Dan Schreiber: Eszement elméletek (részlet)

4. fejezet | Ringo Starr és az ördögűzés

A zenébe bújt ördög elmélete

Amikor Ringo Starr 2015-ben szólózenészként is bekerült a clevelandi Rock and Roll Hírességek Csarnokába, Paul McCartney mondta a beiktatóbeszédet, és lejátszottak egy – a világ legnagyobb dobosainak közreműködésével készült – videót; a szereplők: Dave Grohl (Nirvana), Questlove (The Roots), Chad Smith (Red Hot Chili Peppers) és Stewart Copeland (The Police). Mindannyian dicsérték az egykori Beatle-t zseniális és egyedi stílusáért, ikonikus alaknak, fenegyereknek, minden idők egyik legnagyobb dobosának titulálták. Beszédében McCartney elmondta, hogyan zajlott Ringo meghallgatása annak idején. Aztán „csak állt ott, Johnról George-ra nézett, és leolvasta az arcunkról: basszus… ilyen nem létezik! Valójában abban a pillanatban született meg a Beatles.”

Amikor Ringo lépett a színpadra, hogy ő is elmondja a köszönőbeszédét, sokakat említett, akik végigkísérték az útján. Zenekari tagokat, menedzsereket, családtagokat, zenésztársakat. Egy fontos név mégis kimaradt. Nem említette meg az asszonyt, aki a játékstílusát meghatározta – a nagymamáját, Annie Bowert. Egyben Liverpool vudukirálynőjét.

Liverpool vudukirálynője

Kevéssé ismert tény, hogy Ringo Starr játékstílusa attól olyan egyedi, hogy kisfiúkorában a nagymamája többféle ördögűzést is kipróbált rajta. A Beatles-szakértő, Mark Lewisohn könyvében bukkantam erre a részletre – a zenekarról Tune In (Hangolás) címmel írt életrajza az egyik legjobb, legrészletesebb beszámoló. Az ördögűzésről mégsem tudunk meg sokat. Annyi azért kiderül, hogy a nagyi akkor kezdett bele, amikor az unokájáról kiderült, hogy balkezes, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy megszállta az ördög (vagy a boszorkányok, mondja Lewisohn). Az ördögűzés célja az volt, hogy az ördög távoztával Ringo jobbkezes legyen. Ringo szerint Annie Bower, „Liverpool vudukirálynője” huszadik századi boszorkány volt. Egész Merseyside megyében híre ment a gyógyfőzeteinek, no meg annak, hogy a szomszédokból, barátokból kiűzte az ördögöt.

Gyermekkorában Ringo sokat betegeskedett. Hatévesen perforált vakbél miatt hashártyagyulladást kapott, több napra kómába esett (anyját háromszor is figyelmeztették, nem biztos, hogy megéri a reggelt), majd hat hónapig lábadozott a kórházban. Már éppen hazamehetett volna, amikor véletlenül leesett az ágyról, kiszakadtak a varratai, és további hat hónapon át a kórházban kellett maradnia. Néhány év múlva, tizenhárom éves korában újra kórházba kényszerült tüdőbajjal – szerencsére addigra már felfedezték a streptomicint, és egy szanatóriumban rendbe hozták a fiút.

Második lábadozása alatt fedezte fel a dobokat, miután egyik tanára rumbatököt, tamburint és más ütőhangszereket mutatott neki. Szerelem volt első látásra, és Ringo minden más hangszert elutasított, amit a tanár még hozott volna neki. Miután másodszor is hazakerült a kórházból, a vudunagyihoz költözött, aki továbbra is ügyelt a balkezességére. „A nagyanyám rossz jelnek tartotta, és átszoktatott jobbkezességre?, mondta el évekkel később Conan OBriennek, egy talkshow házigazdájának.*

Ringo ekkoriban kapta meg az első dobfelszerelését, immáron jobbkezes változatban, hiszen már jobbkezes volt. Idővel azonban, miután elhagyta a nagyanyai házat, lassan ismét a bal kezét részesítette előnyben. A dobszerkót viszont nem alakította át, valószínűleg azért, mert a lábának kényelmes volt úgy, ahogy eddig használta a lábcint és a nagydobot, tehát „fordítva” is jól játszott. Így alakult ki az az egyedi stílus, amit a dobosok közül sokan „Ringo-szvingnek” neveznek (a Paul McCartney-val turnézó dobos, Abe Laboriel Jr. „hanyag, süppedős, csetlő-botló hangzásnak” írja le). Egyéni játéka egy új stílus szimbóluma lett. Adj be egy Ringót!” – mondják ma felvétel közben egy dobosnak. Ez a stílus különböztette meg a Beatlest a kor többi zenekarától. Ez adta a „beat”-et, az ütemet, és mindez egy ördögűzőnek köszönhető Merseyside-ból.

Ráadásul nem Ringo az egyetlen tagja a Beatlesnek, aki bibliai lénnyel „találkozott”.

* A balkezességet évszázadokon át az ördög művének tartották, az iskolák kényszerítették a „bűnösöket”; hogy jobb kézzel írjanak, Ringo is jobb kézzel ír.

A Messiás, aki teázni jött

1967. február 9-én Paul McCartney ajtaján kopogtatott egy férfi, aki Jézus Krisztusként mutatkozott be.*

– Nos, akkor talán jöjjön beljebb! – invitálta Paul, arra gondolva, hogy valószínűleg hazudik, de ebben nem lehet biztos, tehát inkább beengedi. – Ne én legyek az, aki elzavarja – mondta később.

* Ez már a második alkalom volt, hogy Paul olyasvalakivel találkozott, aki Jézusnak mondta magát. Jó barátjuk, Tony Bramwell szerint néhány évvel korábban Lennon Pault, a teljes zenekart és a menedzsment csapatot is összehívta, hogy bejelentést tegyen: előző este feleségével, Cynthiával és Pete Shotten nevű barátjával együtt LSD-t szedtek be, és Messiás-komplexus alakult ki nála. Tonyt kérte meg, hogy azonnal szervezze össze a bandát, mert ezt mindenkinek tudnia kell. „Valami nagyon fontosat kell mondanom – kezdte. – Én vagyok Jézus Krisztus. Visszatértem hozzátok. Ez a dolgom.” „Rendben. Az ülés berekesztve – szólalt meg Ringo. – Menjünk enni!” Ebédnél egy rajongó lépett oda Johnhoz, és közölte vele, mennyire szereti a zenéjét. – Valójában én vagyok Jézus Krisztus – közölte vele is John. – Nem baj – felelte a férfi –, akkor is tetszett a legutóbbi lemeze.

Beszámolója szerint megittak egy csésze teát, beszélgettek, aztán Paul elmagyarázta, hogy neki most felvételre kell mennie. Szeretne-e Jézus vele tartani?

Így aztán Jézus Krisztus elkísérte a stúdióba, és figyelte, ahogy a legendás négy fiú felvette a „Fixing a Hole” című számot a készülő Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band című lemezükre.

A Messiást a későbbiekben nem említik.

* * *

Ahogy Ringo Starral kapcsolatban az ördögűzést, úgy McCartney-val kapcsolatban a Messiást sem gyakran emlegették az interjúkban. Ami engem meglep. Egy olyan embertől, akinek az egész életét keresztül-kasul elemezték és millió dokumentumfilmben, cikkben és könyvben taglalták, hogyhogy senki nem kérdezte meg, miről beszélgetett Jézus Krisztussal? Feltett-e vajon igazán mélyreható kérdéseket annak a férfinak, aki Messiásnak nevezte magát? Megesett-e máskor is vele valamilyen misztikus találkozás?*

Paul McCartney kétségkívül minden idők legsikeresebb muzsikusa. A Beatlesszel, a Wingsszel készített felvételei a szólólemezekkel együtt több mint harminc éven át szerepeltek a slágerlistákon, és mindenki másnál több esetben vezette azokat. Gyakran ábrázolják tisztes családapaként, aki a zenéje helyett inkább a vegetarianizmusról és a békéről beszél. Ha viszont közelebbről megvizsgáljuk az interjúit, kiderül, hogy a felszín alatt csak úgy bugyborog a sok őrültség. Kábítószer hatása alatt felfedezni vélte az életértelmét. („Hét szint van” – firkantotta egy darab papírra. Sajnos nem emlékszik többre.) Azt mesélte, hogy álmában szerzett dalokat, mintha valaki sugallta volna; a pletykák szerint az összeesküvés-elméletek is érdekelték, különösen a Kennedy-gyilkosság. Mark Lane, az efféle elméletek szakértője szerint McCartney a témába vágó legfontosabb dokumentumfilm szövegéből akart dalt írni, de maguk az összeesküvéselmélet-hívők beszélték le erről, mert szerintük ártott volna a hírnevének.

Számomra a legérdekesebb mégis az, hogy McCartney állítólag kapcsolatba lépett a túloldallal. Gyakran célzott arra, hogy hisz a túlvilágban. Amikor Lennon halála után, 1995-ben hárman mentek be felvételre a stúdióba, szerinte nemhogy jelen volt John Lennon szelleme, de kapcsolatba is lépett velük, azzal a módszerrel, ami miatt egykor sátánizmussal vádolták őket, valamint azzal, hogy a lemezeiken az ördög becsempészi a fiatalok fejébe a gondolatait.

És McCartney még bizonyítékkal is szolgál.

*Ami engem illet, ha a Messiás valóban visszatért, jól választotta meg az idejét, a Beatles pályájának csúcsát, azon belül is a minden idők legjobb albumának nevezett lemez felvételének kellős közepét. Mintha az egész arról szólt volna, hogy ezzel a mézesmadzaggal visszacsalogassuk az Urat a Földre.

Backmasking

A Beatles az első zenekarok között használta a backmasking technikát. Ilyenkor fordítva veszik fel a szöveget, amit aztán a hallgatónak visszafelé kell lejátszani, ha azt akarja, hogy értelmet nyerjen a zagyvaság. Először az Eligibles zenekar használta ezt a technikát, akik 1959-ben kihoztak egy „Car Trouble” című dalt, ami visszafelé a nonszensz szöveg helyett kiadta: „És tíz harmincra hazahozd a lányom, te gyökér! valamint: „Figyusz, cicák, ne játsszátok ezt le többször visszafelé!”

A backmasking technika azonban az egész világon népszerű lett, hála a Beatlesnek és a „Rain” valamint a „Revolution 9” című számoknak, amelyekben felhasználták.

Az 1970-es évek végére a backmasking megítélése megváltozott: a rajongók kis húsvéti tojásából gonosz cselszövés lett, célja a világ fiataljainak agymosása. A fundamentalista keresztény hívők sátáni üzenetekre gyanakodtak, amelyek a lemezekről egyenest a fiatalok agyába jutnak anélkül, hogy ők tudnának erről; úgy működik, mint valami tudatalattira ható ördögi hirdetés, és az egészséges, ép gyerekekből így lesz a Sötét Úr imádója. Megindult a szóbeszéd, hogy a zenészek egyenesen a Sátán Egyházának ügynökei, sőt magával a Sátánnal játszanak össze.

Persze ez sem példa nélküli, hiszen a visszafelé játszást korábban használták az okkultisták. Aleister Crowley, a valaha volt „legromlottabb ember”, aki a Sgt. Pepper borítóján megjelenik mint nevezetes személy, 1913-as, Magick című könyvében azt taglalja, hogy az okkultizmus elsajátítása közben fonográfhengereket kell visszafelé hallgatni, amíg hozzá nem szokunk, természetesnek és elfogadhatónak nem tartjuk.

Fordította: Lázár Júlia

Dan Schreiber: Eszement elméletek.
Zseniális emberek válogatott hülyeségei 
Corvina Kiadó, Budapest, 2024
266 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft