Lágerkarrier | Véronique Mougin: Ahol a tű átfér

Somogyi András |

Nem volt világos azonnal számomra, hogy Véronique Mougin miért választ regénye hőséül egy beregszászi magyar zsidó fiút, Tomit. Azután a Magyar Narancs interjújából kiderült számomra, hogy Tomi a francia szerző rokona.

Tomi – majd életkora előrehaladtával Tamás, illetve Kiss úr – egyes szám első személyben, mindig az aktuális jelen időben mesél egy részben fikciós, részben igaz történetet, ami kamaszként deportálásától a divatvilág csúcsáig emelkedő karrierig tart. A valóságban – ahogy Mougin elbeszéli – Tomit sok évtizedes hallgatás után, nyolcvanöt évesen tudta rávenni, hogy megnyíljon és elmondja a beleégett, ki nem törölhető, idős korában is rémálmokat felidéző emlékeket. Három évig tartott a könyv megírása, 2017-ben, Tomi nyolcvannyolc éves korára készült el a kézirat.

A kötet szerkezetét több módon lehet meghatározni. Éles cezúrát lehet vonni a pokolban töltött év és a felszabadulás ideje között. Másfelől a szerző helyek és történések szerint évszámokkal és helyszínekkel megjelölt időszakokra bontja a történetet. Rendkívül érdekes, hogy a fejezetek sorát barátok, rokonok, ismerősök dőlt betűkkel szedett gondolatai – monológok, elküldött vagy elküldhetetlen levelek – szakítják meg. Ezek mind Tomi életéhez kapcsolódnak, olykor szívet melengető, máskor szívbe markoló módon. Nem tagadom, megkönnyeztem a haláltábort szintén túlélő apa leveleit, melyeket a krematórium füstjében elszállt feleségéhez és kisgyermek fiához írt, akiket nem tudott és nem is akart elengedni.

• Olvass bele!

A történethez visszatérve, Mougin érzékletesen jeleníti meg, ahogy Beregszászon 1944-től kiteljesedik a társadalom jelentős részében megbúvó antiszemitizmus. Előbb verbálisan jelenik meg a gyűlölet, mivel Hitler és magyar szövetségesei is minden rosszért első számú bűnbakként a zsidóságot jelölték meg. Ezt követte a megalázás – a sárga csillag –, később a tettlegesség – a zsidó tulajdonok pusztítása, bántalmazás, az embertelen gettó, majd a magyar hatóságok készséges közreműködésével a koncentrációs táborok felé induló marhavagonok.

Tomi tizennégy éves, öntörvényű, nehezen kezelhető kamaszgyerek volt ekkor. Apja kiváló férfiszabó, aki hiába próbálta mesterségét átörökíteni fiára. Tomi viselkedésén végletesen rontott az a trauma, amikor bármicvóján meg kellett tudnia, hogy édesanyja születésekor meghalt – anyja csak „mostoha”, bármennyire is szerette Tomit. Viszonya is ambivalens lett a kistestvérével, egyszerre szerette és taszította. A deportálás során Tomi négy tábort is megjárt. Életét két hazugságnak köszönheti. Az első táborban egy öregúr tanácsára tizennyolcnak mondta magát, hogy a munkaképes foglyok közé kerülhessen. Később, mikor az SS szabókat keresett a fogolyruhák foltozásához, apja mellett Tomi is jelentkezett, holott varrótű még sosem volt a kezében.

A borzalmakat nem akarom bemutatni, de a dörzsöltséget igen. Tomi először mások által foltozott nadrágokat lopkodott, hogy azokat saját munkájaként mutassa be, majd egy emberségesebb kápó beosztotta takarítónak, így megfigyelhette a legjobb szabók munkáját. Éles szeme, eddig megbúvó tehetsége révén elleste és megszerette a szabászatot. A felszabadulás után apjával együtt Franciaországba került. Mindketten kaptak munkát. Tomi főnöke, Marcel úr a fiút egy intenzív szakmai tanfolyamra küldte, majd egy híres divattervező által szervezett akadémián az haute couture-t, a szalonszabászatot tanulhatta. Ez a szakma csúcsa: divattervezés, a divat irányítása, megújítása. Az haute couture szűk körű világába bejutni csak sok-sok szűrő után lehet: a szalonszabász kizárólag egyéni megrendelésre készíthet ruhát, továbbá évente kétszer 80-80 modellt kell bemutatnia. Ezek a modellek nem eladásra készülnek, hanem figyelemfelkeltés a dolguk, bemutatják a cég által elképzelt tavaszi-nyári, őszi-téli divatirányzatot. Ezzel növelik a cég presztízsét és – jó esetben – megrendeléseket generálnak.

Az ipartestületbe Antoine úr, Tomi következő főnöke került be, de az immár egyre profibbá vált fiú az ő alkalmazottja maradt, azonban szakmailag egyenrangú partnerként. Tomi idővel olyan hírességek motívumait, ötleteit leste el és fejlesztette tovább, mint Dior, Schiaparelli, Balenciaga, Chanel. Elért a csúcsra, és hosszú élete tanulságait igen pragmatikusan foglalta össze: „A boldogságot, amit mostanság ilyen erősen érzek, a lágernek köszönhetem. Ugyanabból az alapból megszülethet a legrosszabb és a legjobb is. Az élet maga a fonál és soha, de soha nem tudhatjuk, hol fér át a tű.”

Mougin szövegét Tótfalusi Ágnes kiválóan magyarította – nekem különösen tetszett, ahogy számtalan különböző személy gondolatain túl érzékeltette még a francia nyelv akcentusos kiejtését is.

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér
Fordította: Tótfalusi Ágnes
21. Század Kiadó, Budapest, 2023
488 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 3743 Ft,
e-könyv változat 2990 Ft
ISBN 978 963 568 1204 (papír)
ISBN 978 963 568 1211 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tomi tizennégy éves. Makacs, éles eszű, lázadó szellemű és huncut. Amikor felmászik kedvenc fája tetejére, lányokról fantáziál, és mindarról, amit el fog érni a jövőben. Zsidó lévén deportálják az édesapjával és a legjobb barátjával együtt. Hogy mentse az életét, azt állítja, ért a szabómesterséghez, ettől kezdve a csíkos rabruhákat kell megfoltoznia. Ami blöffnek indult, szerelem lesz első látásra: Tomi rájön, egyszerűen imád varrni, és ez a hivatás jelenti számára a kiutat.
Az Ahol a tű átfér szinte hihetetlen, mégis igaz történet, amely a koncentrációs tábortól a francia haute couture (szalonszabászat) szédítő csúcsáig, egy ragyogó jövő felé ível, miközben bemutat egy regényes életpályát, egy végletes fordulatokkal teli sorsot, amelyet csak a huszadik századi valóság hívhatott életre.