Bedő J. István |
Először azt hittem, a cím a nézőtéri fogadtatást előlegezi meg, de nem, nagy vastapsos volt a premier az RS9 Színház üde pincetereiben.
Azt feltétlenül le kell szögezni, hogy nagyon jó színészi játékokat láttunk. Élen járt ebben Kálóczi Orsolya, a bulizásra hajlamos, spanyol születésű romkocsma-tulaj, Carmen szerepében. Józanon, részegen, szexisen vagy várandósan – minden alakításában dinamikusan, teljesen hitelesen volt jelen. Carmen férjezett, de tudnivaló, hogy az orosz Misával (Miklós Marcell) olyan sebességgel estek szerelembe, hogy két hét után összeházasodtak, pedig mindkét nyelv szókincsében létezik olyan szólás, hogy ’Hamar munka sosem jó’. Ez a pasi még sok másra sem jó, harsány, részeges, durva és bunkó, pofázni nagyon tud, de azok csak világgá ordított füstkarikák. Egészen meglepő – és az előzményekhez képest zavarba ejtően hihetetlen –, amikor egyszer csak kedvesen kezd beszélni a feleségéhez.
A romkocsmában, ahol laknak, van egy lakótársuk, aki akár az apjuk is lehetne: Zbiegnew, a magát írónak valló, idealista, örökifjú (valójában inkább örök infantilis) lengyel hippi. Időnként vécére megy, főfoglalkozásként. Saját véleménye szerint rossz verseket írt fiatalon, de ez az állapot valószínűleg az idő múlásával sem javult.
Ide esik be a finn Sylka, aki – mint valami Antonioni-hősnő (ti. a Nagyításból Veruschka) – megunta már a modellkedést, a kifutók, ruhák, fotózások világát, voltaképpen mindent (beleértve önmagát is), és ezoterikus marhaságokkal tölti meg a fejét. Mondhatnám: felszínes és térítő spiritualista. Néha tud természetesen is viselkedni – Fantoly Nikolett mindkét karaktert szépen és pontosan hozza. Azt nem lehet tudni, hogy milyen természetű a kapcsolata Carmennel, ő csábít vagy ő csábul el – mindenesetre a jelenet szép, de előzmény és értelmezés nélkül marad. (Mint még más is az előadásban.)

Valahova el kellene menni. Vagy dolgozni. (Miklós Marcell, Dióssi Gábor, Fantoly Nikolett, Kálóczi Orsolya)
Nagyon érdekes figurát hozott a megöregedésre – és még sok minden másra – képtelen író szerepében Dióssi Gábor. Önmagában nem bízik, író mivoltában sem; a félénk motyogással, sírdogálással ezt nagyon pontosan érzékelteti – de amikor kiborul, végre ordít, és érthetően dől ki belőle minden, amit addig visszafojtott.
Ez a négy ember teng-leng az életben, időnként Carmen – mint valami késői Irina Prozorova (egyik nővér) – elszólja magát: „Dolgozni kell!” (Az ember már várja, hogy megmutassa, amint éppen követ tör.) De aztán minden marad a régiben: tovább teszik a semmit.
Az idő múlását az jelzi, hogy előbb Carmen, majd Sylka és Zbigniew is (!) terhes lesz, és a darab naaaaagy közös szüléssel ér véget. De előtte még a betoppanó vendég (ezt a rendező, Menszátor-Héresz Attila vállalta) kvázi fölébreszti őket, hogy kint a világban lezajlott a húszéves háború – amiről ők csupán azért nem tudtak, mert itt se rádió, se tévé, se semmi.
A vájtfülű néző magában természetesen lepörgetheti, hogy a látott mű korunkra reflektál-e és hogy mennyiben – vagy éppen csak arra hívja fel a figyelmet, hogy ennek a szcenáriónak is veszélyesen magas a valószínűsége. Menszátor-Héresz Attila nagyon pontosan tette színre ezt a mindenre kívülállással reagáló, magába fordult, pitiáner társaságot. Ezek itt a színen a semmiből indulnak, a semmit csinálják két részben, majd a semmibe érkeznek.
A jelenetek váltását balettmozdulatok kísérik, alighanem valódi jelentés híján. Az előadás vissza-visszatérő kísérője Paul Desmond felkavaró és elronthatatlannak hitt száma, a Take five (Ötnegyedben) – de a ritmusából kifordult világ jeleként looperrel ezt is szétszedték, hogy a tönkretétel teljes legyen.
Az alcímben ígért világmegváltás nem válik groteszkké és valójában teljesen el is marad. Sediánszky Nóra szövege lehetőségeket adott a színészeknek és a rendezőnek, hogy formálják drámává – ha egyáltalán lehetséges.
Fotók: Menszátor-Héresz Attila
Sediánszky Nóra: Dühöngő
Groteszk világmegváltás két részben
Az Anyaszínház és az RS9 színház közös produkciója
Rendezte és a játékteret tervezte: Menszátor-Héresz Attila
Szereplők
Misa, 33 éves: Miklós Marcell
Carmen, 29 éves: Kálóczi Orsolya
Zbiegnew, 57 éves: Dióssi Gábor
Sylka, 29 éves: Fantoly Nikolett
Idegen: Menszátor-Héresz Attila
Péter Serény
2023. április 12. szerda
Van benne egy mondat: “De aztán minden marad a régiben: tovább teszik a semmit.” Ebből a “”tovább teszik a semmit” – nekem, nyelvileg is, nagyon tetszik. Chapeau! Kalaplengetés!
KedvelésKedvelés