Elképzelések a jövőről | Slavoj Žižek: A haladás ellen.

Marosán György |

Mintha minden megbolondult volna körülöttünk: a korábban ígéretes jövőképek, a bevett eszmék, a felkínálkozó életmodellek szétestek és összeomlottak. A világ, a globális konfliktusok erősödésének, a természeti környezet ökológiai válságainak, az országok megrendülő stabilitásának és politikusok megzavarodásának korszakába lépett. Mintha beteljesedett volna rajtunk – az amerikai politológusok által fél évszázada, magyarázó jelszóként kitalált – régi kínai átok: élj érdekes időben!

Ez azt sugallja: olyan korszak következik, amikor minden kiszámíthatatlan, áttekinthetetlen, szinte bármi – de annak az ellenkezője is – bekövetkezhet. Szembesülve a globális világ híreivel és a hazai eseményekkel, amelyek felülmúlják legrosszabb várakozásainkat, szinte állandóan azt ismételgetjük: „ezt azért nem hittem volna.”

Erről az áttekinthetetlen és a felismerhetetlenségig összekuszálódó világról mond véleményt, és ad leírást a neves szlovén gondolkodó, Slavoj Žižek, napjaink egyik legtöbbet idézett, ugyanakkor megosztónak is tartott filozófusa. A Wikipédia – nem elfogulatlan – értékelése kiemeli: óriási terjedelmű munkásságával, egyedi stílusával és kimeríthetetlen humorával rendkívüli befolyást gyakorol a „szakmabeliekre” és az érdeklődőkre szerte a világon. Mintapéldája a mindenre rákérdező gondolkodónak, aki a válaszait – legyenek azok bármily meghökkentőek – kertelés nélkül, szemébe vágja az olvasóinak. Hogy némi fogalmat alkossunk arról, milyen mértékben hajlandó provokálni bárkit, és mennyire nem válogatja meg szavait, csak egy – gyakran idézett – kijelentésére utalok: „Az emberiség rendben van, de az emberek 99 százaléka unalmas idióta.”

A haladás ellen címet viselő könyve az elmúlt évtizedben született írásaiból készült válogatást adja közre, amelyekben az átláthatatlan végkifejlet felé sodródó világról és a kiszámíthatatlan változások következményeiről gondolkodik – pontosabban tépelődik. (A hazai könyvpiacra korábban több műve is eljutott.) A kötet tanulmányai részben eltérő szemléletűek aszerint, hogy mire helyezi a hangsúlyt: a történelmi változások értelmezésére inkább, vagy az értelmezések filozófiai alapjainak bemutatására, illetve az emberiség előtt álló problémák megoldására. Ám mindegyik írás végső soron ugyanazzal a problémával birkózik: mondható-e bármilyen megnyugtató (vagy legalábbis reménykeltő) üzenet a káoszból kiutat kereső ember számára? Lehet-e a felforgatott világban értelmet találni, perspektívát mutatni?

A könyv tanulmányait egyértelműen áthatja ez a szándék, az olvasót végül mégsem tölti el a megnyugvás érzése. A könyv fordítója így kommentálja benyomásait: „Žižek esszéi nem szolgálnak megnyugtató válaszokkal korunk nagy kérdéseire.” Mégis megéri végigolvasni a könyvet, mert arról győz meg: más lehetőség nincs, mint megérteni, mi történik velünk és elgondolkodni a krízisek megoldásán. Ugyanakkor A haladás ellen címtől sokan meghökkenhetnek. A szerző ugyanis – szembesülve a totálisan átrendeződő világgal – megkérdőjelezni kényszerült a haladás optimizmust kínáló koncepcióját és az arra alapozott reményeket. Az angol kiadás szerkesztői úgy fogalmaztak:„[a könyv] a haladást válságban levő eszmeként mutatja be.”

• Olvass bele!

A szerző kétségbe vonja a történelmi haladás toposzát, és ennek eredetét a kötet első írásának (A haladás és annak viszontagságai) indító példája világítja meg. A tökéletes trükk című film egy jelenetsorát – egy bűvész mutatványát – idézi, amelyben egy madarat „ütnek agyon”, de a mutatvány végén felmutatják, hogy él. Ám az egyik jelenlevő kisfiú sírni kezd, mondván biztos megölték a madarat, helyette egy másik élőt mutattak be. A film későbbi részében valóban láthatjuk, amint az előadás után a bűvész segédje szemétbe dobja a kilapított madarat. Vagyis a kisfiúnak igaza volt. Ezzel a különös történettel Žižek a haladásnak egy szokásosnál „dialektikusabb” koncepcióját mutatja fel, vagyis a fejlődés fejlettebb és kellemesebb szintjére érkezve „kilapított” madarakat hagyunk magunk mögött – ez volt a haladás ára. A következtetés: „Az igazi haladás tehát két lépésben történik: először is teszünk egy lépést annak megvalósítása felé, amit haladásnak tekintünk, és amikor észrevesszük a kilapított madarat, amely ennek áldozata volt, akkor újrafogalmazzuk a haladásról alkotott elképzelésünket.”

Ebből a szemléletmódból adódik az esszékötet megkülönböztető újdonsága: Žižek érzékelteti, hogy míg napjainkban „új történelmi ugrást” hajtunk végre, nem elegendő arra hivatkozni és abban bízni, hogy a haladás végső soron kívánatos. A haladást szolgáló minden lépésnél kötelességünk tekintetbe venni a folyamat elkerülhetetlen belső ellentmondásait. Ez azért is kötelességünk, mert a kívánatosnak tekintett változások eltérő módon érinthetik a glóbuszunk különböző térségeiben élőket. Ennek alapján pedig a különböző közösségek, nagyon eltérő „jövők” irányába indulhatnak el.

Éppen ez adja a könyv jelentőségét: meggyőzi az olvasót arról, hogy az ugrásszerű történelmi változások idején a megszokottól eltérő megközelítések és nézetek jelennek meg, és ezeket különösen fontos figyelembe venni. Ilyenkor éppen az teszi nélkülözhetetlenné a filozófusok véleményét, hogy ők hívják fel a figyelmet az új kor új kérdéseire – azzal, hogy szokatlan kérdéseket tesznek fel. Ez pedig mindenkivel képes megértetni: az új helyzetben elkerülhetetlen lesz az alkalmazkodás, még ha áldozatokkal is jár.

Éppen emiatt ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szembemennek azzal a vélekedéssel, hogy „úgysem lehet megérteni ezt a káoszt”. Amikor azonban fogalmat akarunk alkotni az eseményekről, akkor többnyire a korábban elsajátított ismereteinkre, tapasztalatainkra támaszkodunk – esetleg „politikai családunk” nézetrendszerére. Ezt azonban megnehezíti, hogy a korábban egymástól függetlennek tekinthető területek (meg az azokat leíró elméletek) elválaszthatatlanul egybekapcsolódtak. A korábban pontosnak tekintett tudományos modellek pontatlanná váltak, az eltérő politikai értékek összekuszálódtak. A lezajlódó (társadalmi, gazdasági, politikai) folyamatok nem érthetők egyetlen tudományterület vagy kizárólagosnak tekintett érték szemszögéből. Ez azért fontos, mert a napjainkban zajló változások megértéséhez azokat eltérő látószögekből kell szemügyre vennünk. A korábban elhanyagolt megközelítések segíthetik a változások megértését.

Ugyanakkor felhívom az érdeklődő olvasó figyelmét, hogy nem könnyű a filozófia nyelvezetének, a fogalomrendszereknek a megértése. Erre vonatkozóan nagyon érdekes elemzést nyújt a könyv Tekintély című fejezete. Ez végigtekint a különböző korszakok gondolkodói által megfogalmazott tekintély-típusok változásán: kezdve az isteni tekintélytől, a hatalmat birtokló személyek tekintélyén keresztül, egészen a tudomány „objektív” tekintélyéig. A szerző emlékeztet arra, hogy a modern társadalmakban a politika és az üzlet sokszor kevéssé átláthatóan befolyásolja a tudományt (ami magát objektívnek tartja) és a tudósokat (akik viszont a világot elemzik, és úgy gondolják: elfogulatlanul).

A Rossztól rosszabbig című tanulmány azt a gyakran hangoztatott vélekedést idézi, hogy „[a 21. század körülményei] a tudatlanság, válság, düh és összeesküvés végtelen körforgását” erősítik. Žižek ellentmond ennek, és hangot is ad reményének: „Felszáll a köd, győzedelmeskedik a tisztánlátás, a többség mozgósíthatóvá válik a helyes ügy érdekében.” Ugyanakkor a politikai szekértáborok éles szembenállása nehezítheti a könyv mondanivalójával való azonosulást, különös tekintettel a szerző baloldali elkötelezettségére, sőt a kommunizmus iránti nyitottságára. Kapitalizmuskritikájában arra utal, hogy „a világszerte található hatalmas szemétdombok… a kapitalizmus végtermékének tekinthetők”. A kötetben erre a kihívásra kínál választ A világvége című elemzés. Ebben szembesíti az olvasót napjaink egyik meghatározó ellentmondásával: a többség viszonylag kellemes és magas életminőségű környezetben éli életét, és ebből a nézőpontból a világvége jóslatok csak ijesztgetésnek tűnnek. Ezért „a felnövekvő nemzedékeket többnyire nem érdeklik az olyan nagy kérdések, mint az emberi szabadságjogok vagy a háborús fenyegetés.”

A kötet záró tanulmánya – Visszautasítás – számba veszi a veszélyhelyzetre adható lehetséges válaszokat: az első a tagadás, a másik a belenyugvás, a harmadik pedig a visszautasítás. Ez utóbbi elfogadja a katasztrófák bekövetkeztének realitását, és emiatt elkerülhetetlen, hogy „mozgósít[suk] magunkat, hogy elvégezzük azt a tettet, amely megváltoztatja magát a sorsot és ezáltal új lehetőségeket nyit meg a helyzeten belül.”

A baljós jelek ellenére és a katasztrófák lehetőségét nem tagadva a könyv optimista mondattal fejeződik be: „hatalmunkban áll átírni a múltat, amely ehhez a jövőhöz vezet.” De hangsúlyozza: ennek a reménynek a beteljesülése alapvetően tőlünk függ.

Slavoj Žižek: A haladás ellen
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2025
Fordította: Bialkó László
224 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4499 Ft
ISBN 978 615 106 0711

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A haladás fogalmának meghatározása azt jelenti: igényt tartunk a jövőre. Slavoj Žižek esszéiben górcső alá veszi az emberiség egymással versengő vízióit a jelen példátlan ökológiai, társadalmi és politikai válságai közepette, hogy feltérképezze: milyen lehetséges világok várhatnak ránk, és vajon örömünk telik-e bármelyikben, ha beteljesedik?
Žižek kíméletlenül leleplezi a hamis prófétákat, legyenek azok populista politikusok vagy buddhista közgazdászok, birodalmi álmokat dédelgető oligarchák vagy afrikai hadurak – de a hétköznapi jólét fogyasztói konformitásában elterpeszkedő átlagemberek is megkapják a magukét, akik a gondtalan életért cserébe feláldozzák a gondolkodás elevenségét.
A szlovén filozófus szédítő tempóban sodorja magával olvasóit a hollywoodi kasszasiker filmektől a relativitáselméletig, Lenintől Lacanig, Mary Poppinstól Marine Le Penig, Kanttól Kierkegaard-on át Kafkáig, a Monty Pythontól Trump és Putyin ámokfutásáig, majd egészen a világ végéig, miközben a legfelkavaróbb kérdésektől sem riad vissza a jövőnket illetően – sőt, ezek adják esszéi esszenciáját!