»Költészet az ami van de nem történt meg« | Fenyvesi Orsolya: A minótaurosz és én

kistibi |

Bocsánat, kicsit csaltam: a idézett mondat nem a most bemutatandó műből való, bár Fenyvesi Orsolyától – a Nem a költőt című vers egyik sora –, de annyira rímel a regényére, hogy egyszerűen nem tudtam kihagyni.

Egy költő akkor is költő marad, ha éppen epikus művet ír. Ez azért nagyszerű dolog, mert így a líra beszivárog az epika szikár világába, és feldíszíti. Fenyvesi regényében a líra kétszeresen is tetten érhető. A hirtelen-váratlan képzettársításokban: „A nyár a végéhez közeledett, a kertben megnyúltak az emlékek.” Ha versben olvasok ilyet, nem lepődöm meg, de mi tagadás, prózában szokatlan. És a nyelvezete! „Gyere, gyere, legyél a virágom, mint balladaszálban a fagyott föld…” A képzelet, a fantázia teret, időt nem ismerő bakugrásai csodálatos világot hoznak létre.

A minótaurosz és én számomra a 21. század egyik legerősebb, legszebb magyar irodalmi alkotása, igazi mestermunka. Picit mocorog bennem a magyartanár, hogyan skatulyázzam a regényt, de nem lehet. Sci-fi? Nem igazán. Fantasy? Az sem. Gyermek- és ifjúsági regény? Talán lehetne, de akkor meg kellene határozni a korosztályt, amelyiknek ajánljuk. Mondjuk hattól nyolcvanhat éves korig…

A történet főszereplője, Orsi furcsa családban él. Édesanyja költő, édesapja ezermester. Az Orsit körülvevő világ nagyon furcsa és izgalmas. Különleges, jórészt érthetetlen törvényei vannak. Nem szabad például a sötétben énekelni. Hogy miért, az az utolsó pillanatig rejtve marad. Valami történhetett nagyon régen, amitől kiveszett a világból a technika. Pontosabban nem is kiveszett, csak tilos használni. A társadalom életét a Maradás Törvényei szabályozzák, a technika csodáit pedig mágikus tárgyak helyettesítik. A Maradás Törvényei igazából erkölcsi normák gyűjteménye, és mivel nincs központi hatalom, teljességgel betartatni sem tudják. Viszont mindenhol vannak Vigyázók, akik megpróbálják jó szóval, összehúzott szemöldökkel jó irányba terelni az embereket.

Lovakkal, autóval, biciklivel lehet repülni, a mágia jelen van és hat az élet minden területén. Orsi a születésnapjára griffmadarat szeretne, de a pénz mindenhol pénz, most a minótaurosz akciós, ezért azt kap. Hogy egy gyereknek lehet-e ilyen vágya-kérése, azt egyetlen szó magyarázza: génsebészet. És így épül fel a regényvilág. Semmi nincs túlmagyarázva, tájékozódni egy-egy szóból tudunk, és így sokkal izgalmasabb, mintha valaki hosszasan értekezne erről a világról.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Miért minótaurosz? Érdemes felfrissíteni mitológiai tudásunkat: a minótaurosz tragikus lény, élete Poszeidón tengeristen bosszújából fogant. Édesapja Minósz, aki király szeretett volna lenni, de bizonytalan volt a jövő, mert a trónra a testvére is pályázott. Az istenek segítségét kérte. Poszeidóntól egy gyönyörű fehér bikát kapott ajándékba azzal a kikötéssel, hogyha megválasztják királynak, akkor azt áldozza fel a tenger istenének. Minósz azonban annyira megkedvelte a szép állatot, hogy helyette egy másikat ölt le áldozatként. Poszeidón természetesen észrevette a csalást, ezért Minószt azzal büntette, hogy elbűvölte a feleségét, aki beleszeretett a bikába. Nászukból született a bikafejű, embertestű lény. Vérengző természete miatt labirintusba zárták, amit nem hagyhatott el, végül Thészeusz ott mészárolta le.

Gondoljunk csak bele! Egy egész életet leélni emberi tudattal egy kietlen labirintusban, a szabadulás esélye nélkül. Mi az igazi tragédia, ha nem ez? És milyen gyönyörű a metafora! Senki sem szabadulhat a saját labirintusából. Orsi sem, a minótaurusza sem… Orsi szülei is a labirintus útjait járják, és ugyanoda térnek vissza mindig, ahonnan elindultak.

• Olvass bele!

Orsi hiába kérdez, édesanyja nem fedi fel előtte a szörnyszülött történetét. A kislány csak annyit tapasztal, hogy a Gyurinak nevezett lény depressziós, és nem tud segíteni rajta, pedig minden tőle telhetőt megtesz.

A fontosabb szereplők úgy illeszkednek a varázsvilágba, hogy azt tulajdonképpen ők teremtik meg. Amikor anya sír, a macskák megszelídülnek, és döglött egeret, gyíkot hoznak Orsinak ajándékba. Amikor anya sír, a patak megárad, és a gyerekek gyöngyöket fognak ki a jeges vízből.

Apa egy farkassal csalja anyát. Aztán a farkasról kiderül, hogy emberré, gyönyörű nővé tud változni. Orsi tudja ezt, mert meglátta őket valami barlangban…

Érdekes figura a történetben Dilibogyó, a boszorkány. Meg akarja mérgezni Orsit, és barátnőjét, Margót, de a gyerekek résen vannak, és elkerülik a bajt. (Dilibogyó egyébként a véletlen házban lakik, és végül fontos szerepe lesz a történetben.)

Időben és térben a legtávolabbról talán Enhéduanna érkezik. Furcsa a név? Az „eredeti” Enhéduanna akkád hercegnő volt, sumér nyelven írt himnuszokat. Ő a történelem első, név szerint ismert költője. Nanna holdisten főpapnője volt, aki az időszámításunk előtti 2200-as években élt. A jelenben (a történetben) gyönyörű nő, anya barátnője, és költő. Amit a minótauroszról tudni kell, azt Orsi tőle tudja meg.

Aztán kiderül az is, hogy Orsiban különleges képességek rejlenek. Azonban ebben a világban gyermekek nem varázsolhatnak, ezt a szülők igyekeznek eltitkolni a gyerekek elől. De hát a kamaszok mindenhol a saját útjukat járják. Amikor Orsit a szerelme, Hárs erőszakkal megcsókolja, annak borzasztó következményei lesznek.

Ha lehetne kedvenc részletet választani Fenyvesi Orsolya könyvéből, akkor a Piros Éjszaka fejezetet választanám. „…amikor végre elég hideg volt ahhoz, hogy az emberek összekeverjék a lélegzetüket a lelkükkel, beköszöntött a Piros Éjszaka… A máskor oly ragaszkodó árnyak ilyenkor eltávolodtak, elvegyültek a dolgok árnyékaival, és az emberek végre együtt lehettek egyedül.” Ilyenkor a sütemények beugrálnak az emberek szájába, morzsáznak, rosszalkodnak. Mindenki fabábut készít a saját képmására, összegyűlnek sokan, és egy emléket megnevezve beteszik a körbe a bábukat. „A falusiak pedig mosolyogva, mozdulatlanul nézték, ahogy megelevenednek az emlékeik.”

Mi lehetett az a kollektív trauma, amitől eltűnt a régi világ, és helyette létrejött ez a mai? Nem tudjuk, és nem is igazán fontos. Fontos viszont, hogy ebben a világban a varázslat a szépséget segíti, nem a hatalmat. Ez ugyan még nem teljes garancia a boldogságra, hiszen tragédiák itt is történnek, de valahogy emberibb módon, mert hiányzik belőlük a gonoszság.

Rejtő Jenő regényének, a Csontbrigádnak van egy jelenete, amely tökéletesen párhuzamos a Piros Éjszakával. Ez a Tűznézés, amikor a szereplők visszalátnak a Voltba, amikor még embernek nevezhették magukat. Csakhogy ők büntetésből élnek (amíg élnek) egy hatalmas és gyalogosan megközelíthetetlen szikla tetején, és az embertelen körülmények között lassan elvesztik a kultúrájuk minden elemét. Hogy valamibe mégis kapaszkodhassanak, arra való a Tűznézés. Szavakat idéznek fel, melyek előző életükhöz tartoztak. De amíg a Tűznézés haláltáborok iszonyatát idézi, a Piros Éjszaka az emlékezés örömét és szépségét mutatja meg.

A kötet külleme is gyönyörű, Bedey Dorottya illusztrációi pedig nem elsősorban a szöveghez, hanem a kötet lelkületéhez hűek.

Fenyvesi Orsolya költő, író, műfordító, szerkesztő. Először 2006-ban jelentek meg versei, 2010 óta rendszeresen publikál. Angol, francia, német nyelvből fordít, egy versfordításáért (Anne Sexton: Öreg törpeszív) 2015-ben kapta meg a Versum-díjat. Versei külföldön talán ismertebbek, mint itthon, számos európai nyelvre lefordították őket. Kétgyermekes anyukaként most azt tanulja, hogy hogyan lehet összeegyeztetni az alkotást és a gyermeknevelést.

Legelső verseskötete kapcsán így fogalmazott:  „Minden a látvány. A fantáziálás, az álmodozás, az emlékezés – képekkel történik.” De ez tökéletesen illik a prózájára is.

Fenyvesi Orsolya: A minótaurosz és én
Ampersand Kiadó, Budapest, 2024
176 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4150 Ft,
ISBN 978 615 640 2301

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Orsi egy minótauroszbébit kap ajándékba, és ezzel a kezdetben kicsi, később ormótlan (ráadásul depressziós) szörnnyel a nyomában kell felnőtté válnia egy apokaliptikus világban, ahol még az árnyaknak is lelkük van, és tilos a sötétben énekelni. Az Utókorban minden, ami lehetséges, megtörtént már, így emlékezni ugyan szabad, csak éppenséggel lehetetlen, viszont az érzések teremtő erővel bírnak. Orsi dolgát nem könnyíti meg, hogy anya költőként egész nap csak az élet valódi kérdéseivel hajlandó foglalkozni (a könnyeitől még a házak is mocorogni kezdenek), apa pedig folyton elvonul bütykölni valamit (vagy ki tudja, mit csinálni). Sőt, távgondolás ide vagy oda, a legjobb barátnőjével, Margóval sem mindig felhőtlen a viszonya, főleg, ha a kincs a tét. A véletlen házban lakó boszorkányról és a fiúkról már nem is beszélve. Nagy kár, hogy csak a felnőttek tudnak varázsolni, nekik viszont nincs hozzá kedvük…
Fenyvesi Orsolya mágikus ars poeticája minden címkét levet magáról: talán mesekönyv, de akkor az összes korosztály számára. Vagy bizarr sci-fi a felnőtté válásról? Utópia? Akkor már inkább disztópia. Netalán egy társasjáték játékszabálya? Még az is meglehet, hogy egy titkos társaság alapító ok­irata. Egy dolog bizonyos: emlékezetes képeivel és zabolátlan fantáziájával hosszú időre rabul ejti az olvasó képzeletét.