Elképzelt múlt, elképzelt jövő | Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik

Tóth Zsuzsanna |

Ioana Pârvulescu legelső regénye – ami 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját – egyszerre ismerős és idegen világba kalauzolja olvasóit: Románia fővárosában járunk, a 19. század utolsó napjaiban. A mi ismereteinket az országról, úgy vélem, mindig átszövi, hogy mindenütt, mindenben magyar vonatkozásokat keresünk vagy ismerünk fel. Hát itt erről szó sincs, román regény ez ízig-vérig. (Persze most be is vallom, hogy nem olvastam túl sok román regényt.) Nagy különbségeket azonban nem lehet felfedezni a két ország akkor uralkodó általános helyzetében.

Pârvulescu regénye egy már-már költői – számomra egészen lenyűgöző – előszóval indul. A történet felépítését a szerző különböző technikákkal oldja meg, hol napló jelleget ölt az írás, hol a regények szokásos elbeszélő módját alkalmazza, majd egy szereplő hangján halljuk a narrációt. Ezek a technikák viszonylag jól elkülöníthetők, és a mese különböző szálait jelentik. (Az összerakásukhoz a szokásosnál talán valamivel nagyobb figyelem kell.) Koszta Gabriella fordítása érzékletes, eleven, pereg a film olvasás közben, és magyarul is igazán élvezetes az író fanyar, ironikus humora.

Hogy vajon miről is beszél a könyv, azt nehéz néhány mondatban meghatározni. Számtalan történetszál fut benne, amelyek lassan kirajzolódó, de végül látványos faliképpé alakulnak. Némelyik szál egyértelmű, néhány homályban marad. Található benne krimi vonal is – amit végül is elég jól elvarrnak –, még ha eléggé mellékesnek és kissé körülményesnek is tűnt. A kedvcsináló s egyben beharangozó fülszöveg (lásd lent!) „időutazást” ígért – talán ez lehetett, amiért az EU irodalmi díjjal jutalmazta –, de ez a nem túlságosan kibontott történet nekem inkább lazúrosan odavetett akvarellt idézett fel. Viszont egészen lenyűgöző városhangulatot, kitűnő zsánerképeket kapunk, olykor kevés vonással felvázolt, mégis jó karaktereket, és szinte érezni lehet a nagy várakozást, ami a közelgő ezredfordulót kíséri – hiszen 1897 utolsó napjaiban vagyunk. Izgalmas az optimizmus, ami a 20. századnak megannyi jót előlegez meg – de rosszat szinte semmit, és szintén elgondolkodtató a politikai meggyőződések szerint elkülönülő jövőképek olvasása is,.

• Olvass bele!

A karakterek közül – szinte mind remekül megrajzolt figura – nehéz volna kedvencet kiválasztani. Mégis felhívom az olvasó figyelmét a Nicu nevű gyerekszereplőre, aki a világirodalom számos korán felnőni kényszerülő gyermekére hasonlít, és persze különbözik is tőlük. (Már csak azért is izgalmas és érdekes ő, mert olyan nagyon más, mint napjaink tizenévesei.) Kötelességtudat, felelősségvállalás, nagyvonalúság, szeretet és komolyság jellemzi őt, miközben természetesen alapvetően gyerek. De szimpatikus figurának tartom a doktort is – és családjának más tagjait, vagy épp a magányos rendőrfőkapitányt. Valamennyien valóságos emberi problémákkal küzdenek – magától értetődik, hogy a szerelmesek is.

Minden adott ahhoz, hogy szórakoztató műnek minősítsem Pârvulescu szép sikereket elért regényét. Azt hiszem, számos olvasónak szerez majd izgalmas órákat, amíg összerakja magának a történet részleteit. Élvezzék a regényt az „időutazás” rejtélyeinek megfejtése nélkül!

Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Fordította: Koszta Gabriella
Typotex Világirodalom sorozat
Typotex Kiadó, Budapest, 2015
324 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft,
online ár a kiadónál 2400 Ft,
e-könyv változat 2000 Ft
ISBN 978 963 279 8417 (papír)
ISBN 978 963 279 8417 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy öntudatlan ember fekszik Bukarest külterületén. Senki sem ismeri a különös idegent, ezért aztán mindenféle híresztelések terjednek el. Bűnöző? Nemzetközileg körözött szélhámos? Vagy csak egyszerűen őrült? A különböző szereplők egymásba fonódó történeteiből végül nem is a titokzatos alakról tudunk meg többet, hanem a kötet igazi főszereplőjéről: a századforduló Bukarestjéről.
A regény ugyanis 1897 utolsó 13 napját beszéli el, és egy, minden szereplőt bemutató, drámai utolsó jelenettel zárul, ahol az óév búcsúztatásaként betekintést kapunk a szereplők jövőképébe – a mi jelenünkbe. Így gondolja ezt Dan Creu, alias Dan Kretzu, korunk újságírója is, aki rejtélyes módon csöppent vissza a múltba.
Ebbe a kivételes és elragadó korba kalauzolja az olvasót a regény – amely egyúttal Pârvulescu első szépirodalmi munkája. És bár épp csak egy futó pillantást vethetünk erre a csaknem elfeledett világra, arra ennyi is elég, hogy felismerjük, mennyire más és mégis mennyire hasonló a miénkhez…