Felnőtt már a húszéves, ha gyereke van? | Rufi Thorpe: Margo bajban van

Posted on 2025.10.10. Szerző:

0


Csernus Anikó |

De szeretem az ilyen történeteket! A csajos (chick-lit) könyvek új generációja dübörögve vonul a boltokból a polcokra, sorozatban olvasom őket – ám Margo története volt számomra az utóbbi időszak egyik legmeglepőbb, legszórakoztatóbb és legszívszorítóbb olvasmánya. A regény telibe talált engem, élmény volt minden egyes oldala. Miközben lendületes, vicces, friss és őszinte tudott lenni, gyakran el is gondolkodtatott. (Már készül belőle a tévésorozat, bámulatos szereposztással – alig várom, hogy láthassam: hogyan elevenedik meg ez a történet a képernyőn.)

A történet középpontjában Margo áll, a húszéves, egyedülálló anya. Gyereke egy jövőtlen viszonyból született, méghozzá a nős tanárától. Noha az alaphelyzet feltűnően tipikus (lásd Karsa: 42 év), a regény mégsem marad meg a felszínen. Teljesen napjaink lenyomata – van benne OnlyFans, TikTok, de még a pankráció világa is –, csakhogy ezek csupán keretek, eszközök, hogy Thorpe elmondjon valamit a szülői mintákról, a társadalmi (elő)ítéletekről, általában a valóságról meg az önazonosságról.

Margo karaktere nagyon szerethető. Intelligens, ironikus, gyakran nyers – és ahogy a történet során megtalálja a hangját, ahogy megtanul kiállni magáért és másokért, az kifejezetten felemelő. Külön öröm volt olvasni, ahogy Thorpe a szereplők közötti egészséges, nyílt kommunikációt ábrázolja – ritka az olyan regény, ahol az önérvényesítés mint tanulható, erős készség ennyire természetesen jelenik meg.

A könyv egyik legnagyobb erejét az érzelmi komplexitása adja. Jinx, a volt pankrátor apa, akitől Margo évekre eltávolodott, végül mégis meghatározó figurává válik az életében. Ez a kapcsolat valóságos ívet jár be, nem cukormázas, de gyógyító erejű. Jinx és Margo közös jelenetei közben elfelejted, hogy csak regényt olvasol – ott ülsz velük a kanapén, és ugyanazt a pankrációs meccset néznéd te is. Külön hálás voltam azért, ahogy Rufi Thorpe a sorok között kiszólt hozzám, jelezve ezzel, hogy bár „csak” olvasó vagyok, mégis beenged a világába.

Thorpe egyszerre humoros, éles, mégis lírai. A történet egy pillanatig sem válik túlságosan didaktikussá, mégis süt belőle a társadalmi érzékenység. Világosan bemutatja, milyen gyorsan címkézi a közeg azt a fiatal nőt, aki egyedül neveli gyermekét – miközben az anyaságot és a női testet egyszerre szexualizálja és megbélyegzi. Ez a kettősség teszi a regényt egyszerre nagyon mai, mégis időtlenül ismerős történetté. Hasonló dilemmát láthattunk már Flaubert-nál Bovaryné esetében vagy akár Szabó Magda nőalakjainál is: a társadalom ítélete nem változik könnyen, legfeljebb a díszletek és a helyszínek cserélődnek.

Egészét nézve pokolian szórakoztató a könyv! Margo kiszólásai, az OnlyFans-es részek kreativitása, az abszurd és mégis valósághű szituációk kiemelik ezt a regényt a szokásos „felnőttéválás-történetek” közül.

Rufi Thorpe

Rufi Thorpe: Margo bajban van
Fordította: Palásthy Ágnes
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2025
406 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a bookline.hu-n 5400 Ft
ISBN 978 963 604 4169

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Margo Millet húszéves, épp csak elkezdte a főiskolát, amikor viszonyba bonyolódik az irodalomtanárával, és azonnal teherbe esik. Eddig sem vetette fel a pénz, most azonban a pincérnői mellékállását is elveszíti. A családjára sem számíthat, a gyerek apja pedig hallani sem akar arról, hogy Margo megtartsa a babát.
Margo azonban úgy dönt, hogy ha az élet már volt olyan kedves, és citromot adott neki, ő bizony limonádét készít belőle. Vagy legalábbis létrehoz egy OnlyFans-oldalt, ahová erotikus tartalmakat készít, és ebből keres majd nem kevés pénzt. Elég rendhagyó elképzelés, de ez sem nagyobb őrültség, mint húszévesen egyedül gyereket nevelni. Főleg, hogy segítsége is akad: az apja, az egykori pankrátor, aki éppen a drogfüggőségéből igyekszik kigyógyulni…
A Margo bajban van borzasztóan okos, egyszersmind szórakoztató regény arról, mi a valódi, és mi a hamis, hogyan lát minket a világ, hogyan látjuk mi magunkat, és mit jelent, ha megpróbáljuk irányítani a rólunk szóló narratívát.