Jobst Ágnes: Hontalan hadsereg? (részlet)

Polgári szolgálat – a Labour Service

Az Egyesült Államok hadseregében foglalkoztatott menekültek nagyobb hányada nem fegyveres szolgálatot teljesített, hanem polgári munkakörben nyert elhelyezést. Az 1946 és 1950 közötti létszámadatok szerint az amerikai hadsereg egységeinél polgári alkalmazottként dolgozó emigránsok létszáma meghaladta a csapatok teljes fegyveres állományának létszámát.¹ Az Európába telepített alakulatok esetében 1945 nyaráig vezethető vissza az idegen állampolgárok által ellátott civil szolgálat gyakorlata, amikor is a lefegyverzett német haderő őrzését a koncentrációs táborokból kiszabadított lengyel hazafiakra bízták.² A lengyelekből álló polgári szolgálatosok állományát később az olasz hadszíntérről kivont lengyel katonákkal erősítették meg, akik sem hazatérni, sem az emigráns lengyel kormányt követve Angliába áttelepülni nem akartak, ehelyett inkább Németország nyugati megszállási övezetében telepedtek le. Az Európában állomásozó amerikai csapatok logisztikai hátterének megteremtése megnövelte a civil munkaerő bevonásának igényét, ezért Joseph Taggart McNarney tábornok, az európai hadszíntér német régiójáért felelős parancsnoka három balti munkásszázad felállítására adott engedélyt 1946. december 6-án.³ Az 1946. december 21-én megalakított litván, lett és észt század feladata volt a Nürnbergben fogva tartott német háborús bűnösök őrzése.

Az 1940-es évek második felében a Közép- és Kelet-Európa más országaiból menekült emigránsok közül is számosan a civil szolgálat keretében találtak megélhetést. A polgári alkalmazottakból álló alkalmi egységek (Labour Service Units) rendszeresítésére a Nyugat-Berlin szovjet blokádját feloldó légihíd fenntartásának idején, 1948 júniusa és 1949 szeptembere között került sor. A 4-5 percenként leszálló repülőgépekből a szén és az élelmiszer kirakodása és elszállítása kizárólag katonai fegyelmezettséggel és nagy létszámú polgári erők bevonásával volt megoldható.⁴ A polgári szolgálat értékes munkalehetőségnek számított a leromlott német gazdaság kevés lehetőséget kínáló munkaerőpiacán. A főként német állampolgárokat foglalkoztató civil szolgálat 1955-ben kapta a tevékenység logisztikai jellegét kifejező Civilian Labour Groups elnevezést. Munkájuk jellegéről az amerikai hadsereg egyik németországi laktanyájából hazaszökött magyar emigráns kihallgatása során az alábbiakat közölte:

„A Labour Service állományához tartozó személyek általában 24 órás szolgálatot teljesítenek, mely szolgálat alatt katonai objektumokat, raktárakat, műhelyeket stb. őriznek. A laktanya területén laknak, fizetésüket nyugatnémet márkában kapják. Ugyanolyan mozgási lehetőségük van, mint az amerikai katonáknak. A Labour Service-en belül egyes csoportok és egységek végzik a katonai objektumok építését, rakétakilövő bázisok létesítését, az utak karbantartását. Jellemző, hogy közülük nagyon sokan jelentkeznek az amerikai hadseregbe. Életkoruk eléggé megoszlik, megtalálható benne 18 évtől 50 évig minden korosztály. Nemzetiségi összetételük: magyar, német, cseh, lengyel, bulgár, francia, orosz, jugoszláv stb.”⁵

A szocialista országok kémelhárítása fenntartásokkal kezelte a hadsereg logisztikai hátterének megteremtését támogató civil szolgálat rendszerét. Egyfelől azt feltételezték, hogy az amerikaiak a szocialista országok ellen bevethető alakulatokat szerveznek az emigránsokból, másfelől – nem alaptalanul – az amerikai hadsereg hírszerző szervezetének, a CIC-nek az emigránsok körében folytatott beszervező tevékenységétől tartottak. A kihallgatott személyektől és az ügynököktől nyert információkat összegezve a III/I. (Hírszerző) Csoportfőnökség 1963-ban kelt jelentése foglalta össze a szervezet működésével kapcsolatban szerzett értesüléseit:

„Az A[merikai] E[gyesült] Á[llamok] Labour Service alakulatai a Nyugat-Németországi amerikai katonai erők mellett működő segédcsapatok. Tagjai elsősorban a Kelet-Európai népi demokratikus országokból disszidált személyek, akik nem rendelkeznek amerikai állampolgársággal. A Labour Service alakulatait röviddel a II. világháború után, mindhárom nyugati nagyhatalom megszálló erői mellett szervezték meg. Az amerikaiak ilyen értelmű segédcsapataiknak a magvát Anders lengyel tábornok csapatai alkották. 1949-től kezdve tagozódtak a Labour Service egységei századokra, szakaszokra, és viselik a Labour Service elnevezést. Jelenleg a Labour Service Nyugat-Németországban egységesen szervezett alakulat. Egységei elsősorban Rheinland Pfalz tartomány középső és keleti, valamint Hessen és Baden Württemberg tartomány nyugati részén vannak elhelyezve. Az egységek parancsnoksága Heidelbergben székel. A parancsnokság törzsében amerikai tisztek tevékenykednek. A Labour Service-ben megalakulásától kezdődően nagy számban voltak magyar származású disszidens személyek. Az 1945-ben a szovjet hadsereg elől nyugatra szökött személyek közül igen sokan léptek be a Labour Service-be. Az ellenforradalom után disszidált személyek tovább növelték a Labour Service-ben szolgálatot teljesítő magyar disszidensek számát. […] Igen fontos funkciója a Labour Service alakulatoknak, hogy az amerikai katonai hírszerző szerveket kémfeladatok ellátására alkalmas, politikailag a MNK-gal [Magyar Népköztársaság] szembenálló, kipróbált ügynöki állománnyal lássák el. Ezért már a Labour Service alakulatok toborzásánál figyelembe veszik, hogy a kiválasztott személy alkalmas legyen hírszerző feladatok végzésére.”⁶

A magyar állambiztonsági szervek ellenségképe szemmel láthatóan nem tett különbséget az amerikai hadsereg európai alakulatainál logisztikai munkakörben foglalkoztatott civilek és a fegyveresen szolgálatot teljesítő emigránsok között. A pártállami sajtó hasonlóképpen vázolta fel az aktuális korabeli ellenségképet: „A nyugat-németországi Bad Tölz közelében van az a tábor, ahol az amerikai hadsereg különlegesen kiképzett ejtőernyős csapatai állomásoznak. Ebben az egységben gyakrabban hallani orosz, szlovák, cseh, román vagy magyar beszédet, mint angolt. A különleges ejtőernyős-csoport emigránsokból, disszidensekből áll. Éppen ebben rejlik »különlegessége«. Az amerikai 77. különleges ejtőernyős-csoport egyik részeként állomásozik itt, az Észak-Amerikai Egyesült Államokból, North Carolinából szállították ide. Ott, Fort Braggban működik a Special Warfare Center, a Különleges Hadviselési Központ és kémiskolája, amely »különleges« kiképzésben részesíti azokat a fasiszta disszidenseket, akiket »különleges« kiválogatás után méltónak tartanak arra a különlegesen aljas feladatra, hogy fegyverrel készüljenek volt hazájuk, népük ellen. […] De nem a Bad Tölz-i különleges ejtőernyős-csoport az egyetlen fegyveres alakulat Nyugaton és Nyugat-Németországban, amelyben magyar fasiszták fegyverben állnak, készen a Magyar Népköztársaság elleni fegyveres támadásra. Az amerikaiak és a nyugatnémet hatóságok együttműködése nyomán a Labour Service nevű fegyveres szerv a magyar fasiszták egyik felfegyverzési helyévé és gócpontjává vált.”⁷

Zákó András az MHB Hadak Útján című lapjában iróniával vegyes keserűséggel reagált a Népszabadság 1959. május 24-én megjelent cikkében foglalt állításokra: „A legnagyobb örömmel pedig azt a hírt vesszük, hogy a »fasiszta« felszabadító hadsereg »Labour Service« néven már készen áll. Nicsak, ezek a huncut nyugati imperialisták hogy’ el tudták titkolni ezt a minden emigráns vágyálmát. Mi csak annyit láttunk a »Labour Service«-ből, hogy tagjai sokszor szegény legények módra fegyver nélkül, mint éjjeli őrök ténferegnek néhány raktár körül.”⁸

—–
1 Luts 2011. 305.
2 Luts 2011. 304.
3 Luts 2011. 304.
4 Civilian_Labor_Group
5 ÁBTL 3.2.5. O-8_060/2. 131. o.
6 ÁBTL 3.2.5. O-8_060/2. 78.
7 Népszabadság, 17. évf. 1959. 120. sz. Ugrásra készen, 4.; Az amerikai hadsereg európai alakulatainál polgári szolgálatot teljesítők negatív beállítása nem csak a magyar médiát jellemezte. Az észt rádió adása banditáknak bélyegezte az amerikai hadseregnél munkát vállaló észt emigránsokat. Luts 2011. 305.
8 Hadak Útján, 11. évf. 1959. 125. sz. Zákó András: Vigyázat kémek!

Jobst Ágnes: Hontalan hadsereg?
Jaffa Kiadó, Budapest, 2023
265 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft