyen felismerhető. Például a félelem kivált egy üss vagy fuss reakciót, amit magasabb pulzus és adrenalinszint jellemez. Az érzés ezzel szemben tartós, szubjektív. Saját gondolataink, tapasztalataink, benyomásaink formálják. Olyan állapot, amit tudatos elménk értelmez, és fordít le számunkra. Az érzelmek gyorsak, impulzívak, automatikusak, mulandók, ellenben az érzések tartósak, szubjektívek és ami talán a legfontosabb, tudatosan lehet őket létrehozni.

• Olvass bele!

Az érzelmek és érzések különböznek, mégis szorosan összekapcsolódnak. Bár a pszichológia külön fogalmaknak tartja, a hétköznapi beszédben gyakran összemosódnak. Javasoljuk a felnőtt társ-olvasónak, erre feltétlenül hívja fel a gyerek figyelmét. Magyarázza meg neki, ha ismeri a különféle érzelmeket/érzéseket, jobban megismerheti önmagát, értheti az adott helyzetet, kapcsolatot. Azt viszont nem gondolom, hogy gyerekkönyvbe való lenne a mindfulness szó. Bár a szerző igyekszik megmagyarázni a fogalmat, és azt, hogy ez a tudatos jelenlét, a lelassítás (lelki lazítás) arra szolgál, hogy időt adunk magunknak átgondolni, megérteni az érzéseinket.

Megkérdezném a szerzőtől, mit ért azon, hogy az érzések végtelenek? Hiszen amúgy azt fejtegeti, hogy a test határt szab nekik! Leírja: „az agyból indul ki az öröm, a szomorúság, s minden más, ami közte van.” Hogyan értelmezze a gyerek ezt: ami közte van? Én ezt felnőtt olvasóként sem értem… De lépjünk túl ezen, mert ezt „érzéseid veled együtt folyamatosan változnak, fejlődnek” érdemes megjegyezni, és fontos megtanulni, hogy „az állatoknak is vannak érzelmei” (nem inkább érzései?). Töröm a fejem, milyenek lehetnek a kusza érzések, és miért nem érzem pontosnak ezt a megfogalmazást: „nem mindig rendezettek az érzelmek.” A szerző ezért véli úgy, hogy a viselkedéssel szemben nem mindig lehet őket irányítani? A gyereknek pedig ezt a megállapítást: „az érzéseket nem mindig jó megtartani magadnak” értelmezzük úgy, hogy nem célszerű magunkban tartani, elfojtani. Inkább mutassuk ki.  Igaz persze, nehéz is volna elrejteni, hiszen „az arc tükrözi az érzelmeket. Amúgy meg „mindenki másképp mutatja ki az érzéseit.” Jó tudni, hogy „nem minden érzésnek lehet megmondani az okát.”

A végére tartogattam ezt a fejtörőt: „A legtöbb tudós szerint hat alapérzelem van: harag, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepetés.” Ezt az állítást vajon tudjuk értelmezni vagy kiegészíteni? Kedves olvasó, te milyen sorrendet állítanál fel? Emlékeim szerint nekem azt magyarázták az iskolában, hogy az egyed-, illetve a fajfejlődés során a félelem játszotta a legfontosabb szerepet az életben maradás érdekében. Vajon ez megváltozott vagy napjainkban is érvényes állítás? (Kedves gyerekolvasó, se a kiadóba, se a szerkesztőségbe ne küldd a megfejtésedet, mert azt igen nagy érdeklődéssel várja a felnőtt, aki neked a könyvet felolvasta.)

Andrea Mills: Az érzelmek színes világa
Fordította: Kolontár Elvira
Illusztrációk: Luke Scriven
HVG Könyvek (DK – hvg könyvek junior), Budapest, 2026
80 oldal, teljes bolti ár 6900 Ft,
online ár a kiadónál 6210 Ft
ISBN 978 963 565 8299

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Érezted már, hogy elönt a jóleső öröm, pattog a szívedben az izgalom, mint egy gumilabda, vagy gombócként ül meg a félelem a hasadban?
Az érzéseid ott vannak benned, még ha nem is mindig tudod, mit érzel pontosan. Ez a könyv útitársad lesz színes világukban, megtanít felismerni, megérteni és kezelni őket. Megmutatja, hogy mennyire fontos lehet közülük a legapróbb is.
Ismerd meg az érzelmeidet, és fedezd fel, hogyan segíthetnek neked a mindennapokban!