A világ legfontosabb alkotóeleme | Chr. Steinlein, M. Scheier: Víz nélkül nincs élet

Fazekas Erzsébet |

Mikor írjunk a vízről? Fontos szerepéről, amit életünkben, az emberi/állati test, a növényi szervezet működésében, a bolygó fennmaradásában betölt. Nélkülözhetetlenségéről. A tudomány (a biológia, kémia, geológia, hidrológia stb.) izgalmas titkairól, bonyolult összefüggéseiről, a mezőgazdaságról, a higiéniáról, az egészség és a víz összefüggéséről! (Ez a sorrend átrendezhető a többféle halmazállapotban előforduló elem [kémiailag: vegyület] aktuális fontosságának megfelelően.)

Mikor írjunk a víz megóvásáról, a csapadék összegyűjtéséről, észszerű felhasználásáról, vagyis a víztakarékoskodásról – mint fontos teendőnkről –, ha nem most, amikor egész Európa hőkupola alatt ülve (ha éppen nem a közösség érdekében dolgozva a tűző napon), sportolva vagy csak A-ból B pontba közlekedve szenved az extrém magas külső hő miatt. A hőkupola megolvasztja egész Európát – szólnak a szalagcímek.

Mikor írjunk a vízről? – hiszen mindig célszerű. Lelkiismereti kérdés beszélni róla, akkor is, ha gyakran feleslegesnek tűnik. Családokban (is) tapasztalható, hogy minden aggódó szó, jó tanácsnak szánt megjegyzés, süket fülekre talál. Értetlenség a válasz:  „nevetséges, hogy pazarlás volna fogmosás közben nyitva hagyni a csapot”. Mit számít az a pár perc a teljes vízfogyasztásban. „Nekem fontosabb, hogy a pisilés hangját a víz zubogása elnyomja” – ugye ismerős? Sokan – kényelemből – peremig töltött fürdőkádban ejtőznek órákig, a langyossá váló vízre folyamatosan engedve a forró utánpótlást, a többlet meg lecsorog a túlfolyón. Ez ugyan nem napjaink forgatókönyve, de hidegebb időben sokan képzelik így a naponkénti tisztálkodást…De vajon vannak-e értő fülek a környezetünkön túl? A lakosság mekkora része figyel a klíma-harcos környezetvédők szavára, a kormányzati lépéseket kitaláló, levezénylő politikusok, illetve a tudósok aggodalmára, figyelmeztetésére? Miféle válaszok születnek a különböző kultúrákban?

Igaz-e, hogy a víz a világ legfontosabb alkotóeleme – ahogyan a Víz nélkül nincs élet című könyvecske alcíme mondja? E nagyon magabiztos kijelentésről az a példabeszéd (nem mese) jut eszembe, amin igen sokat elmélkedtem gyerekkoromban. A test különféle részei csúnyán összevesztek azon, melyikük a legfontosabb. Fellázadtak a másik vélt egyeduralma ellen, hogy az csak ne akarjon neki(k) dirigálni. „Ha nem veszi észre, hogy én vagyok a fő, – mondta a kéz, aztán a láb, majd a vese, az agy, a szív stb. – „majd meglátja, mi fog történni!”. S lám, a nagy keresztbe tartásnak az lett a vége, hogy miután sorban abbahagyták a működést, elpusztult az egész. Mert egyik rész sem maradhat életben a másik nélkül. A maga helyén/szerepében, mindegyik a legfontosabb.

Hát most így vagyok én azzal, hogy a víz a legfontosabb. Mit mondhatna akkor a levegő? A fény? Egy biztos: a víz valóban életben maradásunk záloga. A földi élet alapja. Persze, sok minden más is kell hozzá, és mivel e könyv gyerekeknek/iskolásoknak szól, az ő szintjükön próbálja elmagyarázni, miért fontos a víz: mert ezt isszuk, ezzel mosunk kezet/fogat. Létét szinte észre se vesszük, annyira természetes (a mi kultúránkban!), teljesen megszokott, hogy rendelkezésünkre áll. Persze, tudni kell azt is, hogy ez nincs mindenütt így!

• Olvass bele!

A könyv jól értelmezhető magyarázattal szolgál. Az ábrán talán nem látszik mind a 120 palack, de ez áll a lapon: „egy átlagos európai 120 liter ivóvizet fogyaszt el egy nap.” Talán úgy pontosabb lenne a fordítás, hogy ennyit használ el, hiszen a 120-ból csak 4 liternyi fogy el ivással/evéssel. És ez a legkisebb tétel, mégis elöl lenne a helye. Utána viszont jöhet a többi: zuhanyozás (30 liter), kéz-/fogmosás (12), mosás (20) – és a gépi mosogatás, a folyóvíz alatt végzettről nem is beszélve – az hol marad? A legtöbb vizet a vécéöblítések viszik el (40 litert). A (szoba)növények locsolása itt nem szerepel, sem a kutyánk itatása, fürdetése…

Lenyűgözően látványos az ábra az emberi testről, aminek kétharmada, agyunk 70-90%-a víz. (Ne tessék hozzáfűzni semmit!) Ha nem iszunk eleget, koncentrációs képességünk, memóriánk látja kárát (mondhatnám: issza meg a levét)! A többi belső szerv működéséhez is folyadékra van szükség. Amikor hőségben a megfelelő mirigyekből verejték távozik, ez klímaberendezésként hűti a testet. Kifejező rajzok mutatják meg az olvasónak a nyirokrendszer, a kiválasztás működését.

A Föld felszínének kétharmadát víz borítja – ez a víz 97%-ban sós. A maradék 3 százaléknyi édesvíz a gleccserekben, illetve az Északi- és Déli-sark jegében raktározódik. Ehhez képest a tavak/folyók vízkészlete elenyésző, még ha a tavak partján nem is gondolnánk így. Sok izgalmas infót találtam a szövegben. Magam is tapasztalom, hogy mennyire érdemes megismerkedni közelebbről is a gyerekek tan(ító)könyveivel. Remélem, sikerül megjegyeznem, hogy 4 milliárd évvel ezelőtt hűlt le a Föld, majd a levegő páratartalma, a vízgőz ezután csapódott ki esőcseppek formájában a légkörből. Azonban a Föld belsejében, a kőzetekben mindmáig sok víz van megkötve. Akár háromszor annyi, mint az óceánokban lévő víz mennyisége! (Ezt már alig tudom elképzelni.) Azt meg pláne, hogy a valaha izzó tűzgolyóként keringő Földre az aszteroidák becsapódása hozott vizet, s ilyen becsapódásokkal ma is érkezik víz a bolygónkra!

Szó esik itt arról is, hogy víz kellett az élet (az aminosavak) létrejöttéhez, majd a közösségek, társadalmak kialakulásához is – mert az emberek vízparton telepedtek le. Durván egyenlőtlen a víz eloszlása a Földön – sok okból. Szerepet játszik ebben adott térség elhelyezkedése, domborzati viszonyai, a szelek, az óceáni áramlatok. Van olyan hely a világon, pl. a chilei Atacama sivatag, ahol évi 1 mm eső esik – ha ez egyáltalán mérhető!

Ez a könyvecske arról próbál meggyőzni, hogy a Földön egy csepp víz se megy veszendőbe. Restelkedem is, hiszen az imént arra utaltam, milyen reménytelen dolog rávenni (egyes) embereket, hogy próbáljanak takarékoskodni. A szerzők azt a fogalmat akarják megértetni az olvasóval, hogy a víz a Földön körforgásban van. Megtanuljuk, hogy vízművekben alakítják ivóvízzé a folyókból/tavakból kiemelt, a felszín alól felhozott vizet. Bemutatják, lerajzolják, hogyan zajlik a szennyvíz újrahasznosítása, s megjegyzik, fontos lenne az esővizet külön rendszerbe gyűjteni. A takarékoskodás jó formájaként azzal lehetne öntözni. Amúgy a világ vízkészletének 70 százaléka a termőföldekre kerül.

Víz szinte mindenben van. Pontosabban mindenhez (is) kell a víz! Új fogalmat is tanultam: virtuális víz – ez az a mennyiség, ami egy-egy termék előállításában játszik szerepet. Érdemes pár példát megjegyezni: 200 liter víz felhasználásával lesz egy tojásból kifejlett tyúk. 1 kg marhahús 15 ezer liter vizet igényel. (Nyilván a zöld növény > takarmány > állati fogyasztás > vágóhíd > húsfeldolgozás folyamatát tekintve.)

Olykor több talajvizet használunk, mint amennyit a természet pótolni tud. Igen fontos kérdés, hogy kié a víz? Ehhez kapcsolódó fogalom: a vízjog – annak előírása, hogyan lehet a felszín alatti, a vízpart menti vizeket használni. Az emberiség történetének kezdete óta sok háború dúlt ugyanis a vízért. Négyezer évvel ezelőtt két mezopotámiai város harcolt egymással a Tigris folyam vizének használata miatt. Ezredévekkel később született közösségi szabályozás: az ENSZ globális egyezménye (2014) a nemzetközi folyóvizek fenntartható használatáról. Ám a vízgazdálkodási szakértők szerint nincs messze a ’nulladik nap (Day Zero), amikor összeomlik a gazdálkodás rendszere. A Föld több térsége (India, Mexikó, Észak-Afrika, a Közel-Keleten Izrael) erősen veszélyeztetett. Az ő helyzetüket súlyosbítja a gazdag országokban élők túlzó vízfogyasztásra berendezkedett életmódja. Minél több tárgy van a birtokunkban, annál több vizet veszünk ki a közös vízkészletből. Egyetlen farmernadrág előállításához például 11 ezer liter víz szükséges…

Az emberiség negyede olyan helyen él, ahol több vizet fogyasztanak (vonnak ki a természetből), mint amennyi a természetes körforgásba visszajut. A vízi energia, a ’tiszta/zöld’ áram a világ teljes villamos-energia szükségletének 15%-át fedezi. Csatarendbe állítható megfelelő erőművekben az ár-apály jelensége is. Csak egy európai példát: Németországban az Északi-tenger vízszintje pár óra alatt 2-4 métert emelkedik.

De ha távolabbra nézünk: sokan folyókból, kutakból hordják a vizet. Kétmilliárdnál több ember vécé híján latrinákat használ, amiket viszont gyakran áradások öntenek el, okozva ezzel életek ezreit fenyegető fertőzéseket.

Egészen friss hírek: alig maradt víz a Velencei-tóban, gyakorlatilag kiszáradt a Sebes-Körös. Ha kevés a víz, drágul a termelés (például az enni-innivaló előállítása), kanyarodjunk vissza a már emlegetett takarékosság kérdéséhez. Fürdés helyett inkább zuhanyozzunk, és ha lehet, használjunk takarékos zuhanyzófejet. Ne ácsorogjunk alatta tovább, mint a mosakodás ideje. A szappanozás alatt ne folyjon a víz. A szivárgó tömlőt, csöpögő csapot mielőbb javít(tas)suk meg. A szájöblítéshez használjunk fogmosópoharat, ne folyó vizet. Csak teljesen megtöltött mosó-/mosogató gépet indítsunk be. A tudatos vásárló a helyben termett és/vagy szezonális élelmiszereket a saját táskában vigye haza. Festéket, lakkot, gyógyszert ne dobjunk a vécébe, hiszen a szennyvíztelepek a vegyi anyagot nem képesek maradéktalanul eltávolítani az ivóvízből.

És végül: ha ezt a könyvet elolvasás után másnak is továbbadjuk, szintén rengeteg víz marad más célokra. Mennyi is? Bár a szerzők ezt nem számítják ki, de találtam választ másutt: egy átlagos méretű könyv előállítása kb. 980 liter vizet igényel. Ezt a gyártás és a felhasználás teljes folyamatára értik: a fa kivágásától kezdve a papírgyártáson át a nyomtatásig és a szállításig terjedő ún. virtuális vízfogyasztásra értve. Ez adja egy-egy könyv vízlábnyomát. Újrahasznosításával, az új papír előállításához képest, tonnánként akár 1360 liter vizet is meg lehet takarítani.

Olvasótársaim, víztakarékosságra fel! – hőkupolától függetlenül is…

Christina Steinlein, Mieke Scheier:
Víz nélkül nincs élet.
Amit a világ legfontosabb
alkotóeleméről tudni érdemes
Illusztrálta: Mieke Scheier
Fordította: Tóth Péter
HVG  Könyvek, Budapest, 2026
90 oldal, teljes bolti ár 5900 Ft,
online ár a kiadónál 5310 Ft
ISBN 978 963 565 7247

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Víz nélkül egyetlen nap is teljességgel elképzelhetetlen. Víz mindenhez kell: ha szomjasak vagyunk, ha kezet vagy fogat mosunk, ha úszni akarunk, vagy ha a növényeket szeretnénk meglocsolni. Bár gyakran észrevétlen, a víz mindenütt jelen van.
De vajon honnan jön és kié? Miért folyik nálunk csapból, miközben más országokban hiány van belőle? Mennyi vizet fogyasztunk egy nap alatt, és hogyan takarékoskodhatunk?

– – – – – – –

Végre egy könyv, amely érthetően elmagyarázza a gyerekeknek, hogy miért annyira fontos számunkra a víz. Már csak azt kell megvárnunk, hogy ők felnőjenek, és akkor a felnőttek is érteni fogják. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne tudatosabban és fenntarthatóbban élni. – Litkai Gergely humorista