Generációs tükörkép | Mintha félistenek világában élnénk

Csernus Anikó |

A Mintha félistenek világában élnénk című kötetet 2026. január 27-én mutatták be a nyilvánosságnak, nem véletlenül ezen a napon. A dátum szimbolikus és tartalmi jelentőségű, hiszen az élet.történet pályázatot egy évvel korábban, 2025. január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján hirdette meg a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány. Az apropó egy történelmi párhuzam volt: az 1920-’30-as évek Vilnójában (akkor: Wilno, Lengyelország; ma Vilnius, Litvánia) meghirdetett, zsidó fiataloknak szóló életrajzi pályázat. Ez a kezdeményezés a jelenhez intézett kérdéssé alakult: mit gondolnak ma a magyar fiatalok saját életükről, világukról, jövőjükről?

A könyvbemutató hangulata és a megjelent pályázat díjazottjai pontosan tükrözték azt, amit maga a kötet is képvisel. A szerzők kezdetben megilletődötten, később egyre inkább büszkén reagáltak a felmerült kérdésekre, így az antológia olvasása előtt már érezhető volt, hogy nem csak irodalmi produktumról van szó. Ezek az írások személyes tapasztalatok lenyomatai, amelyek fizikai formát öltöttek. Ahogy az első helyezett Krolikowski L. Lilian fogalmazott: „először rémisztő volt”, ahogy az addig belső világként létező írás könyvvé vált.

A Mintha félistenek világában élnénk alapvetően pályázati válogatás, ami némiképp eltér a hagyományos irodalmi antológiáktól, hiszen értéke kevésbé esztétikai, de annál hangsúlyosabb a generációs és társadalmi jelentősége. Még találóbb meghatározás a borítón is olvasható kifejezés: közérzeti antológia. Ez a kifejezés elsőre talán szokatlan, de találóan kifejezi a lényeget. Nem tematikus gyűjtemény, nem műfaji demonstráció, hanem egy korosztály mentális, érzelmi és társadalmi állapotának lenyomata. Pillanatfelvétel arról, milyen ma Magyarországon 16-22 évesnek lenni.

Az élet.történet pályázat díjazott írásait olvashatjuk, de a hangsúly a megszólaláson és láthatóvá váláson van. Átgondolt a kötet szerkesztési elve: az első öt helyezett írásai nyitják a válogatást, majd a különdíjas szövegek következnek (Népszava-különdíj, Budapest-különdíj, az Európa Könyvkiadó különdíja), végül következik a könyvjutalomban részesült öt pályamunka. Ez a struktúra ugyan megőrzi a pályázati keretet, azonban hamar fel is oldja, mert a erejük nem rangsorokban, hanem tapasztalatokban mérhető. A válogatás csak prózai formákra épül: novellákra, naplószerű írásokra, vallomásokra, személyes hangú reflexiókra. A domináns beszédmód dokumentarista és vallomásos, ami különös intimitást ad az egésznek, és amin érezni a megélt helyzetek súlyát és fájdalmát.

A sokszínű anyag sűrű érzelmeket alakított irodalommá. Az összhatás gyakran sötét, melankolikus, helyenként dühös, máskor finoman ironikus. A reménykereső hang sem hiányzik, de kevésbé jellemző. A sok szerzőt tekintve természetes, hogy nem rajzolódik ki olyan visszatérő motívum vagy tematikus tengely, ami egységes narratívába rendezné őket. A közös nevező inkább az élethelyzet: a jelenben létező fiatal felnőtt nézőpontja. A „most” tapasztalata. A bizonytalanság, az önkeresés, az identitás és a világértelmezés feszültségei. A social médiába beleszületett gyerekekként nekik természetes a versengés a tökéletességért, és ennek áldozatai elsőként ők lettek. A kötetbe válogatott anyagból szerencsére kimaradtak a generációs közhelyek. A fiatal szerzők nem „fiatalokról” írnak, hanem saját magukról, saját tapasztalataikról. Ezek pedig igen változatosak: veszteségek, mentális nehézségek vagy családi traumák.

Kiemelkedően erősek a szülő elvesztését feldolgozó írások. Kettőben is megtalálható a gyász, mint egzisztenciális alaphelyzet. A kötet szerzői elkerülték a hatásvadász megfogalmazásokat és eszközöket, helyettük a fájdalmas új valóság konkrétumai dominálnak. Hatásuk éppen visszafogott erejüktől válik igazán átélhetővé: a veszteség hétköznapi abszurditását, a hiány állandóságát, valamint az emlékezés terhét és kényszerű szükségességét teszik tapinthatóvá.

• Olvass bele!

Hasonlóan szívbemarkolóak azok az írások, amelyek tabumentesen beszélnek a mentális állapotok tapasztalatáról. Szorongás, depresszió, belső szétesés, terápia, segítségkérés; az írások megmutatják, hogy milyen terhet kap útravalóul a ma felnövők generációja. Nem a diagnózis részletezése kerül fókuszba, hanem a jelenség – és ezáltal érzékenyítés is. A személyesség itt valódi tétet hordoz: megélt helyzetek és személyesen megélt tapasztalatok sűrűsödnek a mondatokban. Az olvasó így óhatatlanul közelebb kerül hozzájuk, és a kívülálló pozíciója helyett inkább a hallgatag tanú olykor kényelmetlen szerepébe lép.

Külön figyelmet érdemelnek a felelősségvállalás kérdését vizsgáló írások. Közülük is kiemelkedik a nagyon fiatalon szülővé válás tapasztalatát feldolgozó novella – az egyik legbátrabb valamennyi közül. A hangsúly a belső folyamatokra tevődik: itt döntések, félelmek, társadalmi reakciók és identitásváltozások rajzolódnak ki. Szinte minden írásra igaz, hogy az érzelmi intenzitás miatt az olvasás személyes élménnyé válik, a szerzők tapasztalatai vegyülnek az olvasó saját emlékeivel és kérdéseivel. (Sejthető, hogy nem mindenki szeretne belenézni ebbe a foncsorhibás tükörbe.)

Meghatározó szerepet játszik ebben a könyv szerkesztése, ezt Neset Adrienn újságíró-fordító végezte. Az ő szakmai háttere különösen jól illeszkedik egy ilyen vállalkozáshoz. Munkáiban következetesen figyel a nyelv árnyalataira, a különböző hangokra és arra, hogy az egyes művek megtartsák saját árnyalataikat. Ez a tapasztalat folyamatosan érzékelhető: az írások megőrzik egyéni ritmusukat és karakterüket, miközben a szerkesztő úgy rendezi egymás mellé az írásokat, hogy azok együtt is jól olvasható egésszé álljanak össze. Ez különösen lényeges egy olyan válogatás esetében, ahol az autentikusság alapvető érték. A fiatal szerzők megszólalásai karakteresek és félreismerhetetlenek. A nyelvi és látásmódbeli különbségek, a sokféleség az egyik legnagyobb élmény, amit a kötet elolvasása után is magunkkal tudunk vinni.

A Mintha félistenek világában élnénk cím önmagában is értelmezésre hív. A kifejezés finom iróniát hordoz, és több olvasat lehetőségét kínálja: utalhat társadalmi viszonyokra, hatalmi struktúrákra vagy a mindennapi tapasztalatok túlméretezett, gyakran idegenszerű világára. Kulcs helyett inkább horizontot kínál.

A könyvnek különösen a dokumentumértéke jelentős. A benne foglalt írások egyaránt olvashatók irodalmi szövegként és generációs önleírásként. Egy korszak belső hangjai szólalnak meg bennük, kép egy olyan világról, amit a felnőtt néző gyakran hajlamos leegyszerűsítve szemlélni. Generációs tükröt kapunk, ami a kívülről megfogalmazott értelmezéseknél sokkal élesebben rajzolja ki a fiatalok valóságát.

Mintha félistenek világában élnénk
– közérzeti antológia
Európa Kiadó, Budapest, 2026
304 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3599 Ft
ISBN 978 615 106 1701

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A világ egyik első társadalomtudományi kutatóintéze, a Jiddis Tudományos Intézet (YIVO) az 1930-as években pályázatot hirdetett 16-22 év közötti zsidó fiataloknak, hogy írjanak magukról, írják meg, milyennek látják a világukat. Az utolsó felhívást 1939-ben tették közzé. A beérkező anyagok túlélték a második világháborút, és a kor fontos dokumentumai.
A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány élet.történet. pályázatának kiírása, amely a holokauszt nyolcvanadik évfordulóján tisztelgés az elnémítottak előtt, már minden 16-22 éves fiatalt megszólított, de a kérdések ugyanazok maradtak: Milyennek látod a világot? Hogyan képzeled el a jövőt?
A beérkezett 199 pályaműből a Freeszfe Egyesület által delegált zsűri, Németh Gábor, Szőcs Petra és Upor László választotta ki a díjazott írásokat, amelyeket ebben a kötetben olvashatnak.
A pályázat a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány, Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter partneri együttműködésével, Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg.